Otar Csiladze

grúz költő, próza- és drámaíró, újságíró
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. május 30. 2 változtatás vár ellenőrzésre.

Otar Csiladze (grúz nyelven: ოთარ ჭილაძე) (Signahi, Kaheti, 1933. március 20.Tbiliszi, 2009. október 1.) grúz költő, próza- és drámaíró, újságíró.

Otar Csiladze
Születettოთარ ჭილაძე
1933. március 20.[1]
Sighnaghi[2]
Elhunyt2009. október 1. (76 évesen)[3][4][1]
Tbiliszi
Állampolgárságagrúz
Foglalkozása
IskoláiTbiliszi Állami Egyetem
Kitüntetései
  • Order of Honour
  • Rusztaveli-díj
  • State Prize of Georgia
  • Ilia Chavchavadze Award
SírhelyeMtacminda Pantheon

A Wikimédia Commons tartalmaz Otar Csiladze témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés

A 20. század második felének egyik legjelentősebb grúz írója. Verseit az ötvenes évek elején kezdte publikálni. A Tbiliszi Egyetemen végzett 1956-ban újságírás szakon. Az irodalmi zsurnalisztika érdekelte, 1997-től főszerkesztője volt a Mnatobi irodalmi magazinnak. Sokat foglalkozott az antik mítoszokkal valamint Grúzia és Európa kulturális kapcsolódásaival. A kilencvenes években kétszer jelölték Irodalmi Nobel-díjra. 1983-ban Rusztaveli-díjat kapott. Haláláig tekintélynek számított Grúzia intellektuális életében.

Magyarul megjelent művei

szerkesztés
  • Ment egy ember az úton; ford. Hegyi Imre; Magvető, Bp., 1983 (Világkönyvtár)
  • Bárki, aki rám talál...; ford. Balkó Ágnes; Magvető, Bp., 1984 (Világkönyvtár)
  • Vasszínház; ford. Balkó Ágnes; Magvető, Bp., 1986 (Világkönyvtár)

Néhány verse Rab Zsuzsa fordításában jelent meg az Ívótülök. Száz grúz vers (1975) kötetben, a Férjhez mennek az angyalok és a Ma mondd! antológiákban (1984).

  NODES