Rózsaszín háromszög
A rózsaszín háromszög (németül: Rosa Winkel) a náci koncentrációs táborokban a férfi homoszexuális elítéltek esetében használt megjelölés volt. A hetvenes évek óta a melegjogi mozgalom és a melegbüszkeség nemzetközi jelképe.
Története
szerkesztésA nácik hatalomra jutása után 1935-ben szigorították a német büntető törvénykönyv 175. paragrafusát, amely a férfiak közti homoszexuális aktusokat volt hivatott büntetni. A szigorítást követően az elítéltek száma közel tízszeresére nőtt. A normál rendőrségi eljárás helyett a homoszexuálisok felkutatása és letartóztatása a Gestapo feladata lett. A „visszaeső” elkövetőket büntetésük lejárta után átnevelési célból (Umerziehung) koncentrációs táborokba hurcolták.
A koncentrációs táborokban minden elítéltnek egy lefelé fordított színes háromszöget kellett viselnie, a háromszög színe mutatta a bebörtönzés okát. A zöld háromszög a bűnözők, a piros a politikai okokból fogva tartottak, a lila a Jehova tanúinak, a fekete az "antiszociális" személyek (alkoholisták, prostituáltak, munkakerülők, leszbikusok, romák), a rózsaszín pedig a homoszexuálisok jele volt. A zsidók számára két egymásra fordított, Dávid-csillagot formázó sárga háromszög viselése volt kötelező.
A koncentrációs táborokba hurcolt homoszexuálisok számát nehéz megbecsülni, Richard Plant az 1933 és 1944 között homoszexualitásért elítélt férfiak számát 50 000 és 63 000 közé teszi.[1] A szexuális irányultságuk és nemi identitásuk miatt a náci rendszer által üldözöttek emlékére Tel-Avivban emelt rózsaszín háromszöget ábrázoló emlékmű felavatásán a német követ ezeket a számokat nevezte meg: 1935-öt követően évi 8000-re nőtt az évente a 175-ös paragrafus alapján elítéltek száma, 1945-ig összesen mintegy 46 000 homoszexuális férfit ítéltek el így. Közülük 5000-15 000 hunyt el koncentrációs táborban.[2]
A táborok felszabadítását követően a rózsaszín háromszöget viselő elítélteket nem helyezték szabadlábra, hanem újra bebörtönözték őket. Míg az NDK-ban 1950-ben visszaállították a törvény 1935 előtti állapotát, az NSZK-ban a háború után 24 évig még érvényben voltak a nácik által elfogadott módosítások. A 175. paragrafus 1994-ben került ki végleg a német büntető törvénykönyvből.
A német kormány 2002-ben hivatalosan is elnézést kért a meleg közösségtől a nácik által elkövetett bűnökért.
Rózsaszín háromszög szimbólumára épül több homoszexuális emlékmű, így az amszterdami Homomonument és a sydneyi meleg és leszbikus holokauszt-emlékmű is.
Irodalom
szerkesztés- Günter Grau: Homoszexualitás a Harmadik Birodalomban. A diszkrimináció és az üldözés dokumentumai (Osiris, 2001) ISBN 9633891140
- Gad Beck: An Underground Life: Memoirs of a Gay Jew in Nazi Berlin (University of Wisconsin Press, 1999) ISBN 0-299-16500-0.
- Heinz Heger: Men With the Pink Triangle: The True, Life-And-Death Story of Homosexuals in the Nazi Death Camps (Alyson Publications, 1994) ISBN 1555830064
- Richard Plant: The Pink Triangle: The Nazi War Against Homosexuals (New Republic Books, 1986) ISBN 0-8050-0600-1
- Pierre Seel: Liberation Was for Others: Memoirs of a Gay Survivor of the Nazi Holocaust (Perseus Book Group, 1997) ISBN 0-306-80756-4
- Pierre Seel: I, Pierre Seel, Deported Homosexual: A Memoir of Nazi Terror (Basic Books, 1995) ISBN 0-465-04500-6
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésHivatkozások
szerkesztés- ↑ Richard Plant: The Pink Triangle: The Nazi War Against Homosexuals (New Republic Books, 1986) ISBN 0-8050-0600-1.
- ↑ Speech of His Excellency Mr Andreas Michaelis, Ambassador of the Federal Republic of Germany to the State of Israel, on the occasion of the inauguration of the Tel Aviv “Monument for the Memory of those persecuted by the Nazi Regime for their sexual preference and gender identity”. www.auswaertiges-amt.de (2013. január 10.) (Hozzáférés: 2014. november 13.)
