Mefo-váltó
A Mefo-váltó (németül: „Mefo-Wechsel”) 1934-től a Harmadik Birodalom állami hitelteremtésének eszköze volt, Hjalmar Schacht elképzelése alapján.
Leírása
szerkesztésA Mefo-váltó a nem-konvencionális állami pénzteremtés alapja volt. Hjalmar Schacht (a birodalmi gazdasági miniszter) vezetésével a „Mefo-váltó” lett a fegyverkezést szolgáló központi fizetési eszköz. A Mefo-váltókat öt évre lehetett meghosszabbítani, s ezeket a váltókat a Reichsbank (a Birodalmi Bank) leszámítolta, vagyis beváltotta. A Schacht vezetésével megteremtett állami hitelrendszer a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt kezében talán a legfontosabb ütőkártya volt a nyolcmilliónyi munkanélküli számának másfél millióra csökkentésében.
Német nyelvű irodalom
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés