Nyikolaj Nyikolajevics Rukavisnyikov
szovjet űrhajós
Nyikolaj Nyikolajevics Rukavisnyikov (oroszul: Николай Николаевич Рукавишников) (Tomszk, 1932. szeptember 18. – Moszkva, 2002. október 19.) szovjet űrhajós.
Nyikolaj Nyikolajevics Rukavisnyikov | |
Született | 1932. szeptember 18.[1][2] Tomszk[1] |
Elhunyt | 2002. október 19. (70 évesen)[3][2] Moszkva |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | |
Iskolái | Nemzeti Nukleáris Kutató Egyetem (1951–1957) |
Kitüntetései |
|
Halál oka | szívinfarktus |
Sírhelye | Ostankino Cemetery |
Nyikolaj Nyikolajevics Rukavisnyikov aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Nyikolajevics Rukavisnyikov témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életpálya
szerkesztésA moszkvai műszaki-fizikai főiskola elvégzését követően 1957-től egy gépipari tervezőirodában dolgozott. 1967-ben kapott űrhajós kiképzést. 1979-ben az Interkozmosz-program keretében a bolgár Georgi Ivanov kutatópilóta kísérője. Az űrhajó főhajtóművének meghibásodása miatt nem tudtak csatlakozni a Szaljut–6 űrállomáshoz és kényszerleszállással tértek vissza a Földre. Elvégezve a moszkvai Energetikai és Pszichológiai egyetem, a Szergej Koroljov tervező iroda alkalmazott tudósa. Kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést.
Űrrepülések
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Рукавишников Николай Николаевич, 2015. szeptember 28.
- ↑ a b Историческая энциклопедия Сибири (orosz nyelven), 2009
- ↑ Nikolai Rukavishnikov, Russian Astronaut, Dies at 70 (angol nyelven). [2021. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 15.)
Források
szerkesztés- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5