Narratíva

A narratíva olyan elbeszélés, amelyben a narrátor egy bizonyos szemszögből elmesél egy történetet. Az elbeszélés szólhat a való világról vagy játszódhat kitalált környezetben. A narratíva időben strukturált, ok-okozati kapcsolatokat teremtő események sorozataként beszéli el az emberiség tapasztalatait. Ez történhet szóbeli, írásbeli, mozgóképes, valamint algoritmikus formában, illetve ezek multimediális ötvözetében.

Jellemzői

Az elbeszélések sokféle tematikus és/vagy formai szempont szerint csoportosíthatóak: lehetnek dokumentumjellegűek (non-fiction, vagyis tudományos ismeretterjesztő írások, életrajzok, tudósítások, interjúköltészet és történeti munkák); történelmi események átdolgozásai (pl.anekdoták, mítoszok, legendák vagy történelmi regények), illetve valódi fikciós művek (pl. irodalmi műalkotások, novellák, regények, elbeszélő költemények és dalok, valamint kitalált történetek más médiumokban, játékokban, előadó-művészeti alkotásokban). A narratíva emberi univerzálé, minden kultúrában megtalálható önkifejezési mód, közvetítő formanyelve lehet a beszéd, az irodalmi alkotás, a dráma, a zene, a képregény, az újságcikk, a film, a televíziós műsor és videó, rádióadás, játék, és tágabb értelemben vett személyes előadás, illetve bizonyos esetekben a festőművészet, szobrászat, rajz, fényképészet és más vizuális művészetek alkotásai is narratív igényt szolgálhatnak (bár a modern művészet több irányzata is elutasítja ezekben a médiumokban az elbeszélői potenciált, előtérbe helyezve az absztrakt és konceptuális önkifejezést). Az elbeszélés legfőbb követelménye, hogy az eseményeket bizonyos szempont szerint sorrendbe helyezi. A narratíva szó a latin narrare, "elmond, elbeszél" igéből származik, amely pedig a gnarus melléknévből, melynek jelentése "tudással rendelkező, szakértelemmel bíró."

A szóbeli elbeszélés vagy élménybeszámoló a legősibb módja a narratívák közlésének. A legtöbb ember kisgyermekkorától kezdve hall történeteket, amelyek példát mutatnak a helyes viselkedésre, kulturális közösségük múltjáról szólnak, értékeiket továbbadják, s melyek ismeretével maguk is a közösség tagjává válnak. Ezt a funkciót a modern antropológiában az őslakosok etnológiai kutatásában tanulmányozták és adatolták a legkimerítőbben.

Az elbeszélés rendszerint egy olyan reprezentáció, amely az elbeszélő számára valami okból jelentős. A narrátor a közölnivalót egy előre meghatározott diszkurzív kontextusba szánja. Ez befolyásolja a megszólalási módot és azoknak a stilisztikai elemeknek, narratív stratégiáknak a készletét, amelynek segítségével a befogadó közönség értelmezni fogja az elbeszélést. A narratíva segít időrendbe sorolni az elmondottakat. Az elbeszélés aktusa megteremt egy történetvilágot (storyworld), amelynek eseményei nem rutintörténések, hanem az elbeszélt világ változását, a dolgok menetének megszokottól eltérő folyását képezi le, függetlenül attól, hogy ez a világ a valós Föld része vagy kitalált, azt realisztikusan vagy fantasztikusan ábrázolja a narrátor. Az elbeszélés a történet világának változását élményszerűen mutatja be, legalább egy szereplő szemszögéből, aki emberi vagy emberhez hasonló lény, s ebből kifolyólag érzései, lelkivilága van. Az elbeszélés tehát mindenképpen tudatot ábrázol, amely kvalitatív változásokon megy keresztül, úgynevezett jellemfejlődésen.

Az elbeszélések lehetnek önállóak, de be is ágyazódhatnak más elbeszélésekbe (pl. kerettörténetek révén). Előfordulhat az is, hogy a történet elbeszélője, a narrátor nem hű tolmácsa az eseményeknek, hanem valamilyen célból eltorzít vagy kihagy ismert vagy feltételezhető eseményeket. Az ilyen elbeszélőt nevezik "megbízhatatlan narrátor"-nak, mely tipikusan a posztmodern fikcióban és a noir-történetekben jelenik meg. Az elbeszélés fontos aspektusa az elbeszélői mód, vagyis a történetmesélés stratégiái, amelyek segítségével befogadhatóvá teszi az elbeszélni kívánt történetet, egyéni ízt kölcsönözve az elbeszélésnek.

A demonstráció, az argumentáció és a leírás mellett a tágabb értelemben vett elbeszélés alkotja a diskurzus négy retorikai formáját. Szűkebb értelemben véve az elbeszélés egy olyan irodalmi forma, amelyben a narrátor közvetlen kapcsolatba lép az olvasóval.

Források

• Herman, David. Basic Elements of Narrative. Wiley-Blackwell, 2009. ISBN 9781444305937.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Narrative című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• International Society for the Study of Narrative
• Manfred Jahn. Narratology: A Guide to the Theory of Narrative
• Narrative and Referential Activity Archiválva 2014. október 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Some Ideas about Narrative – notes on narrative from an academic perspective

• Az irodalmi elbeszélés elméleti kérdései. Narratológiai tanulmányok; szerk. Kanyó Zoltán; JATE, Szeged, 1980 (Studia poetica)
• Bíró Béla: Narratológia; Scientia, Kolozsvár, 2004
• Az elbeszélés az élmények kulturális és klinikai elemzésében; szerk. Erős Ferenc; Akadémiai, Budapest, 2004 (Pszichológiai szemle könyvtár)
• Szajbély Mihály: A nemzeti narratíva szerepe a magyar irodalmi kánon alakulásában Világos után; Universitas, Budapest, 2005
• A történetmondás rétegei a kora újkorban; szerk. Gábor Csilla; Scientia, Kolozsvár 2005 (Sapientia könyvek)
• Normakövetés és normaszegés 19. századi elméletekben és műfajokban; összeáll. Imre László, Gönczy Monika; DE Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézet, Debrecen, 2005 (Studia litteraria)
• Gérard Genette: Metalepszis. Az alakzattól a fikcióig; ford. Z. Varga Zoltán; Pesti Kalligram, Bp., 2006 (Anthropos)
• Pólya Tibor: Identitás az elbeszélésben. Szociális identitás és narratív perspektíva; ÚMK, Budapest, 2007 (Szöveg és lélek)
• Retorika és narráció; szerk. Hajdu Péter, Ritoók Zsigmond; Gondolat–Pompeji, Budapest–Debrecen–Szeged, 2007 (deKON-KÖNYVek)
• Pászka Imre: Narratív történetformák a megértő szociológia nézőpontjából; 2. jav. kiad.; Belvedere Meridionale–Szegedi Egyetemi Kiadó, Szeged, 2009 (MTA Szegedi Területi Bizottsága Szociológiai Munkabizottság kötetei)
• Horváth Futó Hargita: Iskola-narratívák. Térpoétikai megközelítés; Bölcsészettudományi Kar, Újvidék, 2009
• Új elméletek a narratológiában; szerk. Szabó Erzsébet; Grimm, Szeged, 2010 (Studia poetica Supplementum)
• Elbeszélés és prózanyelv; szerk. Horváth Kornélia; Ráció, Budapest, 2010 (Művek, értelmezések, elmélet)
• Bence Erika: A múlt horizontja. A történelmi regény műfaji változatai a XIX. századi magyar irodalomban; Forum, Újvidék, 2011
• Elbeszélés a 19. és 20. század fordulóján. Narratív párbeszédek; szerk. Hajdu Péter, Kroó Katalin; L'Harmattan, Budapest, 2011 (Párbeszéd-kötetek)
• Keszeg Vilmos: A történetmondás antropológiája. Egyetemi jegyzet; Kriza János Néprajzi Társaság–BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék, Kolozsvár, 2011 (Néprajzi egyetemi jegyzetek)
• Mesél(het)ő női történetek?! Női narratívák irodalomban, tudományokban és művészetekben; szerk. Czibula Katalin, Kordics Noémi; Partium–Protea Kulturális Egyesület, Nagyvárad–Budapest, 2011
• Verbális és vizuális narráció. Szöveggyűjtemény; szerk. Füzi Izabella; Pompeji Alapítvány, Szeged, 2011 (Apertúra könyvek)
• Békés Vera A.: Trauma és narratíva. A Holokauszt-trauma reprezentációja; Ad Librum, Budapest, 2012
• A szubjektum színeváltozásai. Narratív, kapcsolati és testi alanyiság az irodalomban és a kultúrában; szerk. Bollobás Enikő; Americana eBooks, Szeged, 2017
• Visy Beatrix: "Nem ahogy ma szokás". A narráció jegyei, szépirodalmi elbeszélőszerkezetek Babits Mihály Az európai irodalom története című művében; Országos Széchényi Könyvtár–Balassi, Budapest, 2017
• Történetek feldolgozása a színház és a film eszközeivel; SZFE, Budapest, 2019 (Módszertani füzetek)
• Balassa Zsófia: Amikor a dráma elbeszélőt keres. A mono/lóg drámák drámanarratológiai megközelítésének lehetőségei; Kronosz, Pécs, 2019 (Színháztudományi kiskönyvtár)
• Szécsi Gábor–Mák Kornél: Történet és történelem. A narrativista történelemfilozófia alapjai; Belvedere Meridionale, Szeged, 2019
• Horváth Péter: A szereplőkonstruálás mintázatai történelmi tárgyú narratívákban; Akadémiai, Budapest, 2020 (Nyelvtudományi értekezések)
• Valóság és módszer. Test, történelem, elbeszélhetőség; szerk. Bányai Éva et al.; KRE – L'Harmattan, Budapest, 2020 (Károli könyvek. Tanulmánykötet)
• Szécsi Gábor: A történetekbe zárt elme. Adalékok a narrativitás filozófiájához; Akadémiai, Budapest, 2020
• Horváth Márta: A történetmondás eredete. Irodalom, evolúció, kogníció; Typotex, Budapest, 2020 (Az evolúciós gondolat)
• Gintli Tibor: Perújrafelvétel. Anekdotikus elbeszélésmód és modernség a 20. század első felének magyar prózájában; Kalligram, Budapest, 2021
• Sipos Balázs: Személyes források és a történelmi tapasztalat elbeszélése. Egyének és közösségeik Magyarországon, 1848–1948; Napvilág, Budapest, 2022
• Prózára hangolva. A 20-21. századi elbeszélő próza a magyar és a világirodalomban; szerk. Bónus Tibor, Molnár Gábor Tamás; ELTE Eötvös, Budapest, 2022
• Lanszki Anita: Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban; L'Harmattan, Budapest, 2022

Kapcsolódó szócikkek

• Népmese
• Irodalom
• Műfaj
• Szereplőtípus