Parione

	Parione
	; Parione címere
	; Parione címere
	Közigazgatás
Település	Róma; Roma Capitale;
Alapítás ideje	13. század
Körzethívószám	06
	Népesség
Teljes népesség	2389 fő (2020. dec. 31.)
Népsűrűség	12 327,14 fő/km²
Terület	0,1938 km²
	Elhelyezkedése
	Parione Pozíció Róma térképén
	é. sz. 41° 53′ 51″, k. h. 12° 28′ 18″41.897599°N 12.471746°EKoordináták: é. sz. 41° 53′ 51″, k. h. 12° 28′ 18″41.897599°N 12.471746°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Parione témájú médiaállományokat.

Parione Róma hatodik kerülete, hivatalos neve: R. VI Parione.

Címere egy griff, görög mitológiai lény, sasfejjel és oroszlántesttel. a büszkeség és a nemesség szimbóluma.

A név a latin paries (fal) kifejezésből származik, mivel a kerületben hatalmas falak ősi maradványai láthatók, amelyek Domitianus stadionjához tartoznak, és a szó változásai révén Parietone, Parrione és így Parione lett. ^[2]

Fizikai földrajza

Területe

A kerület határai:

Sant'Eustachio: piazza delle Cinque Lune, corso Rinascimento, piazza Madama, piazza Sant'Andrea della Valle, largo dei Chiavari, largo del Pallaro, piazza dei Satiri, via dei Chiavari
Regola: via dei Giubbonari, campo de' Fiori, via dei Cappellari, via del Pellegrino, via dei Banchi Vecchi
Ponte: Vicolo Cellini, via dei Filippini, piazza dell'Orologio, via del Governo Vecchio, via del Corallo, piazza del Fico, vicolo delle Vacche, via di Tor Millina, via di Santa Maria dell'Anima, Largo Febo, via di Tor Sanguina, Piazza delle Cinque Lune

Története

Az ókori Róma korában ez a kerület a IX. augusztuszi Circo Flaminio nevű régióhoz tartozott. A környéken volt a Domitianus-stadion, az Odeon, a színház és a Pompeius-kúria.

Szintén Domitianus építtette az Odeont (latinul Odeum) költői és zenei versenyek befogadására.

1200 körül Damasóban Parione és S. Lorenzo néven szerepelt, és a lakosság száma 1400-ig folyamatosan nőtt, amikor a közeli Campo de’ Fiori tér kikövezésének köszönhetően nagy jelentőséget kapott, amely hamarosan sok uraság számára gazdasági és tranzitközponttá vált.

IV. Szixtusz pápa (1471–1484) idején a kerület elvesztette jellemzően középkori kaotikus arcát egy inkább reneszánsz stílusúra felújított épületek, az utcák szélesítése stb. Ugyanebben az időszakban épült meg a Sisto híd, amely Trastevere és Parione között volt összeköttetésben.

1400 és 1500 között az átépítések és az új utak aszfaltozása kedvezett az urbanizációnak. Ugyanakkor számos művészt kértek fel az épületek homlokzatának díszítésére, amely gyakorlat Észak- Olaszországból indult ki, és abban az időszakban terjedt el Rómába is. 1500-ban a Campo de' Fiori intenzív kereskedelmi tevékenysége fokozatosan a piazza Navonára költözött, amelyet azért preferáltak, mert nagyobb volt.

1600-ban a piazza Navona új arcot kapott Bernini átrendezésének köszönhetően, más házak épültek, hogy kitöltsék az épületek közötti teret. Róma mint főváros idejéig nem történt olyan nagy felfordulás a kerületben, amelyben az új barokk alkotások más reneszánsz alkotások mellé kerültek, kivéve a corso Vittorio Emanuele II megnyitását, amely egy nagy sugárút, rugalmas elrendezéssel, hogy elkerülje a monumentális, már meglévő épületeket. Ha egy épület túlságosan kilógott, csak a legkülső részét bontották le, hogy az előzővel megegyező homlokzatot építsenek újra.

Ez a név a múltban megegyezett a jelenlegi via del Governo Vecchio utcának megfelelő utcával, később a San Tommaso in Parione néven ismert utca, amely a Santa Maria della Pacéből a via del Governo Vecchióba^[3] torkollik. név.

Címere

Vörös griff fehér mezőben.^[4]

Műemlékek és látnivalók

Civil építészet

Palazzo Braschi, piazza di S. Pantaleo
Palazzo Massimo alle Colonne, corso Vittorio Emanuele II
Történelmi Palazzo Massimo (vagy Pirro), piazza de Massimi
Palazzo Nardini, via del Governo Vecchio
Palazzo Orsini Pio Righetti, piazza del Biscione
Palazzo Pamphilj, piazza Navona
Palazzo della Cancelleria, piazza della Cancelleria
Piccola Farnesina ai Baullari (Barracco Múzeum), corso Vittorio Emanuele II
Pompeius Színház (már nem létezik), via di Grotta Pinta
Palazzo Sora, a corso Vittorio és a via Sora közötti sarkon

Vallási építészet

Santa Barbara dei Librai-templom
Santa Maria in Vallicella-templom (az úgynevezett Chiesa Nuova)
San Lorenzo-bazilika, Damaso
Szűzanya-templom (korábban San Giacomo degli Spagnoli)
Sant'Agnese in Agone-templom
San Nicola dei Lorenesi-templom
Jézus születésének temploma
San Tommaso-templom
San Pantaleo-templom
Oltáriszentség és Jézus öt sebének szónoklata temploma

Felszentelve

Santa Maria-templom, Grottapinta

Eltűnt

Santa Cecilia de Turre Campi-templom
Santo Stefano-templom, Piscinula
Sant'Elisabetta dei Fornari-templom

Egyéb

Giordano Bruno emlékműve a campo de' Fiorin
Marco Minghetti emlékműve a Piazza di San Pantaleo-n (Lio Gangeri bronz, 1895)
Pietro Metastasio emlékműve a piazza della Chiesa Nuován (Emilio Gallori bronza 1886-ból, 1910-ben költöztették ide a piazza di San Silvestróról)
Pasquino, piazza Pasquino

Antropikus földrajza

Terek

Campo de’ Fiori
Piazza Navona
Újtemplom tér
Piazza del Biscione
Kancellária tér
Pollarola tér

Utak

A reneszánsz lefolyása
Via del Governo Vecchio
Via della Chiesa Nuova
Via dei Cappellari
Via dei Leutari
Zarándokút
Via di Grottapinta
Via del Teatro della Pace
Via dei Chiavari
Via dei Baullari

Jegyzetek

↑ olasz, https://www.comune.roma.it/web/it/dettaglio.page?contentId=PAG22935, 2022. január 17.
↑ (Umberto Gnoli cap. Parione, p. 207.)
↑ (Umberto Gnoli cap. Parione, p. 208.)
↑ (Carlo Pietrangeli p. 188.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Parione című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Bibliográfia

Giorgio Carpaneto. I Rioni e i Quartieri di Roma. Róma: Newton Compton Editori (1989)
Umberto Gnoli. Topografia e toponomastica di Roma medioevale e moderna. Róma: Staderini (1939)
Carlo Pietrangeli. „Insegne e stemmi dei rioni di Roma”, Róma anno XXVIII (6), Kiadó: Tumminelli – Istituto Romano di Arti Grafiche - Capitolium – Roma 6.
Claudio Rendina–Donatella Paradisi. Le strade di Roma. Róma: Newton Compton Editori (2004). ISBN 88-541-0208-3

Kapcsolódó szócikkek

Olaszországportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[45397e6941b33e4b4ed2df2283800d691c6a81b0-1] sz, https://www.comune.roma.it/web/it/dettaglio.page?contentId=PAG22935, 2022. január 17.

[2] (Umberto Gnoli cap. Parione, p. 207.)

[3] (Umberto Gnoli cap. Parione, p. 208.)

[4] (Carlo Pietrangeli p. 188.)

[1]

[2]

[3]

[4]