Konkvisztádor

A konkvisztádorok vagy konkisztádorok^[1] (a spanyol conquistador ’hódító’ szóból, a conquistar ’hódítani’ igéből) a 16–17. században Közép- és Dél-Amerikát gyarmatosító spanyol és portugál felfedezők és hódítók gyűjtőneve.

Származásuk, tetteik

Többségük elszegényedett spanyol nemes, ún. hidalgo, kalandor vállalkozó volt, akiket az amerikai bennszülöttek arany- és ezüstkincsei motiváltak. A területek, amelyeket elfoglaltak, Spanyolország, illetve Portugália gyarmatai lettek. A hódításokért különböző jutalmakban részesültek, címeket, feudális kiváltságokat, birtokokat, illetve a gyarmatokon vezető pozíciókat kaptak. Az indiánokat kifosztották, a nőket megerőszakolták, majd tömegesen legyilkolták a lakosságot. Ha szükséges volt, egymást is gátlástalanul eltették az útból kapzsiságuk és kegyetlenségük által vezérelve. Pedro Ávila Pizarro által Balboát ölette meg. Később a Pizzaro-fivérek Diego de Almagro konkvisztádort is megölték. Ezután Almagro fia fegyvereseivel betört F. Pizarro palotájába és őt küldte másvilágra.^[2]

Kolumbusz, bár a bennszülöttekkel szándékosan barátságosan viselkedett, a népes lakosságban már első utazásakor hatalmas rabszolgaforrást látott. Bár Izabella katolikus királynő szabadnak nyilvánított minden őslakost, ennek ellenére már a hódítás kezdetétől fogva rabszolgasorsba taszították őket, azokat pedig, akik ellenálltak, lemészárolták. Az addig sűrűn lakott karib-tengeri szigetek elsősorban az Európából behurcolt betegségek következtében (amelyekre az Újvilágban élők immunrendszere nem volt felkészülve) néhány év alatt elnéptelenedtek, s ez később átterjedt a kontinensre is.^[2] (A Karib-szigeteket ma leginkább feketék, fehérek és azok keverékei lakják.)

A későbbiekben a hódítás nem állami vállalkozás keretében folyt: a szerencsevadászok spekulánsok és kereskedők anyagi támogatásával vezettek magánexpedíciókat Amerikába. A hódítók jelentős része idegen volt: génovai, velencei, francia, angol; a hajók legénysége pedig jórészt Európa minden kikötőjéből összeszedett börtöntöltelékekből állt.^[2] A spanyol korona kizárólag azzal törődött, hogy a zsákmányból leszedje a sápot, azaz a király ötödét, amelynek behajtása egy királyi tisztségviselő, a Contador feladata volt.^[2]

Híres konkvisztádorok

Francisco Pizarro

Kolumbusz Kristóf (Cristóbal Colón) (Közép-amerikai szigetek felfedezője, 1492)
Vasco Núñez de Balboa (Közép-amerikai hódítássorozat, 1513)
Hernán Cortés (Mexikó meghódítása, 1519)
Francisco Pizarro (Chile és Peru meghódítása, 1532–1535)
Alonso de Ojeda
Francisco de Orellana
Hernando de Soto
Philipp von Hutten
Pedro de Alvarado
Diego de Almagro
Juan Ponce de León
Sebastián de Belalcázar
Diego Velázquez de Cuéllar
Juan de Grijalva
Francisco de Montejo
Pánfilo de Narváez
Pedro Menéndez de Avilés

Spanyolország szolgálatában

Spanyol (kék színnel) és portugál fennhatóság (zöld) alatt álló területek Amerikában és a világon 1790-ben

Hernán Cortés (Mexikó, 1518–1522, Baja California, 1532–1536)
Pedro de Alvarado (Mexikó, 1519–1521, Guatemala, El Salvador 1523–1527, Peru, 1533–1535, Mexikó, 1540–1541)
Francisco Pizarro (Peru, 1509–1535)
Pedro de Candia (Panama, 1527, Kolumbia és Ecuador, 1528, Peru, 1530)
Francisco Vásquez de Coronado (mai USA, 1540–1542)
Juan de Oñate (Új-Mexikó, 1598–1608)
Juan Vásquez de Coronado y Anaya (Costa Rica)
Diego de Almagro (Peru, 1524–1535, Chile, 1535–1537)
Rodrigo de Bastidas (Kolumbia és Panama, 1500–1527)
Vasco Núñez de Balboa (Panamá, 1510–1519)
Juan Ponce de León (Puerto Rico, 1508, Florida, 1513–1521)
Álvar Núñez Cabeza de Vaca (mai USA, 1527–1536, 1540–1542)
Lucas Vázquez de Ayllón (mai USA, 1524–1527)
Sebastián de Belalcázar (Ecuador és Kolumbia, 1533–1536)
Domingo Martínez de Irala (Argentina és Paraguay, 1535–1556)
Gonzalo Pizarro (Peru, 1532–1542)
Diego Velázquez de Cuéllar (Kuba, 1511–1519)
Diego de Ordaz (Venezuela, 1532)
Juan Pizarro (Peru, 1532–1536)
Francisco Hernández de Córdoba (Yucatán-i conquistador) (Yucatán, 1517)
Francisco Hernández de Córdoba (Nicaragua alapítója) (Nicaragua, 1524)
Hernando Pizarro (Peru, 1532–1560)
Jerónimo de Alderete (Peru, 1535–1540 ; Chile, 1550–1552)
Diego Hernández de Serpa (Venezuela, 1510–1570)
Juan de Grijalva (Yucatán, 1518)
Gonzalo Jiménez de Quesada (Kolumbia, 1536–1537, Venezuela, 1569–1572)
Francisco de Montejo (Yucatán, 1527–1546)
Nicolás Federmann (Venezuela és Kolumbia, 1537–1539).
Pánfilo de Narváez (Spanyol Florida, 1527–1528)
Diego de Nicuesa (Panama, 1506–1511)
Cristóbal de Olid (Honduras, 1523–1524)
Francisco de Orellana (Amazonas, 1541–1543)
Hernando de Soto (mai USA, 1539–1542)
Inés Suárez, (Chile, 1541)
Francisco de Aguirre, Peru,(1536–40), Bolivia,(1538–39) Chile, (1540–1553) és Argentina (1562–64)
Martín de Urzúa y Arizmendi, count of Lizárraga, (Petén, Guatemala, 1696–1697)
Pedro de Valdivia (Chile, 1540–1552)
Pedro Menéndez de Avilés (Florida, 1565–1567)
Pedro de Mendoza (Argentina, 1534–1537)
Alonso de Ribera (Chile 1599–1617)
Alonso de Sotomayor (Chile 1583–1592, Panamá 1592–1604)
Martín Ruiz de Gamboa (Chile 1552–1590)
Juan Garrido (1502–1530, Hispaniola, Puerto Rico, Kuba, Florida, Mexikó)
Miguel López de Legazpi (Fülöp-szigetek, 1565–1572)
Juan de Salcedo (Fülöp-szigetek, 1565–1576)
Diego Romo de Vivar y Pérez (Mexikó, 17. sz.)

Portugália szolgálatában

Jegyzetek

↑ A spanyol conquistador szó helyes kiejtése [konkisztádor], azonban a magyarban az íráskép alapján a latinosított [konkvisztádor] hangalakkal honosodott meg. Spanyolul [kv]-vel ejteni durva hiba lenne.
↑ ^a ^b ^c ^d Walter Kramer: Új látóhatárok, 1979

Forrásművek

Új magyar lexikon IV. (K–Me). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1961.
Jacques-Yves Cousteau, Philippe Diole: Kincskeresés a tenger mélyén, 1983.
Walter Kramer: Új látóhatárok, 1979.

[1] A spanyol conquistador szó helyes kiejtése [konkisztádor], azonban a magyarban az íráskép alapján a latinosított [konkvisztádor] hangalakkal honosodott meg. Spanyolul [kv]-vel ejteni durva hiba lenne.

[Wal-2] Walter Kramer: Új látóhatárok, 1979

[1]

[2]