Németh-kormány
A Németh-kormány a Magyar Népköztársaság utolsó kormánya volt, 1988. november 24-étől 1990. május 23-áig volt hivatalban. Megalakulásáról még a pártállami rendben határoztak, működése alatt azonban egyrészt a nemzeti kerekasztal-tárgyalások révén a törvényhozás munkájába közvetett befolyást kaptak korábbi ellenzéki erők is, másrészt a Magyar Szocialista Munkáspárt megszűnt (illetve átalakult). Ennek is köszönhetően a kormány és elnöke, Németh Miklós viszonylagos politikai önállóságot alakított ki a maga számára. A Németh-kormány idején fogadta el az Országgyűlés a rendszerváltáshoz elengedhetetlenül szükséges törvényeket, melyek biztosították a békés és lehetőség szerint zökkenőmentes átmenetet.
| Németh-kormány (1988. november 24. – 1990. május 23.) | |||||
| Időhossz | 1 év, 6 hónap | ||||
| Kormányfő | Németh Miklós (a minisztertanács elnökeként) | ||||
| Államfő | Szűrös Mátyás (az Elnöki Tanács elnökeként) | ||||
| Államforma | népköztársaság, majd köztársaság | ||||
| Pártok | Magyar Szocialista Munkáspárt | ||||
Összetétele
szerkesztés| Név | Hivatal kezdete | Hivatal vége | Párt | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| A minisztertanács elnöke | ||||
| Németh Miklós | 1988. november 24. | 1990. május 23. | MSZMP | |
| A minisztertanács elnökhelyettese | ||||
| Medgyessy Péter | 1988. november 24. | 1990. május 23. | MSZMP | gazdasági ügyekkel megbízott
miniszterelnök-helyettes |
| Államminiszter | ||||
| Nyers Rezső | 1988. november 24. | 1989. június 27. | MSZMP | |
| Pozsgay Imre | 1988. november 24. | 1990. május 23. | MSZMP | |
| Belügyminiszter | ||||
| Horváth István | 1988. november 24. | 1990. január 23. | MSZMP | |
| Gál Zoltán | 1990. január 23. | 1990. május 23. | MSZMP | államtitkárként megbízott |
| Külügyminiszter | ||||
| Várkonyi Péter | 1988. november 24. | 1989. május 10. | MSZMP | |
| Horn Gyula | 1989. május 10. | 1990. május 23. | MSZMP | |
| Pénzügyminiszter | ||||
| Villányi Miklós | 1988. november 24. | 1989. május 10. | MSZMP | |
| Békesi László | 1989. május 10. | 1990. május 23. | MSZMP | |
| Ipari miniszter | ||||
| Berecz Frigyes | 1988. november 24. | 1989. május 10. | MSZMP | |
| Horváth Ferenc | 1989. május 10. | 1990. május 23. | MSZMP | |
| Kereskedelmi miniszter | ||||
| Beck Tamás | 1988. november 24. | 1990. május 23. | MSZMP | |
| Mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter | ||||
| Váncsa Jenő | 1988. november 24. | 1989. május 10. | MSZMP | |
| Hütter Csaba | 1989. május 10. | 1990. május 23. | MSZMP | |
| Igazságügy-miniszter | ||||
| Kulcsár Kálmán | 1988. november 24. | 1990. május 23. | pártonkívüli | |
| Szociális és egészségügyi miniszter | ||||
| Csehák Judit | 1988. november 24. | 1990. május 23. | MSZMP | |
| Művelődési miniszter | ||||
| Czibere Tibor | 1988. november 24. | 1989. május 10. | pártonkívüli | |
| Glatz Ferenc | 1989. május 10. | 1990. május 23. | MSZMP | |
| Honvédelmi miniszter | ||||
| Kárpáti Ferenc | 1988. november 24. | 1990. május 23. | MSZMP | |
| Környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter | ||||
| Maróthy László | 1988. november 24. | 1989. november 21. | MSZMP | |
| Varga Miklós | 1989. november 21. | 1990. május 23. | MSZMP | államtitkárként megbízott |
| Építésügyi és városfejlesztési miniszter (1989. január 1-jéig) | ||||
| Somogyi László | 1988. november 24. | 1989. január 1. | MSZMP | |
| Közlekedési miniszter (1989. január 1-jéig) | ||||
| Urbán Lajos | 1988. november 24. | 1989. január 1. | MSZMP | |
| Közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter (1989. január 1-jétől) | ||||
| Derzsi András | 1989. január 1. | 1990. május 23. | MSZMP | |
| Az Országos Tervhivatal elnöke | ||||
| Hoós János | 1988. november 24. | 1989. május 10. | MSZMP | miniszteri rangban |
| Kemenes Ernő | 1989. május 10. | 1990. május 23. | MSZMP | miniszteri rangban |
Helyzete
szerkesztésA rendszerváltás részeseként közreműködött a békés átmenet biztosításában, de a pártállam többi kormányához hasonlóan nem bírt demokratikus felhatalmazással. Tevékenysége alatt és részben eredményeképp az MSZMP-nek a kormányra gyakorolt befolyása fokozatosan gyengült. Így a Németh-kormány 1989 végére hatalmi vákuumban találta magát, ezért önálló hatalmi tényezőként, mintegy szakértői kormányként tevékenykedett, informális legitimitással. Egyfelől nem lehetett biztos abban, hogy az 1985-ben választott MSZMP-befolyású országgyűlés elfogadja-e az általa benyújtott, a Nemzeti kerekasztal által kidolgozott rendszerváltó törvényeket. Másrészt az új, demokratikus nyilvánosság, az új pártok (az MDF és az SZDSZ) folyamatosan támadták a kommunista örökség jegyeit magukon viselő intézkedéseit, csak reformer tevékenységét fogadták pozitívan. Miniszterei közül Maróthy László a bős–nagymarosi vízlépcső építése elleni népi tiltakozásba, Horváth István belügyminiszter pedig a Dunagate néven elhíresült III/III-as megfigyelési ügybe bukott bele.
Intézkedései
szerkesztés
Németh Miklós miniszterelnöki bemutatkozó beszédében arról szólt, hogy „szocialista” piacgazdaság, pluralizmus, jogállamiság és vállalkozásélénkítés szükséges. Külföldi lapoknak nyilatkozva nem zárta ki, hogy a hazai reformok egy nyugati típusú demokráciához vezethetnek.
1989 januárjától a jogállamiság kialakulását és a gazdaság átalakulását segítő törvények jöttek létre: egyesülési és a gyülekezési jogról, a sztrájkjogról, lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társulások átalakulásáról.
1989. október 18. és 23. között történelmi jelentőségű módosításokat hozott az Országgyűlés az alkotmányban, október 23-án pedig kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Október 30-án lépett hatályba az új választójogi törvény és más törvények a demokratikus államrendről. 1990 januárjában megkezdte működését az Alkotmánybíróság.
Pártdöntést követően engedélyezték Nagy Imre és társai újratemetését. Megszűnt a kötelező orosz nyelvoktatás, és a törvényhozásban nyitás következett be az egyházak felé. A kormány, ill. az Országgyűlés törvényt hozott a Munkásőrség feloszlatásáról, amelynek végrehajtását parancsnokának (Borbély) leváltásával és október 23-án (ünnepnapon) a Honvédség bevetésével, a Munkásőrség fegyverraktárainak lefoglalásával oldotta meg a kormány. Ez valószínűleg elévülhetetlen érdeme a vér nélküli átmenet megoldásában Németh Miklósnak.
Az ún. négyigenes népszavazás utólag szentesítette a Munkásőrség feloszlatását.
Gazdaságpolitikája
szerkesztésA magyar gazdaság válságos helyzetén a kormány sem tudott javítani, csak az egyre romló helyzetet menedzselte. A gazdasági reform keretében új privatizációs törvényt fogadott el. Azóta is sokan vádolják azzal a kormányt, hogy utat nyitott a spontán privatizáció nevű folyamatnak, melynek során ellenőrizetlenül alakítottak át állami tulajdont magántulajdonná többnyire a pártállam jóvoltából pozícióba került állami vállalati vezetők. Több minisztérium vagyona is magánalapítványhoz vándorolt ekkoriban.[forrás?]
A kormány a népi tiltakozás hatására felfüggesztette a nagymarosi vízlépcső építését.
Németh Miklós hozta először nyilvánosságra az addig szigorúan titkolt adatokat az ország külső eladósodásának mértékéről.
A kormány a közelgő szabad országgyűlési választások előtt, 1990. január 1-jén nem akarta a szükséges (és addig megszokott év eleji) mértékben emelni az árakat.
Külpolitikája
szerkesztésA kormány lényeges külpolitikai intézkedése volt az NDK-ból menekülők sokaságának átengedése Ausztriába, illetve Nyugat-Németországba az akkori keletnémet kommunista vezetés akaratával szemben, ám Gorbacsov szovjet vezető jóváhagyásával. A vasfüggöny lebontásával hozzájárult Európa egyesítéséhez.
1990 februárjában helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok a Vatikánnal.
1990. március 10-én Moszkvában Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter aláírta a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonulásáról szóló egyezményt.
Források
szerkesztés- Az átmenet miniszterelnöke – Németh Miklós hatvanéves – Népszabadság-cikk, 2008. január 24.
- http://www.magyarszemle.hu/cikk/ Archiválva 2019. augusztus 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
További irodalom
szerkesztés- Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–2004. Az 1987–2004 közötti időszakot feldolgozta és sajtó alá rendezte Hubai László. 5. bővített és javított kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2004. ISBN 963-05-8106-X