Pajzs
| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A pajzs támadások elhárítására és támadásra szolgáló eszköz.[1] A páncélokkal ellentétben, amelyeket a testen viselnek, a pajzsokat kézben tartva használják.
Története
szerkesztésA korai pajzsokat az ősi kézifegyverek (kard, buzogány stb.) valamint a nyílvesszők támadásának kivédésére tervezték. A pajzs felépítése történelmi kortól és helyszíntől függően változott az idők során, de majdnem minden civilizáció alkalmazta. Európában a 17. századig használták a harcászatban, amikor is a puskapor elterjedésével elavulttá váltak.
A római korban a scutumot használták.
A 11. században Magyarországon a normann típusú pajzsokat kiszorította a kis kerek pajzs, amit vértnek neveztek. Ez a pajzs deszkából készült, és bőrrel vonták be. Előnye abban rejlett, hogy már a lovasok is könnyen használhatták a nagyobb pajzsokkal szemben.
A középkorban Itáliából elterjedt a pavese. Ennek nevéből alakult ki a magyar pajzs szó is.
A modern korban
szerkesztésA modern korban a rendőrség, rohamrendőrség felszerelésében találhatjuk meg a pajzsokat, könnyebb támadások (repülő üvegek, kövek) kivédésére. Egyes tüzérségi lövegek is védőpajzzsal vannak ellátva.[1]
A pajzs a címer egyik központi eleme, a középkorban leginkább harcosok címereinek alapjául szolgált, funkciójából adódóan.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b középkori magyar hadsereg. [2015. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 11.)
További információk
szerkesztés- ↑ Petkes 2015: Petkes Zsolt (szerk) – Sudár Balázs (szerk): Magyarok fegyverben. Budapest: Helikon. 2015. = Magyar őstörténet, 3. ISBN 978-963-227-694-6 A honfoglalók védőfegyverei, képekkel; 133–144. o
