Pontylazacfélék

A pontylazacfélék (Characidae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe tartozó család.

Pontylazacfélék
Evolúciós időszak: Késő miocén - jelen
Vörösfoltos pontylazac (Hyphessobrycon erythrostigma)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi) Rend: Pontylazacalakúak (Characiformes) Család: Pontylazacfélék (Characidae) Latreille, 1825
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pontylazacfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pontylazacfélék témájú kategóriát.

Ismertető jegyük az állat háti oldalán a hát- és a farokúszó között található apró zsírúszó vagy kövérsörényúszó (pinna adiposa), mely bizonyos taxonoknál másodlagosan hiányozhat.

Előfordulásuk

A legtöbb pontylazac Közép-Amerika és Dél-Amerika folyóiban él, néhány faj Afrikában is előfordul. Bár az akvaristák körében nagyon kedveltek, a szabadon élő fajok begyűjtését minimálisra tudták csökkenteni, mert a pontylacafélék fogságban is jól tenyészthetők. Inkább a nehezebben tenyészthető fajok vannak veszélyben.

Megjelenésük

A pontylazacfélék többnyire 4-8 centiméter hosszúak, de vannak fajok, melyek 17 vagy akár 30 centiméter hosszúak lehetnek. Színezetük fajtól függően nagyon változó.

Életmódjuk

E család fajai rajokban élnek, és a közepes mélységeket kedvelik. Táplálékuk nagyon sokrétű: kis állatok, rovarok, döghús és növények. Általában 3-4 évig élnek.

Szaporodásuk

Az ivarérettséget 1-2 éves korban érik el. Az ikrák száma fajtól függően 100-300 között van. A kifejlődéshez 1-5 nap kell, hogy elteljen.

Rendszerezés

A családba az alábbi alcsaládok és be nem sorolt nemek tartoznak:

• Agoniatinae
• Aphyocharacinae
• Bryconinae
• Characidiinae
• Characinae
• Cheirodontinae
• Clupeacharacinae
• Crenuchinae
• Glandulocaudinae
• Iguanodectinae
• Rhoadsiinae
• Serrasalminae
• Stethaprioninae
• Tetragonopterinae

Alcsaládokba nem sorolt nemek

Aphyocharacidium Aphyodite Astyanacinus Astyanax Baird & Girard, 1854 - 146 faj Atopomesus Attonitus Aulixidens Bario Bramocharax Brittanichthys Bryconacidnus Bryconamericus Eigenmann, 1907 - 79 faj Bryconella Bryconexodon Bryconops Caiapobrycon Ceratobranchia Chalceus Coptobrycon Creagrutus Cyanocharax Deuterodon Engraulisoma Genycharax Grundulus Gymnocharacinus Gymnocorymbus Eigenmann, 1908 - 4 faj Gymnotichthys Hasemania Ellis, 1911 - 9 faj Hemibrycon Hemigrammus Gill, 1858 - 59 faj Hollandichthys Hyphessobrycon Durbin in Eigenmann, 1908 - 140 faj Hypobrycon Inpaichthys Jupiaba Knodus Leptobrycon Lignobrycon Markiana Microgenys Microschemobrycon Mixobrycon

Moenkhausia Eigenmann, 1903 - 82 faj Monotocheirodon Nematocharax Odontostoechus Oligobrycon Oligosarcus Othonocheirodus Oxybrycon Paracheirodon Géry, 1960 - 3 faj Parapristella Parastremma Parecbasis Piabarchus Piabina Pristella Probolodus Psalidodon Psellogrammus Pseudochalceus Rhinobrycon Rhinopetitia Roeboexodon Salminus Schultzites Scissor Serrabrycon Stichonodon Stygichthys Thrissobrycon Tucanoichthys Tyttobrycon Axelrodia Boehlkea Carlastyanax Ctenobrycon Exodon Nematobrycon Petitella Thayeria Eigenmann, 1908 - 3 faj Triportheus Deuterodon

Források

• ITIS rendszerbesorolása
• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6