Nemi szervek
A nemi szerv (vagy ivarszerv) az élőlény testének az a része, mely részt vesz az ivaros szaporodásban. A szaporító szervek együtt alkotják a szaporító rendszert. A férfiaknál a herét, a nőknél a petefészket tekintjük elsődleges nemi szerveknek.[1] Az összes többit másodlagos nemi szervnek tekintjük, melyeket fel lehet osztani külső és belső nemi szervekre. A külső nemi szervek – a genitáliák mindkét nemnél már kívülről észlelhetőek.[1]
A lombosmoháknak, a harasztoknak és néhány hasonló növénynek is van olyan gametangiuma, ivarszerve, melyek a gametofiton részei.[2] A zárvatermők virágai polleneket és csírasejteket termelnek, de maga az ivarszerv a gametofitonon, illetve a pollenen és a magkezdeményen belül helyezkedik el.[3] A toboztermők a tobozokon vagy a pollenen belül fejlesztik ki a szaporító rendszerüket.
Terminológia
szerkesztésAz elsődleges nemi szervek az ivarmirigyek, páros nemi szervek, melyek a hímeknél a here, a nőstényeknél a petefészek. Elsődleges nemi szervként a feladatuk olyan ivarsejtek létrehozása, melyek tartalmazzák az öröklődő DNS-t. Ezen kívül ezek a szervek hozzák létre azokat a hormonokat, melyek szerepet játszanak a nemi fejlődésben, és ezek szabályozzák a nemi szerveket, valamint a nemileg jellemző viselkedést.
A másodlagos nemi szervek a szaporító rendszer többi részére utal, legyen szó külső vagy belső szervről. A latin genitalia, magyarul genitália a kívülről is átható nemi szerveket jelenti. A férfiaknál ide tartozik a pénisz és a herezacskó, a nőknél pedig a vulva és szervei.
A zoológiában a közösülésben részt vevő férfi nemi szerveket úgy határozzák meg, hogy azon szervek, melyek „vagy a nősténybe behelyezésre kerülnek, vagy pedig a sperma átáramlása alatt a gonopórus környékén a tartást biztosítják.” A női nemi szerveket így írják le: „a nőstény szaporodási rendszer azon része, mely közvetlen kapcsolatba kerül a hím szaporodó szervvel vagy a közösülés után közvetlenül a férfi szaporítóanyaggal (spermával, spermatofórával).”[4]
Emlősök
szerkesztésKülső és belső szervek
szerkesztésAz emlősök külső, látható nemi szervei közé tartozik a hímeknél a herezacskó és a pénisz, a nőstényeknél pedig a vulva (szeméremajkak, csikló stb.) és a hüvely.
A méhlepényes emlősöknél a nőstényeknek két nemi nyílásuk van, a vagina és a húgycső, míg a hímeknél csak a húgycső nyílik a külvilág felé.[5] A férfi és női nemi szerveknél sok idegvégződés van, így ezek érintése igen érzékeny, ugyanakkor kellemes.[6][7] A legtöbb emberi társadalomban, főleg a konzervatívabbakban, a nemi szervek közszemélre tétele szeméremsértésnek számít.[8]
A következők az emlősök szaporító szervei:
| Hím | Nőstény |
|---|---|
 |
  |
Fejlődés
szerkesztésA tipikus, szülés előtti fejlődés során a nemi szervek egy közös primordiumból származnak a terhesség korai szakaszában. Ebből alakulnak ki később a két nem. A differenciálódás irányát az Y kromoszómában lévő SRY gén határozza meg. Ennek hiányában az ivarmirigyekből petefészek alakul ki.
Így a külső és belső nemi szervek kialakulását néhány magzati ivarmirigy által termelt hormon és az ezekre adott sejtreakció határozza meg, Először a magzat nemi szerve először nőinek látszik. Ekkor ezek még urogenitális redők, melyek közepén van egy kidudorodás, mely a húgycsőt rejti maga mögött. Ha a magzatnak van heréje, és a here termel tesztoszteront, valamint ha a genitália sejtjei válaszolnak a tesztoszteron jelenlétére, a külső urogenitális redők megdagadnak és középen összeolvadnak, és így jön létre a herezacskó. A kidudorodás tovább növekszik, és létrejön a pénisz. Megnő a belső urogenitális redő is, ez is összeolvad középen, és így alakul ki a péniszen belüli húgycső.
Minden nemi szervnek megvan a maga homológ változata a másik nemben is. A nemi differenciálódás során jönnek létre a másodlagos nemi jellemek is. Ilyen az arc- és az intim szőrzet jellege valamint az emlők megjelenése. Ezeken felül ezek befolyásolják az agyi struktúrát is, melyek hatásal lehetnek a viselkedésre.
Az interszexualitás során olyan nemi szerv alakulhat ki, mely a férfi és a női között található. Ha egy gyermek így születik meg, a szülőknek egy olyan – általában nehéz – döntést kell meghoznia, hogy megváltoztassák-e a genitáliákat, vagy se. Néhány szülő ezt a döntést az orvosra bízza. Ha a nemi szervek megváltoztatása mellett döntenek, nagyjából 50% esélyük van arra, hogy olyan nemi szervet hozzanak létre, mely megegyezik a gyermek nemi identitásával. Ha rosszat választanak, a gyermek transzszexuális jegyeket vehet fel, ami diszkomfortot okozhat egészen addig, míg nem oldják meg a problémát.[9]
Mivel az erős nemi szelekció hatással van a nemi szervek felépítésére és szerepére, így ez egy gyorsan változó szervcsoport.[10][11][12] Így jelentéős eltérések lehetnek a genitáliák alakja és szerepe terén az állatok között.
Egyéb állatok
szerkesztésSok más állatnál egy faroknyílás, az úgynevezett kloáka az egyetlen, a szaporodási, emésztő és vizeletkiválasztó rendszer számára elérhető nyílás. Minden kétéltű, madár, rovar, néhány hal és pár emlős (kloákások, tamrekfélék, aranyvakondok) rendelkezik ezzel a kimenettel, és ezen keresztül ürítik a salakanyagot, a a hígtrágyát, és ezen keresztül látják el a reprodukciós funkciókat is. Számos gerinctelen kiválasztó szervrendszerét is kloákának nevezik.
Rovarok
szerkesztés
A rovaroknak a párosodásért és a peték lerakásáért felelős szerveit összefoglalóan külső nemi szerveknek nevezzük, bár ezek nagyobb részt inkább belsők. Kialakulásuk nagyon eltérő lehet.
Csigák
szerkesztésA csigák reprodukciós rendszere fajról fajra változik.
Planaria
szerkesztésA planariák olyan lapos féreg, melyet a biológiai kutatások alkalmával gyakran használnak. Vannak aszexuális és szexuális planariák is. A nemiséggel rendelkező planariák hermafroditák, mind heréjük, mind petefészkük is van. Minden planaria kibocsát magából váladékot, spermát adnak és kapnak is.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Anatomy and Physiology: Understanding the Human Body (angol nyelven). Jones & Bartlett Learning (2005. december 16.). ISBN 9780763748166
- ↑ Mosses and Ferns. Biology.clc.uc.edu, 2001. március 16. [2012. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
- ↑ Flowering Plant Reproduction. Emc.maricopa.edu, 2010. május 18. [2018. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
- ↑ Eberhard, W.G., 1985. Sexual Selection and Animal Genitalia. Harvard University Press
- ↑ Marvalee H. Wake. Hyman's Comparative Vertebrate Anatomy. University of Chicago Press, 583. o. (1992). ISBN 978-0-226-87013-7
- ↑ Sexual Intimacy in Marriage. Kregel Publications, 13. o.. ISBN 978-0-8254-9819-0
- ↑ Brigitta Olsen. Daphne's Dance: True Tales in the Evolution of Woman's Sexual Awareness. Brigitta Olsen, 9. o. (2009. november 15.). ISBN 978-0-9842117-0-8
- ↑ Anita Allen. Unpopular Privacy: What Must We Hide?. Oxford University Press, USA, 219. o. (2011. november 1.). ISBN 978-0-19-514137-5
- ↑ Fausto Sterling, Anne. Sexing The Body. New York: New York, 44–77. o. (2000)
- ↑ Hosken, David J., and Paula Stockley. "Sexual selection and genital evolution." Archiválva 2017. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben. Trends in Ecology & Evolution 19.2 (2004): 87-93.
- ↑ Arnqvist, Göran. "Comparative evidence for the evolution of genitalia by sexual selection." Archiválva 2012. január 27-i dátummal a Wayback Machine-ben. Nature 393.6687 (1998): 784.
- ↑ Schilthuizen, M. 2014. Nature's Nether Regions: What the Sex Lives of Bugs, Birds, and Beasts Tell Us About Evolution, Biodiversity, and Ourselves. Penguin USA
