Norbulingka
A Norbulingka (tibeti: ནོར་བུ་གླིང་ཀ་; Wylie: Nor-bu-gling-ka; kínai: 罗布林卡; magyarul: „kincses kert”) a dalai lámák hagyományos nyári palotája és az azt körülvevő park volt az 1780-as évektől 1959-ig, amikor a 14. dalai láma, Tendzin Gyaco Indiába menekült a megszálló kínai csapatok elől. A komplexum építése 1755-ben kezdődött Tibet fővárosában, Lhászában.[1] A Potala palota történelmi együttesének részeként a Norbulingka is UNESCO világörökségi helyszínnek számít 2001 óta.[2] A palota építtetője a 7. dalai láma volt, amely az elkészülte után hivatali és vallási központként is szolgált egyaránt. Az épület a tibeti palotaépítészet egyik különleges képviselője.
| Norbulingka | |
| Világörökség | |
 | |
| Norbulingka palota | |
| Adatok | |
| Ország | Kína |
| Világörökség-azonosító | 707-003 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Felvétel éve | 2001 |
| Elhelyezkedése | |
 Norbulingka
Pozíció Tibet térképén
| |
 é. sz. 29° 39′ 08″, k. h. 91° 05′ 43″29.652342°N 91.095322°EKoordináták: é. sz. 29° 39′ 08″, k. h. 91° 05′ 43″29.652342°N 91.095322°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Norbulingka témájú médiaállományokat. | |
A Norbulingka palota Lhásza nyugati részén fekszik, a Potala palotától nem messze délnyugatra. A Norbulingka 36 hektáros területe Tibet legnagyobb ember alkotta kertjének számít.[3][4]
A Norbulingka park Tibet a hasonló etnikai csoporthoz tartozó parkjai közül a legkorábbi. Ahogy Tibetben a nyári és az őszi hónapokban minden park megtelik élettel, a Norbulingkában is táncos mulatságokat, énekelőadásokat és zenei fesztiválokat tartanak.[5][6] A parkban tartják az évente megrendezésre kerülő sotön fesztivált – vagy „joghurt fesztivált” – is.
A Norbulingka palotát leggyakrabban a 13. és a 14. dalai lámával szokás azonosítani, akik a jelenleg is látható szerkezetek megépíttetéséhez leginkább hozzájárultak. Tibet 1950-es megszállásakor számos épület rongálódott meg, amelyeket 2003-tól kezdve újjáépített a kínai kormány. Az épület restaurációk mellett megújultak a tavak és a virágoskert is.[7]
Elnevezései
szerkesztésA tibeti Norbulingka kifejezés jelentése „kincses kert” vagy „kincses park”. A „lingka” mindenféle kertészeti parkra vonatkozhat.[5] 1966-ban, amikor a kulturális forradalom elkezdődött, a Norbulingkát átnevezték Népligetté és mindenki számára szabaddá vált a belépés.[8]
Környezete
szerkesztésA 374 szobás Norbulingka a téli palotaként funkcionáló Potala palotától 3 km-re található nyugatra, Lhásza városának nyugati külvárosában, a Kji-folyó partján. Amikor az 1740-es években a 7. dalai láma idején megkezdődött a palota építése, a terület még teljesen vadonnak számított.[6]
A park 3650 méter tengerszint feletti magasságon fekszik. A kertjében található rózsa, petúnia, mályvarózsa, bársonyvirág, krizantém, gyógynövények, és néhány ritka növény. Telepítettek ide gyümölcsfákat is – alma és barack – ám a gyümölcsök nem érnek be Lhászában. A telepített növények közé tartozik még a nyárfa és a bambusz. Fénykorában a Norbulingka területén vadállatok is éltek, például pávák, illetve a tavakban vörös ásóludak. A park nagy mérete és jó alaprajza miatt szép környezetben lehet biciklizni.[7] A kertekben előszeretettel piknikeznek a helyiek, illetve gyakran tartanak itt színházi, zenés vagy egyéb fesztiválokat. A legnevezetesebb rendezvény a sotön fesztivál augusztus elején. Ekkor a családok együtt vonulnak ki a parkba és napokra tábort verhetnek.
Állatkert is van a Norbulingka területén, amely eredetileg azokból az állatokból állt, amelyeket a dalai lámáknak ajándékoztak. A Hét év Tibetben című filmből is ismert Heinrich Harrer, osztrák hegymászó, az 1950-es években segített a 14. dalai lámának létrehozni egy apró filmszínházat.
Története
szerkesztés
A dalai lámák Norbulingka palotája mintegy száz évvel a Potala palota után épült a Parkori-csúcson, egy 36 hektáros területen. A Potalától nyugatra épült nyugatra, kisebb távolságra, hogy a dalai lámák kizárólagos nyári palotája lehessen. Tendzin Gyaco, a jelenlegi, 14. dalai láma is itt töltötte a nyarait száműzetése előtt.[9] A palota épületét és a parkot a 7. dalai láma (Kalszang Gyaco) kezdte el építtetni 1755-ben, és 1783-ban készült el a 8. dalai láma (Dzsampal Gyaco) idején.[10] Innentől kezdve vált a dalai lámák nyári rezidenciájává.
A Norbulingka legkorábbi története egy itt található forráshoz kapcsolódik, amelyet a 7. dalai láma használt a nyári hónapokban egészségügyi problémáira. A Csing-dinasztia engedélyt adott a dalai lámának, hogy erre a helyre palotát emeltessen.[5]
A 8. dalai láma több szárnyat és kertet is hozzáépített a komplexumhoz, ám a legtöbb bővítés mégis a 13. és a 14. dalai láma idején történt.[7]
A dalai láma egyenesen a Norbulingka palotából menekült el Indiába 1959. március 17-én, hogy megmeneküljön a kínai megszállók fogságától. Ezen a napon a dalai láma világi ruhába bújva, fegyverrel a vállán hagyta el a palotát, és Tibet déli szomszédjánál lelt menedékre. Egy éppen akkor tomboló homokvihar miatt nem ismerték őt fel. A Reuters szerint a dalai láma és hivatalnokai lóháton hagyták el Lhásza városát, majd más családtagokkal kiegészülve indultak délnek. Két héten át meneteltek Indiáig, ahol politikai menedékjogot kaptak. A kínaiak a szökésről csak két napos késéssel szereztek tudomást.[11] A Norbulingkát a kínaiak támadásakor feladták.[11][12])[13]
A dalai láma egykori nyári palotája és a park ma turistalátványosság. A palotában nagy mennyiségű itáliai csillárgyűjtemény, adzsantai freskók, tibeti szőnyegek és egyéb kézműves tárgyak láthatók. Buddha ábrázolások és 5. dalai láma festmények lógnak néhány teremben. Kiállításra került a 14. dalai láma meditációs szobája, hálószobája, konferenciaterme és fürdőszobája.[14]
Felújítása és megőrzése
szerkesztés
A kulturális forradalom során a Norbulingka komplexum súlyos károkat szenvedett el.[15] Azonban 2001-ben a kínai kormány úgy döntött, hogy teljes egészében helyreállítja a Norbulingkát. Egy évvel később 67,4 millió jüant (8,14 millió USD) különített el a kormány a munkálatokra, amelyek 2003-ban kezdődtek el. Ezek először a Kelszang Phodron palotát, a Kasak kabinet irodákat és néhány további szerkezetet érintettek.[15]
A Norbulingka a „fontos nemzeti kulturális emlékegység” besorolást kapta 1988-ban az állami tanácstól. 2001. december 14-én az UNESCO világörökségi helyszínnek nyilvánította a Potala palota történelmi együttes részeként.[2] Ez az együttes három épületegyüttesre vonatkozik, a Potala palotára, a Dzsokhang templomkolostorra és a Norbulingkára. A kínai állam turisztikai adminisztrációja a helyszínt a turistalátványosságok besorolási kategóriáiban AAAA vagy 4A besorolást kapott 2001-ben.[5][7]
Fesztiválok
szerkesztés
A sotön fesztivál (népszerű nevén a „joghurt fesztivál”) egy évente megrendezett ünnepség a Norbulingka parkban. Az esemény idejét a tibeti naptár határozza meg, amely egy holdnaptár. A fesztivál a hetedik hónap teli holdas időszakának első hét napjára esik, amely a Gergely-naptár szerinti július, augusztusnak felel meg. Az egyhetes programsorozat legfőbb látványossága a „tibeti opera”, az Acse Lhamo, ahol a szereplők látványos, színes maszkokat viselnek. Az ország különböző részeiből érkeznek társulatok, akik előadják saját darabjaikat. Az első ilyen társulatot a 15. században alakította a „tibeti Leonardo da Vinci”, Tangtong Gyelpo. A komédiával és szatírával átszőtt párbeszédek színezte történetek az ősi indiai buddhista népmesékből, közismert történelmi személyek életéből, és a tibeti kultúra híres eseményeiből merítenek. A fesztivál idején a lhászai stadionban jak versenyeket is tartanak.[16][17] A kínai lakosság a kínai naptár szerint ünnepli a sotönt a Norbulingkában tánccal és zenével kormányzati támogatás mellett. Ugyanezen a rendezvényen a tibetiek is szoktak ünnepelni, ugyanúgy tánccal és zenével.[12]
A dalai lámák uralkodása alatt (a 7. dalai lámától számítva) az uralkodó évenkénti átvonulása a Potala palotából a Norbulingka palotába szintén fesztiváli környezetben történt.[7]
Galéria
szerkesztés-
Norbulingka, 1993 -
Tibeti család a sotön fesztiválon, Norbulingka, 1993 -
Ünnepség a sotön fesztiválon, Norbulingka, 1993 -
Norbulingka, sotön, vagy „joghurt fesztivál”, 1993.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Tibet (1986), p.71
- ↑ a b World Heritage Committee Inscribes 31 New Sites on the World Heritage List. UNESCO, 2001. december 13. (Hozzáférés: 2010. május 31.)
- ↑ Norbulingka Palace. Tibet Tours. (Hozzáférés: 2010. május 18.)
- ↑ Norbulingka. Cultural China. [2011. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 23.)
- ↑ a b c d 安才旦. Tibet China: travel guide. 五洲传播出版社, 92–94. o. (2003). ISBN 7-5085-0374-0. Hozzáférés ideje: 2010. május 29.
- ↑ a b Norbulingka (the Summer Palace). Travel China Guide. (Hozzáférés: 2010. május 29.)
- ↑ a b c d e Buckley, Michael. Tibet. Bradt Travel Guides, 142. o. (2006). ISBN 1-84162-164-1. Hozzáférés ideje: 2010. május 29.
- ↑ Shakya, Tsering. Dragon In The Land Of Snows: The History of Modern Tibet since 1947. Random House, 605–606. o. (2012. február 29.). ISBN 978-1-4481-1429-0
- ↑ Palin, Michael. Himalaya. Penguin (2009). ISBN 978-0-7538-1990-6
- ↑ The Dalai Lamas of Tibet, p. 102. Thubten Samphel and Tendar. Roli & Janssen, New Delhi. (2004). ISBN 81-7436-085-9.
- ↑ a b „Witness: Reporting on the Dalai Lama's escape to India”, Reuters News Agency, 2009. február 27. (Hozzáférés: 2010. május 3.)
- ↑ a b Schwartz, Ronald D.. Circle of protest: political ritual in the Tibetan uprising. Motilal Banarsidass Published, 35–36. o. (1996). ISBN 81-208-1370-7. Hozzáférés ideje: 2010. május 29.
- ↑ Ingram, Catherine. In the footsteps of Gandhi: conversations with spiritual social activists. Parallax Press, 18–20. o. (2003). ISBN 1-888375-35-3. Hozzáférés ideje: 2010. május 29.
- ↑ Seth, pp.140–141
- ↑ a b Chinese,p. 93
- ↑ Dorje, Gyurme. Tibet handbook: with Bhutan. Footprint Travel Guides, 702. o. (1999). ISBN 1-900949-33-4. Hozzáférés ideje: 2010. május 29.
- ↑ O'Reilly, James. Travelers' Tales Tibet: True Stories. Travelers' Tales, 145. o. (2002). ISBN 1-885211-76-7. Hozzáférés ideje: 2010. május 29.
Források
szerkesztés- Bass, Catriona. 1990. Inside the Treasure House: A Time in Tibet. Victor Gollancz, London. Paperback reprint: Rupa & Co., India, 1993
- Dowman, Keith. 1988. The Power-places of Central Tibet: The Pilgrim's Guide. Routledge & Kegan Paul, London and New York. ISBN 0-7102-1370-0
- Palin, Michael. Himalaya. London: Penguin (2009). ISBN 978-0-7538-1990-6
- Seth, Vikram. From Heaven Lake: Travels through Sinkiang and Tibet. Penguin (1990). ISBN 0-14-013919-2
- Tibet: A Fascinating Look at the Roof of the World, Its People and Culture. Passport Books, 71. o. (1988)
További információk
szerkesztés