Phalacrocorax

A Phalacrocorax a madarak (Aves) osztályának szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó nem.

Phalacrocorax
Nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Öregrend: Neoaves Csoport: Passerea Csoport: Ardeae Csoport: Aequornithes Rend: Szulaalakúak (Suliformes) Család: Kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) Reichenbach, 1850 Nem: Phalacrocorax Brisson, 1760
Szinonimák
Australocorax Lambrecht, 1931 Compsohalieus B. Brewer & Ridgway, 1884 Cormoranus Baillon, 1834 Dilophalieus Coues, 1903 Ecmeles Gistel, 1848 Euleucocarbo Voisin, 1973 Halietor Heine, 1860 Hydrocorax Vieillot, 1819 (non Brisson, 1760) Hypoleucus Reichenbach, 1852 Leucocarbo Bonaparte, 1857 Microcarbo Bonaparte, 1856 Miocorax Lambrecht, 1933 Nannopterum Sharpe, 1899 Nesocarbo Voisin, 1973 Notocarbo Siegel-Causey, 1988 Pallasicarbo Coues, 1903 Paracorax Lambrecht, 1933 Poikilocarbo Boetticher, 1935 Pliocarbo Tugarinov, 1940 Stictocarbo Bonaparte, 1855 Viguacarbo Coues, 1903
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Phalacrocorax témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Phalacrocorax témájú médiaállományokat és Phalacrocorax témájú kategóriát.

Rendszertani besorolásuk

2010-ig a kárókatonafélék családjába, csak a Phalacrocorax madárnem tartozott. Azonban 2010-ben az Ornitológusok Nemzetközi Kongresszusán (International Ornithological Congress) Gill és Donsker azt javasolták, hogy az öt törpefajt és egy kihalt fajt vonjanak ki ebből a nemből és helyezzék át az eddig szinonimaként kezelt Microcarbo nembe. E javaslat alátámasztásához Siegel-Causey (1988), Kennedy et al. (2000), valamint Christidis és Boles (2008) tanulmányaira támaszkodtak; a javaslat a kongresszus alatt célt is ért.

Rendszerezés

A nembe az alábbi 2 alnem és 32 recens faj tartozik:

• Phalacrocorax alnem
  • üstökös kárókatona (Phalacrocorax aristotelis) (Linnaeus, 1761)
  • füles kárókatona (Phalacrocorax auritus) (Lesson, 1831)
  • guanókormorán (Phalacrocorax bougainvillii) (Lesson, 1837)
  • brazil kárókatona (Phalacrocorax brasilianus) (Gmelin, 1789)
  • campbell-szigeti kárókatona (Phalacrocorax campbelli) (Filhol, 1878)
  • fokföldi kárókatona (Phalacrocorax capensis) (Sparrman, 1788)
  • japán kárókatona (Phalacrocorax capillatus) (Temminck & Schlegel, 1850)
  • nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) (Linnaeus, 1758)
  • királykormorán (Phalacrocorax carunculatus) (Gmelin, 1789)
  • stewart-szigeti kárókatona (Phalacrocorax chalconotus) (G.R. Gray, 1845)
  • auckland-szigeteki kárókatona (Phalacrocorax colensoi) Buller, 1888
  • pitt-szigeti kárókatona (Phalacrocorax featherstoni) Buller, 1873
  • feketeképű kárókatona (Phalacrocorax fuscescens) (Vieillot, 1817)
  • barnamellű kárókatona (Phalacrocorax fuscicollis) Stephens, 1826
  • vöröslábú kárókatona (Phalacrocorax gaimardi) (Lesson & Garnot, 1828)
  • csököttszárnyú kárókatona (Phalacrocorax harrisi) (Rothschild, 1898)
  • sziklai kárókatona (Phalacrocorax magellanicus) (Gmelin, 1789)
  • namíb kárókatona (Phalacrocorax neglectus) (Wahlberg, 1855)
  • perzsa kárókatona (Phalacrocorax nigrogularis) Ogilvie-Grant & H.O. Forbes, 1899
  • chatham-szigeteki kárókatona (Phalacrocorax onslowi) H.O. Forbes, 1893
  • alaszkai kárókatona (Phalacrocorax pelagicus) Pallas, 1811
  • kaliforniai kárókatona (Phalacrocorax penicillatus) (Brandt, 1837)
  • †pápaszemes kormorán (Phalacrocorax perspicillatus) Pallas, 1811
  • pettyes kárókatona (Phalacrocorax punctatus) (Sparrman, 1786)
  • bounty-szigeti kárókatona (Phalacrocorax ranfurlyi) Ogilvie-Grant, 1901
  • fekete kárókatona (Phalacrocorax sulcirostris) (Brandt, 1837)
  • vörösarcú kárókatona (Phalacrocorax urile) (Gmelin, 1789)
  • maori kárókatona (Phalacrocorax varius) (Gmelin, 1789)

• Leucocarbo alnem
  • kékszemű kárókatona (Phalacrocorax atriceps) King, 1828
  • antarktiszi kékszemű kárókatona (Phalacrocorax bransfieldensis) Murphy, 1936
  • déli-georgai kárókatona (Phalacrocorax georgianus) Lonnberg, 1906
  • varacskos kárókatona (Phalacrocorax verrucosus) (Cabanis, 1875)

Fosszilis fajok

Az alábbi lista a fosszilis fajokat foglalja magába:

• Phalacrocorax marinavis (oligocén ?-? kora miocén; Oregon, USA) – korábban Oligocorax-nak tekintették
• Phalacrocorax littoralis (késő oliocén/kora miocén; St-Gérand-le-Puy, Franciaország) – korábban Oligocorax-nak tekintették, de meglehet, hogy inkább Nectornis
• Phalacrocorax intermedius (kora – középső miocén; Közép-Európa) – hozzá tartoznak a P. praecarbo, Ardea/P. brunhuberi aés Botaurites avitus
• Phalacrocorax macropus (kora miocén ?-? pliocén; Északnyugat-USA)
• Phalacrocorax ibericus (késő miocén; Valles de Fuentiduena, Spanyolország)
• Phalacrocorax lautus (késő miocén; Golboçica, Moldova)
• Phalacrocorax serdicensis (késő miocén Hrabarsko, Bulgária)
• Phalacrocorax femoralis (Modelo késő miocén/kora pliocén; Nyugat-Észak-Amerika) – korábban Miocorax-nak tekintették
• Phalacrocorax sp. (késő miocén/kora pliocén; Lee Creek Mine, USA)
• Phalacrocorax longipes (késő miocén – kora pliocén; Ukrajna) – korábban Pliocarbo-nak tekintették
• Phalacrocorax goletensis (kora pliocén ?-? kora pleisztocén; Mexikó)
• Phalacrocorax wetmorei (Bone Valley kora pliocén; Florida)
• Phalacrocorax sp. (Bone Valley kora pliocén; Polk megye, Florida, USA)
• Phalacrocorax leptopus (Juntura kora/középső pliocén; Juntura, Malheur County, Oregon, USA)
• Phalacrocorax idahensis (középső pliocén ?-? pleisztocén; Idaho, USA)
• Phalacrocorax destefanii (késő pliocén; Olaszország) – korábban Paracorax-nak tekintették
• Phalacrocorax filyawi (Pinecrest késő pliocén; Florida, USA) – meglehet, hogy valójában P. idahensis
• Phalacrocorax kumeyaay (San Diego késő pliocén; Kalifornia, USA)
• Phalacrocorax macer (késő pliocén; Idaho, USA)
• Phalacrocorax mongoliensis (késő pliocén; Nyugat-Mongólia)
• Phalacrocorax rogersi (késő pliocén -? kora pleisztocén Kalifornia, USA)
• Phalacrocorax kennelli (San Diego pliocén; Kalifornia, USA)
• Phalacrocorax sp. "Wildhalm" (pliocén) – meglehet, hogy azonos a P. longipes-szel
• Phalacrocorax chapalensis (késő pliocén/kora pleisztocén; Jalisco, Mexikó
• Phalacrocorax gregorii (késő pleisztocén; Ausztrália) – meglehet, hogy nem önálló faj
• Phalacrocorax vetustus (késő pleisztocén; Ausztrália) – korábban Australocorax-nak tekintették, továbbá meglehet, hogy nem önálló faj
• Phalacrocorax reliquus
• Phalacrocorax sp. (Sarasota megye, Florida, USA) – meglehet, hogy valójában P. filawyi/idahensis

A korábban idesorolt „Phalacrocorax” (vagy „Oligocorax”) mediterraneus egy egészen más családbeli, Paracrax antiquának bizonyult; míg a „P.” subvolans tulajdonképpen egy Anhinga-faj, Anhinga subvolans (Brodkorb, 1956) néven.

Források

• Christidis, L., and W. E. Boles. 2008. Systematics and taxonomy of Australian birds. CSIRO Publishing, Collingwood, Victoria, Australia.
• Gill, F., and D. Donsker (eds.). 2010. IOC World Bird Names (Version 2.4). Available at [1] (Accessed 12 May 2010).
• Kennedy, M., R. D. Gray, and H. G. Spencer. 2000. The phylogenetic relationships of the shags and cormorants: can sequence data resolve a disagreement between behavior and morphology? Molecular Phylogenetics and Evolution 17: 345-359.
• Siegel-Causey, D. 1988. Phylogeny of the Phalacrocoracidae. Condor 90: 885-905. Available at [2] (Accessed 13 May 2010).
• Benson, Elizabeth (1972): The Mochica: A Culture of Peru. Praeger Press, New York.
• Berrin, Katherine & Larco Museum (1997) The Spirit of Ancient Peru: Treasures from the Larco Museum|Museo Arqueológico Rafael Larco Herrera. Thames and Hudson, New York.
• Cracraft, Joel (1971). „Systematics and evolution of the Gruiformes (Class Aves). 2. Additional comments on the Bathornithidae, with descriptions of new species”. American Museum Novitates 2449, 1–14. o. [2009. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 12.) 
• Dorst, J. & Mougin, J.L. (1979): Family Phalacrocoracidae. In: Ernst Mayr|Mayr, Ernst & Cottrell, G.W. (eds.): Check-List of the Birds of the World Vol. 1, 2nd ed. (Struthioniformes, Tinamiformes, Procellariiformes, Sphenisciformes, Gaviiformes, Podicipediformes, Pelecaniformes, Ciconiiformes, Phoenicopteriformes, Falconiformes, Anseriformes): 163–179. Museum of Comparative Zoology, Cambridge.
• Hope, Sylvia (2002): The Mesozoic radiation of Neornithes. In: Chiappe, Luis M. & Witmer, Lawrence M. (eds.): Mesozoic Birds: Above the Heads of Dinosaurs: 339–388. ISBN 0-520-20094-2
• Howard, Hildegarde (1932). „A New Species of Cormorant from Pliocene Deposits near Santa Barbara, California”. Condor (journal) 34 (3), 118–120. o. DOI:10.2307/1363540. 
• IUCN (2007): 2007 IUCN Red List of Threatened Species. IUCN, Gland.
• Kennedy, M.; Gray, R.D. & Spencer H.G. (2000). „The Phylogenetic Relationships of the Shags and Cormorants: Can Sequence Data Resolve a Disagreement between Behavior and Morphology?”. Molecular Phylogenetics and Evolution 17 (3), 345–359. o. [2007. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1006/mpev.2000.0840. PMID 11133189. (Hozzáférés: 2018. szeptember 7.) 
• Kurochkin, Evgeny N. (1995). „Synopsis of Mesozoic birds and early evolution of Class Aves”. Archaeopteryx 13, 47–66. o. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 12.) 
• Mayr, Gerald (2005). „Tertiary plotopterids (Aves, Plotopteridae) and a novel hypothesis on the phylogenetic relationships of penguins (Spheniscidae)”. Journal of Zoological Systematics 43 (1), 67–71. o. DOI:10.1111/j.1439-0469.2004.00291.x. 
• Murray, Bertram G., Jr. (1970). „A Redescription of Two Pliocene Cormorants”. Condor (journal) 72 (3), 293–298. o. DOI:10.2307/1366006. 
• Orta, Jaume (1992): Family Phalacrocoracidae. In: del Hoyo, Josep; Elliott, Andrew & Sargatal, Jordi (eds.): Handbook of Birds of the World, Volume 1 (Ostrich to Ducks): 326–353, plates 22–23. Lynx Edicions, Barcelona. ISBN 84-87334-10-5
• Robertson, Connie (1998): Book of Humorous Quotations. Wordsworth Editions. ISBN 1-85326-759-7
• Siegel-Causey, Douglas (1988). „Phylogeny of the Phalacrocoracidae”. Condor (journal) 90 (4), 885–905. o. DOI:10.2307/1368846. 
• André Thévet|Thevet, F. André (1558): About birds of Ascension Island. In: Les singularitez de la France Antarctique, autrement nommee Amerique, & de plusieurs terres & isles decouvertes de nostre temps: 39–40. Maurice de la Porte heirs, Paris.
• van Tets, G. F. (1976): Australasia and the origin of shags and cormorants, Phalacrocoracidae. Proceedings of the XVI International Ornithological Congress: 121–124.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Cormorant című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Cormorant videos on the Internet Bird Collection
• Recovery plan for Chatham Island shag and Pitt Island shag 2001–2011 (PDF). Department of Conservation, Wellington, New Zealand, 2001. (Hozzáférés: 2007. szeptember 28.)
• First video of cormorant deep sea dive, by the Wildlife Conservation Society and the National Research Council of Argentina. WCS press release, 2012-07-31