Priaposz

Priaposz (ógörögül: Πρίαπος) termékenységisten a görög mitológiában.

Priaposz
Nem	férfi
Szülei	Aphrodité Khioné Dionüszosz Hermész
A Wikimédia Commons tartalmaz Priaposz témájú médiaállományokat.

Története

Származása

Aphrodité és Dionüszosz fia. Apja a megfoganása után Indiába ment és távollétében Aphrodité megcsalta a bor és mámor istenét. Héra ezen felháborodva intézte úgy, hogy a szerelem istennője torz gyermeket hozzon világra. Priaposz testét aránytalan méretű hímvessző éktelenítette el. Bár anyja magára hagyta, Lampszakosz lakói felnevelték, majd elterjesztették isteni kultuszát. Priaposz a szőlő és gyümölcsösök védnöke lett, amikben szokás volt kis méretű szobrát (amely sokszor nem is volt más, mint egy nagy felmeredő fallosz) felállítani. Az ókori Görögországban szobra a termékenység jelképe volt. Valódi szobrain kötényt viselt, ami gyümölccsel volt telve, kezeiben pedig metszőkést és bőségszarut tartott.

Lótisz

Lótisz, egy nimfa vágyat gerjesztett az istenben, de közeledését nem fogadta, ezért Priaposz egy éjszaka akarta magáévá tenni az alvó nőt, azonban a közelben lévő Szilénosz szamara elordította magát. A szamár hangjára felriadók kinevették felsülését. Haragjában az isten agyonütötte a szamarat, Lótiszt pedig lótuszfává változtatta.

Irodalmi feldolgozás

A Lótisz és Priaposz között lejátszódó eseményeket Ovidius örökítette meg két művében is. Ezek közül az egyik az Átváltozások, a másik pedig a Római naptár. Utóbbiban fejti ki azt a nézetet, hogy a Lótisz incidens miatt áldoznak szamarat az istennek. A neki szánt sikamlós, latin költeményeket összefoglaló gyűjtemény pedig a Priapeia címet kapta. Ez tartalmazza többek között Catullus és Tibullus verseit is.

Művészeti alkotásokon

Pompeii freskón

Több freskón és egyéb képzőművészeti alkotáson is fennmaradt. Ezek legtöbbjén szamárháton ülve látható Dionüszosz kíséretében.

Közéletben

Az orvosi szaknyelvben priapizmus az elnevezése a kórosan hosszan tartó erekciónak.

Források

• Tótfalusi István: Ki kicsoda az antik mítoszokban? 2. bőv. kiadás. Budapest: Anno. 1998. 169., 246. o. ISBN 963-9066-68-0