Lilienfeld

Lilienfeld osztrák város, Alsó-Ausztria Lilienfeldi járásának központja. 2019 januárjában 2761 lakosa volt.

Lilienfeld
Lilienfeld belvárosa
Lilienfeld címere
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Alsó-Ausztria
Járás	Lilienfeldi járás
Irányítószám	3180
Körzethívószám	02762
Forgalmi rendszám	LF
Népesség
Teljes népesség	2833 fő (2018. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	383 m
Terület	54,06 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 01′, k. h. 15° 36′48.016666666667, 15.6
Lilienfeld weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lilienfeld témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Elhelyezkedése

Lilienfeld a Lilienfeldi járásban

A lilienfeldi apátság

A városháza

Lilienfeld a tartomány Mostviertel régiójában fekszik a Gutensteini- és Türnitzi-Alpok között, a Traisen folyó mentén. Legmagasabb pontja az 1248 méteres Muckenkogel. Az önkormányzat 9 településrészt és falut egyesít: Dörfl (472 lakos 2019-ben), Hintereben (36), Jungherrntal (38), Lilienfeld (429), Marktl (607), Schrambach (436), Stangental (690), Vordereben (2) és Zögersbach (51).

A környező önkormányzatok: északra Eschenau és Traisen, északkeletre Sankt Veit an der Gölsen, keletre Kleinzell, délre Hohenberg, délnyugatra Türnitz, nyugatra Kirchberg an der Pielach.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint Lilienfeld területe a kőkorban is lakott volt. A népvándorlás végén szlávok telepedtek meg a térségben, akiket előbb az avarok, majd a frankok hódítottak meg. Lilienfeldet (pontosabban Schrambachot) először III. Sándor pápa 1180 körül kiadott egyik menlevelében említik.

VI. Lipót osztrák herceg 1202-ben megalapította a lilienfeldi apátságot. A kolostor építése számos munkást, kézművest, művészt vonzott a korábban jelentéktelennek minősülő helyre. Az apátsági templom ma is Alsó-Ausztria egyik legnagyobb temploma. A kolostor mellett a mai Marktl helyén már népes mezőváros alakult ki.

Bécs 1683-as ostromakor a törökök feldúlták a vidéket. Az osztrák örökösödési háborúban 1741-ben francia-bajor csapatok fosztogatták Lilienfeldet. 1796-ban árvíz pusztított, 1805-ben és 1809-ben Napóleon katonái szállták meg a települést, 1810-ben pedig tűzvész dúlt az apátságban.

A községi önkormányzat 1850-ben alakult, de Lilienfeld már 1854-ben megkapta a mezővárosi rangot. Fejlődött az ipar, cementgyárat és szénbányákat létesítettek és a St. Pölten-Leobersdorf vonal a vasúti hálózatba is bekapcsolta a települést. Ebben a korszakban épült a városháza, a járási hivatal és a kórház.

1905-ben Mathias Zdarsky, a síelés technikájának egyik kidolgozója a lilienfeldi Muckenkogel lejtőin szervezte meg a világ első lesiklóversenyét. A második világháborúban a mezőváros négy héten át intenzív harcok színhelye volt, amely jelentős károkat okozott épületeiben.

Lilienfeld 1974-ben kapta meg a városi rangot. 1997-ben egy árvíz több száz magán- és középületet megrongált.

Lakosság

A lilienfeldi önkormányzat területén 2019 januárjában 2761 fő élt. A lakosságszám 2001 óta csökkenő tendenciát mutat. 2017-ben a helybeliek 82,7%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,9% a régi (2004 előtti), 4,4% az új EU-tagállamokból érkezett. 4,8% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 7,2% egyéb országok polgára volt. 2001-ben a lakosok 70,9%-a római katolikusnak, 5,4% evangélikusnak, 2,7% ortodoxnak, 6% mohamedánnak, 12,9% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 16 magyar élt a városban; a legnagyobb nemzetiségi csoportokat a német (87,9%) mellett a horvátok (2,4%), a szerbek (1,5%) és a törökök (1,4%) alkották.

A népesség változása:

2016	2 917
2018	2 833

Látnivalók

A Berghof-kastély

• a lilienfeldi cisztercita apátság. A kolostorban látható VI. Lipót herceg sírja.
• a 14. századi kaputoronyban található helytörténeti múzeum és a Zdarsky-símúzeum
• a Berghof-kastély

Testvértelepülések

• Dzsóecu (Japán)
• Třebíč (Csehország)

Források

• A település honlapja
• 31407 – Lilienfeld Statistik Austria

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Lilienfeld című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.