Muszka (település)
Muszka (románul Mâsca) falu Romániában, Arad megyében.
| Muszka (Mâsca) | |
 | |
| Ortodox templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Arad |
| Község | Világos |
| Rang | falu |
| Községközpont | Világos |
| Irányítószám | 317342 |
| SIRUTA-kód | 12395 |
| Népesség | |
| Népesség | 832 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | < 3 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 17′ 47″, k. h. 21° 40′ 19″46.296497°N 21.672013°EKoordináták: é. sz. 46° 17′ 47″, k. h. 21° 40′ 19″46.296497°N 21.672013°E | |
| Muszka weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Muszka témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésAradtól 32 km-re északkeletre fekszik.
Nevének eredete
szerkesztés1332–1337-ben Nest, Mezt és Gesth alakban említették elsőként. Ez a név valószínűleg szláv eredetű személynévből való. Ebből a románban alakult ki a Mâsca név és ez került át a magyarba (mai neve először 1746-ból adatolható).
Története
szerkesztésA honfoglalás után a gyulák szállásterületéhez tartozott, erre utalnak a környéken talált gazdag sírok. A település Szőlődomb nevű részéről három lovas temetkezésből kiemelkedő szépségű, ezüstberakásos kengyel és zabla került elő, amelyek párhuzamai a kolozsvári Zápolya utcai leletek között találhatók meg. A női családtagok sírjában is ékszerek, többek között állatfejes karperecek voltak.[2]
A falu középkori elődje Világos és Galsa között, a Zarándi-hegység aljában feküdt. Egykori vára a falu feletti hegygerincen, a világosi vártól 2 km-re északnyugatra állt. A falu 1331-ben egyházas hely volt. 1444-ben mezővárosként említik. Világos várához, majd 1561-ben Gyula várához tartozott.
1700 körül elpusztult, de 1720-ban már tizenkét család lakta. 1771-ben lakossága 96 jobbágy- és 28 zsellércsaládból, túlnyomórészt románokból állt, akik valamennyien szőlőt is műveltek. Szőlőültetvényei 1880-ban 164 hektárt tettek ki, főképpen csemegefajtákból, királyleánykából és olaszrizlingből álltak.[3]
1909-ben, a község kérésére magyar tannyelvű, állami iskolát állítottak fel benne.
1956 és 1968 között önálló községet alkotott. Lakóinak csúfneve lebenițari ('görögdinnyések').[4]
Népessége
szerkesztésLátnivalók
szerkesztés- A Magyarád felé vezető út mellett álló ortodox temploma 1723-ban épült, a 19–20. században háromszor is átépítették.
Gazdasága
szerkesztés- Bortermelés (fehér borszőlőfajták).
Irodalom
szerkesztés- Réthy László 1898: Két Árpádkori temető Arad megyében. Arch. Ért. XVIII, 124-130.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. adatbank.ro
- ↑ Erdély története 211. o.
- ↑ Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 291. o.
- ↑ Ion Ghinoiu szerk.: Atlasul Etnografic Român, 1. köt.: Habitatul. București, 2003, 67
- ↑ Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae[halott link]
Források
szerkesztés- ↑ Erdély története: Köpeczi Béla (főszerk) – Makkai László (szerk) – Mócsy András (szerk): Erdély története (három kötetben). Szász Zoltán (szerk). Budapest: Akadémiai Kiadó. 1986. ISBN 963 05 4203 X
További információk
szerkesztés- A falu a "www.virtualarad.net" honlapon (románul)
- „gyógyító kanál” a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményéből [1][halott link]
