Paul Valéry

	Paul Valéry
	Paul Valéry
	Élete
Született	1871. október 30.; Sète,
Elhunyt	1945. július 20. (73 évesen); Párizs,
Sírhely	Cimetière Marin, Sète
Nemzetiség	francia
Házastársa	Jeannie Valéry
Gyermekei	Agathe Rouart-Valéry
	Pályafutása
Első műve	Album des vers anciens (magyarul: Régi versek albuma, 1920)
Kitüntetései	a francia Becsületrend főtisztje; Louis Barthou Prize (1942); Commander of the Order of Polonia Restituta; Goethe Medal for Art and Science (1932);
Hatottak rá	Stéphane Mallarmé ; André Gide
Hatása	Rainer Maria Rilke ; André Breton
	Paul Valéry aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Valéry témájú médiaállományokat.

Paul Valéry (Sète, 1871. október 30. – Párizs, 1945. július 20.) francia költő, esszéíró, irodalomkritikus, a 20. századi francia költészet kimagasló egyénisége.

Élete

Paul Valéry a délfrancia Sète városában született 1871. október 30-án.

Középiskoláját Montpellier városában végezte, majd jogi tanulmányokat folytatott.

1891-ben bemutatták Stéphane Mallarmé költőnek, akit bálványozott. A Hadügyminisztérium munkatársa volt, majd 1922-ig a Havas hírügynökségnél dolgozott, ezután az irodalomból tartotta el magát. 1925-től a Francia Akadémia tagja, 1938-tól a Collège de France tanára lett. Tevékenyen részt vett a Népszövetség munkájában, megbízottként Magyarországon is járt. Tagja lett a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak.^[1] Fiatalon nagyon termékeny költő volt, versei 1889-1892 között különböző folyóiratokban jelentek meg, majd 1892-ben hirtelen lemondott a versírásról.

Munkássága

Korai verseit később erősen megválogatta és gyökeresen átdolgozta - a parnasszisták és Stéphane Mallarmé hatásától akart szabadulni -, és csupán 1920-ban adta ki André Gide ösztönzésére a Régi versek albuma című kötetében. Valéry első költői korszaka lezárulása után még megírta a Bevezetés Leonardo da Vinci módszerébe (1895) című esszéjét, az Egy este Teste úrral (1896) című novellisztikus filozófiai riportját, és A német hódítás (1897) című politikai tanulmányát, majd két évtizedre elhallgatott. 1917-ben tért vissza az irodalomhoz az Ifjú Párka című terjedelmes költeményével, amely a Varázslatok (1922) című kötettel együtt a francia líra élvonalába emelte. Ez a költemény Rilkére is nagy hatást tett. A kortárs, főként fiatal írókra is hatott, így elsősorban az induló dadaistákra és szürrealistákra (Breton első mestere volt), rájuk azonban elsősorban személyiségével gyakorolt befolyást. A Varázslatok után Valéry költészete ismét elnémult. Nagy számban jelentette meg azonban esztétikai, politikai, filozófiai esszéit, dialógusait.

Művei

Album des vers anciens (magyarul: Régi versek albuma, 1920)
Introduction á la Méthode de Léonard de Vinci (magyarul: Bevezetés Leonardo da Vinci módszerébe (1895, esszé)
La Soirée avec Monsieur Teste (magyarul: Egy este Teste úrral, 1896, novellisztikus filozófiai riport)
La Conquête allemande (magyarul: A német hódítás, 1897, politikai tanulmány)
Jeune Parque (magyarul: Az ifjú Párka, 1917)
Charmes (magyarul: Varázslatok, 1922, verseskötet)
L'Âme et la danse (1923, magyarul: Lélek és tánc, 1973, aforizmák)
Eupalinos ou l'architecte (1923) (magyarul: Eupalinos vagy az építész, 1973, dialógus)
Variété (magyarul: Változatok, 1924-1944, esszé)
Mon Faust (magyarul: Az én Faustom (1946, lírai dráma)

Magyarul

Változatok; ford. Strém Géza, bev. Gyergyai Albert; Révai, Bp., 1931 (Világkönyvtár)
Európa nagysága és hanyatlása; ford. Kemény Katalin; Egyetemi Ny., Bp., 1945 (Az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai)
Európa nagysága és hanyatlása; ford. Somlyó György; Egyetemi Ny., Bp., 1946 (Az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai)
Valéry Paul versei és oxfordi előadása a költészetről; ford. Somlyó György; Rose-Fischer Ny., Bp., 1946
Két párbeszéd; ford., utószó Somlyó György; Gondolat, Bp., 1973
Claudel–Valéry–Emmanuelː Szavak forrása csend; vál., ford. Szabó Ferenc; Detti Ny., Róma 1985
Stéphane Mallarmé és Paul Valéry versei; vál., szerk., utószó Szegzárdy-Csengery József, ford. Dobossy László et al.; Európa, Bp., 1990 (Lyra mundi)
Füzetek; vál., ford., előszó, utószó Somlyó György; Európa, Bp., 1997 (Mérleg)
Paul Valéry prózaversei; ford. Zirkuli Péter; Orpheusz, Bp., 2005

Jegyzetek

↑ Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.

Források

Világirodalmi lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest)
Ki kicsoda a világirodalomban? (1975-ig), Könyvkuckó, Budapest 1999 ISBN 9-638157-90-9
Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Paul Valéry témában.

[1] Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.

[1]

Paul Valéry

Paul Valéry
Élete
Született	1871. október 30. Sète,
Elhunyt	1945. július 20. (73 évesen) Párizs,
Sírhely	Cimetière Marin, Sète
Nemzetiség	francia
Házastársa	Jeannie Valéry
Gyermekei	Agathe Rouart-Valéry
Pályafutása
Első műve	Album des vers anciens (magyarul: Régi versek albuma, 1920)
Kitüntetései	a francia Becsületrend főtisztje Louis Barthou Prize (1942) Commander of the Order of Polonia Restituta Goethe Medal for Art and Science (1932)
Hatottak rá	Stéphane Mallarmé André Gide
Hatása	Rainer Maria Rilke André Breton

Paul Valéry aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Valéry témájú médiaállományokat.