Sajkacsont
A sajkacsont (os scaphoideum, régi nevén os naviculare manus) egyike a nyolc apró csontnak a csuklóban, amelyeket összefoglaló néven kéztőcsontoknak (os carpale) hívunk.
A = Sajkacsont
B = Holdascsont
C = Háromszögletű csont
D = Borsócsont
E = Trapézcsont
F = Kis trapézcsont
G = Fejescsont
H = Horgascsont
Alakja és mérete hasonlít a kesudióéra.
A proximalis sorban ez a legnagyobb csont. A kéztőcsontok orsócsonti részénél található.
A nevét a görög skaphe-ból, ami hajót jelent és az eidos-ból kapta, ami alakot jelent.
Felszínei
szerkesztésA felső felszíne sima, konvex, háromszög alakú, és az orsócsont alsó felszínével ízesül.
Az alsó felszíne lefelé, kifelé és hátrafelé fut. Sima, konvex és háromszögű. Egy vonulat választja ketté. A külső rész a trapézcsonttal (os trapezium) míg a belső rész a kis trapézcsonttal (os trapezoideum) ízesül.
A dorsalis felszínen van egy keskeny, durva árok mely végig fut a csonton és a szalagoknak biztosít tapadási felületet.
A volaris felszín felülről konkáv, az alsó és külső része lesüllyed egy kerekded formába. A dudor, amely elöl található a hajlítóizmokat leszorító szalagnak (retinaculum flexorum) biztosít tapadási helyet és néha a rövid hüvelykujj-távolító izom (musculus abductor pollicis brevis) egyes rostjai innen erednek.
A külső felszíne durva és keskeny és a ligamentum collaterale carpi radiale-nak biztosít tapadási helyet.
A belső felszíne két ízesülési felszínt foglal magába: a felső vagy kisebb az lapos és a holdascsonttal (os lunatum) ízesül, az alsó vagy nagyobb az konkáv és a holdascsonttal együtt egy üreget képez melybe a fejescsont (os capitatum) illik bele.
Betegségei
Legjellegzetesebb sérülése a törés, mely a csont kis mérete és rossz vérellátása miatt gyakran nehezen, vagy egyáltalán nem gyógyul. Emiatt a sajkacsont törésének kezelése leginkább műtéti.