Rap-rock
A rap-rock egy hibrid zenei stílus, amely a hiphop és a rock különböző vokális és hangszeres elemeit olvasztja egybe. A rap-rock legismertebb alműfajai a rap-metal és a rapcore, amelyeknek befolyásai között heavy metal és hardcore punk is szerepel.
| Rap-rock | |
| Stíluseredet | rap, rock |
| Kulturális eredet | 1980-as évek eleje, Amerikai Egyesült Államok |
| Alműfajok | |
| rap-metal rapcore | |
Általános jellemzői
szerkesztésAz AllMusic a rap-metalt a következőként írja le: "ingó alapok és riffek", amelyek "esetenként úgy hangzanak, mintha a riffek beatbox alapokra lennének építve",[1] míg a rap-rockról azt mondja, hogy sokkal természetesebb hangjai vannak, a műfaj dalainak nagy része főként rock dalok, amelyeknek a vokális részei rappelve vannak.[1] Ezek mellett az oldal kiemeli, hogy a rap-rock ritmusainak gyökerei a hiphopban vannak, a normális hard rocknál sokkal több funk-inspirációval.[1]
Rob Kemp (Rolling Stone) szerint az Incubus 1997-es S.C.I.E.N.C.E. albuma "összeköti a funk metalt a rap-metallal."[2] A Kottonmouth Kings a saját stílusát pszichedelikus hiphop punk rocknak nevezi.[3] Kid Rock déli rock és country elemekkel dolgozik, amely előtt hiphop stílusban kezdett dolgozni a Grits Sandwiches for Breakfast albumon, majd második stúdióalbumával elment a rap-rock irányába. Negyedik stúdióalbumáig nem lett ismert. Később elkezdett dokkal inkább az éneklés felé húzódni.[4] Az Everlast a blues, rock és hiphop műfajokat olvasztja egybe,[5] egy olyan zenekarral lépnek fel, amelynek tagja egy DJ is. A rap-rock egyik legjobb példája a Collision Course album, amelyen közreműködött Jay-Z és a Linkin Park.[6]
A rap-rock szövegének témái széleskörűek. Az AllMusic szerint "a legtöbb rap-metal együttes a 90-es években összekeverte az ultra agresszív színpadiasságot, tini humorral vagy egy önelemző szorongással."[7] Ennek ellenére, ahogy a stílus egyre biztosabb lett, több együttes is elkezdett politikai kommentárokat is beletenni zenéjébe. Erre legjobb példa a Rage Against the Machine és a Senser, amelyek elkülönítették őket a kevésbé politikai együttesektől, mint a Linkin Park és a Limp Bizkit.
Ugyan sok nu metal együttes használ hiphop alapokat, a rap-rock együttesek frontemberei általában rapperek.[7] Olyan rockegyüttesek is dolgoztak hiphop alapokkal, amelyeknek amúgy nincs köze a rap-rockhoz. Ezek közé tartozik a Blondie,[8] a Rush,[9] Beck és a Cake.[10] Több rapper is sokat használt zenéjében rock alapokat vagy rock dalok hangmintáját, mint Eminem, Ice-T, a The Fat Boys, LL Cool J, a Public Enemy, Whodini, Vanilla Ice[4] és Esham.[11][12]
Rapcore
szerkesztés| Rapcore | |
| Stíluseredet | hiphop, punk rock, hardcore punk |
| Kulturális eredet | 1980-as évek vége és 1990-es évek eleje, Amerikai Egyesült Államok |
| Hangszerek | |
| Alműfajok | |
| G-Punk | |
A rapcore egy hibrid zenei stílus, amely a hiphop, a punk rock és a hardcore punk elemeit olvasztja össze.[13][14][15][16][17] A Beastie Boys, amely hardcore punk csoportként indult és elkezdett a hiphop stílusban is dolgozni. Debütáló albumuk, a Licensed to Ill főként rock elemeket használt.[18] Dee Dee Ramone is segített a műfaj fejlődésében az 1987-es Funky Man kislemezzel, Dee Dee King név alatt.[19] A Biohazardra is úgy tekintenek, mint, ami nagy befolyással volt a stílus fejlődésére. Az első fontos rapcore együttesek között volt a Downset., a 311, a Dog Eat Dog, a Rage Against the Machine, az Every Day Life és az E.Town Concrete.[20] Mark Allan Powell szerint a Jesus Freak rap-rock dal volt a rapcore fejlődésében egy nagy fordulópont és segített népszerűsíteni a műfajt.[20]
A Limp Bizkit miatt, akik a heavy metal műfajból is szereztek inspirációt, a műfajt gyakran az alternatív metal alműfajnának tekintik.[17]
Az első együttesek, amelyek a műfajban sikeresek voltak: a 311, a Bloodhound Gang[13] és a Limp Bizkit.[21] Ugyan a népszerűsége visszaesett, a műfaj jövője nem kilátástalan. Drew Simollardes (Reveille) a következőt mondta: "Úgy érzem az embereknek elege van elég sok dologból, ami jelenleg hallható."[22]
A 2017-ben alapított rapcore együttes, a Fever 333, amelynek tagjai Jason Aalon Butler (korábban: Letlive), Stephen Harrison (korábban: Chariot) and Aric Improta (korábban: Night Verses), a 61. Grammy-gálán jelölést kapott a Legjobb rockteljesítmény kategóriában.[23][24]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c Rap-Rock Music Genre Overview (angol nyelven). AllMusic. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
- ↑ Nathan Brackett – Christian (Christian David) Hoard: The new Rolling Stone album guide. The Archive of Contemporary Music. 2004. ISBN 978-0-7432-0169-8 Hozzáférés: 2021. augusztus 5.
- ↑ Kottonmouth Kings | Biography, Albums, Streaming Links (angol nyelven). AllMusic. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
- ↑ a b Mickey Hess: Is hip-hop dead? Internet Archive. 2007. ISBN 978-0-275-99461-7 Hozzáférés: 2021. augusztus 5.
- ↑ Staff, MTV News: Everlast, Mike Ness, Willie Nelson Soothe Nerves With Early Sunday Sets (angol nyelven). MTV News. [2021. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
- ↑ Paoletta, Michael (2004. december 11.). „Mash-Ups: Linkin Park, Jay-Z Come Together on 'Collision Course”. Billboard: The International Newsweekly of Music, Video and Home Entertainment.
- ↑ a b Rap-Metal Music Genre Overview (angol nyelven). AllMusic. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
- ↑ „The Magnificent Seven - The Clash | Song Info | AllMusic” (angol nyelven).
- ↑ Leonard, Roberto. Roll the Bones, A Simple Kind Mirror: The Lyrical Vision of Rush. iUniverse, 45. o. [2000]. ISBN 0-595-21362-6
- ↑ McCoy, Heath. Comfort Eagle is modest slice of new Cake album. Calgary Herald. Postmedia Network. [2001. augusztus 16.]
- ↑ Cheryl Lynette Keyes: Rap music and street consciousness. Internet Archive. 2004. ISBN 978-0-252-07201-7 Hozzáférés: 2021. augusztus 5.
- ↑ Mayor Esham? What? (angol nyelven). Detroit Metro Times. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
- ↑ a b Ambrose, Joe. Moshing - An Introduction. The Violent World of Moshpit Culture. Omnibus Press, 5. o. [2001]. ISBN 0711987440
- ↑ McIver, Joel. The Shock of the New. Nu-metal: The Next Generation of Rock & Punk. Omnibus Press, 10. o. [2002]. ISBN 0711992096
- ↑ Susie Dent: The language report. Internet Archive. 2003. ISBN 978-0-19-860860-8 Hozzáférés: 2021. augusztus 5.
- ↑ Signorelli, Luca. „Stuck Mojo”. Metallus. Il libro dell'Heavy Metal, 173. o, Kiadó: Giunti Editore Firenze. ISBN 8809022300.
- ↑ a b Bush, John. Limp Bizkit, All Music Guide to Rock, 656. o. [2002]. ISBN 087930653X „A néha rapcore néven ismert metal, punk és hiphop fúziójának egyik legenergetikusabb csoportja”
- ↑ „Licensed to Ill - Beastie Boys | Songs, Reviews, Credits | AllMusic” (angol nyelven).
- ↑ Scott Schinder – Andy Schwartz: Icons of Rock: An Encyclopedia of the Legends Who Changed Music Forever. 2007–10. ISBN 978-0-313-33845-8 Hozzáférés: 2021. augusztus 5.
- ↑ a b Mark Allan Powell: Encyclopedia of contemporary Christian music. Internet Archive. 2002. ISBN 978-1-56563-679-8 Hozzáférés: 2021. augusztus 5.
- ↑ „Three Dollar Bill Y'All - Limp Bizkit | Songs, Reviews, Credits | AllMusic” (angol nyelven).
- ↑ Reveille answers wake-up call (amerikai angol nyelven). Boston Herald, 2008. december 24. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
- ↑ Staff, The Collegiate: Review: Rapcore trio Fever 333 releases first studio album 'Strength in Numb333rs' (amerikai angol nyelven). The Collegiate Live, 2019. február 12. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
- ↑ THE FEVER 333 (angol nyelven). GRAMMY.com, 2020. november 23. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
