Szövőmirigy

A szövőmirigy pókok utótestében kialakult speciális szerv, amelyben az egyetlen más állatcsoportra sem jellemző pókselymet választják ki. A csupaszpókok előtestében olyan méregmirigy is van, amelynek váladéka fehérjéket is tartalmaz és olyan, ragasztóval bevont szálakká szilárdul, amit a zsákmányra permeteznek. A fő szövőmirigyek azonban ezekben a pókokban is az utótest végén lévő szövőszemölcsökbe vezetnek. A filogenetikailag ősi csoportokban — ilyenek a félpókfélék (Liphistiidae) és a madárpókok (Mygalomorphae), hazánkban csak a torzpókok — a szövőmirigyek kevéssé elkülönültek és specializáltak. A nagyobb mirigyek valószínűleg hosszabb, erősebb szálakat termelnek, a kisebbek arra alkalmasak, hogy rövid szálakkal, csíkokkal felületeket fedjenek le vagy ragasztóként használhatók. A fejlettebb pókok mirigyei Jjelentősen specializálódtak.

Felépítése, működése

A szövőmirigy a gerinctelenek egyik legösszetettebb mirigye. A spidroin nevű fehérjéket szintetizáló része többnyire cső alakú és a sok selymet termelő mirigyekben rendkívül hosszú. A mirigyet szilárd rostként elhagyó anyag eredetileg a spidroin fehérjék erősen koncentrált (40%-os) vizes oldata. A nagy koncentráció miatt a fehérjék nem-kovalens kötésekkel kapcsolódnak és egymással párhuzamosan rendeződnek. A mirigy belsejében folyadékkristály képződik, amitől az egymásra csúszó makromolekulák sokkal könnyebben jutnak ki a mirigyből, mintha rendezetlenül helyezkednének el.

A szövőmirigyekben általában több kiválasztó zóna van. Az egyes zónák eltérő anyagokat állítanak elő úgy, hogy a kivezető nyílásától távolabbi részen termeli a rostanyagot, a közeli zónában pedig a védőburkolatot. A kivezető nyíláshoz legközelebb eső kiválasztó sejteket feromonok illatosítják. Azokban a mirigyekben, amelyeknek rövid időn belül kell sok anyagot előállítaniuk — ilyenek például a keresztespókok mirigyei — a kiválasztó zóna legalább egy része tároló tömlővé módosult.

A spidroin oldat folyadékkristályai a mirigy hosszú kivezető csatornájában szilárdulnak szálakká; a molekulákat a súrlódás feszíti szálba. Ezen a szakaszon szívja vissza a pók a vizet az oldatban maradt ionokkal. Egyes mirigytípusokban ezt segíti, hogy a csatorna három párhuzamos ágra ágazik, és közös burok zárja be őket. A közös burokban megemelkedett sókoncentráció miatt a mirigy kiválasztó részéhez közelebbi ágból a víz ozmotikusan átszivárog a félig áteresztő hártyán. A fonalat a csatorna végéhez közel található, állkapocsszerűen működő izmok vágják el. Emellett ez a szerv, az úgynevezett szelep (valve) indítja újra a száltermelést, ha a szál megakad a csatornában. A mirigy kivezetőnyílása (az ún. spigot) rövid és kúpszerű. A selyemszál kibocsátásához a póknak általában meg kell növelnie a nyomást az utótestében, így préseli az anyagot a spigot nyílásába. Ezután az anyagot valamilyen tárgyhoz, vagy akár a saját lábához érintve elkezdheti a szálat kihúzni. A fehérjét termelő mirigyekből nem csak a szövőszemölcsökbe vezet nyílás. Sok nemzetség hímjeinek a nemi nyílás előtt egyszerű (úgynevezett epigasztrikus) mirigyei is vannak. Ezek az úgynevezett spermaháló kialakításában vesznek részt; ez segít abban, hogy a pók el tudja juttatni ejakulátumát a nemi nyílásból a szaporító szervekbe.

Fajtái

Minden póknak többféle szövőmirigye van. Az egyes típusok eltérő összetételű, mechanikai tulajdonságú selymet állítanak elő — értelemszerűen más és más funkcióra. A legtöbb — kilencféle — szövőmirigye egyes keresztespókoknak van. Egy szövőmirigynek legfeljebb négy kiválasztó zónája lehet, és mindegyik legalább kétféle készítményt termel. A selyemszál minőségét szándékosan vagy akaratlanul befolyásolhatja a pók étrendje, a hőmérséklet és a szövés sebessége. Ezek együttes eredménye a szálak kimeríthetetlen változékonysága.

Egyes mirigytípusok ragadós szálak készítésére specializálódtak a zsákmány elkapásának érdekében. A legismertebbek a fonalszűrős pókok fodros és ragadós szövedékei és az araneoid pókok ragasztócseppekkel ellátott fonalai.

Fő szövőmirigy

Az elülső szövőszemölcsökbe általában egy pár nagy mirigy nyílik. Ezek hosszú, erős és rugalmas, jelentős kinetikus energia elnyelésére képes szálakat állítanak elő. Ezeket az úgynevezett nyomjelző szálakat a pókok jártukban-keltükben maguk mögött hagyják, ezért gyakorlatilag soha nem esnek szabadon, mert ezekn a szálak visszafogják őket, és esés után ezeken könnyen vissza is mászhatnak. Ezek a sodronyszálak gyakran tartalmaznak kommunikációs céllal termelt feromonokat. Használják őket még csapdák tartószálának vagy a zsákmány rögzítéséhez. Részei egyes pókok repítő szövedékeinek.

Mellék szövőmirigy

A középső szövőszemölcsökhöz is általában egy pár nagy mirigy vezet. Ezek hosszú, erős és merev szálakat állítanak elő. Fonalszűrős pókoknál (a keresztespókfélék kivételével) ennek a mirigynek a váladékát lábtüskéikkel bolyhosra fésülik. Az Araneoidea öregcsalád tagjai függőhídnak használják, megvárva, hogy az utótestükből kiengedett fonal szélben lobogó vége valahol megtapadjon. Ezekből a hidakból esetenként hálózatokat hoznak létre. Ezekből a szálakból hozzák létre azokat az úgynevezett ideiglenes spirálokat is, amelyek a ragacsos fogóspirál elkészítésének alapjai.

Pyriform (körte alakú) mirigy

Sok kis mirigy, amelyek sok vékony, gyorsan száradó ragasztóanyaggal borított szálat termelnek. Kimeneteik az elülső szövőszemölcsökbe torkolnak. Fő feladatuk a fő szövőmirigyek szálainak összekapcsolása vagy aljzathoz horgonyozása (ezek az úgynevezett úgynevezett bukófonalak). Az álkaszáspókféléknél (Pholcidae) ehhez a mirigyhez akár négy további specializált mirigy is kapcsolódhat — ezek például ragasztót és tapadós lapított szálakat állítanak elő.

Aciniform (bogyó alakú) mirigy

A középső és hátsó szövőszemölcsökbe sok olyan, kis mirigy nyílik, amelyek száraz, vékony szálakat állítanak elő. Ezeket a pók főleg a zsákmány becsomagolására, a petecsomó bélelésére vagy a rejtekhely falainak kialakítására használja. A keresztespókfélék a radiális szálak és a ragacsos spirál laza összekötéséhez használják — ha a spirált ilyen csomópontokon vezetik át, az növeli rugalmasságát, amire a zsákmány becsapódásakor van szükség. Néhány derespók és darázspók (Uloborus walckenaerius, Argiope bruennichi), főleg ilyen szálakból épített, függőlegeshez közeli, de cikk-cakkos csíkokkal védi a hálót a ragadozóktól és lerombolástól — ez az úgynevezett stabilimentum (hímzés). A zugpókfélék hálójukat aciniform szálak kusza szövedékével vonják be, hogy a zsákmány belegabalyodjon. Ehhez módosult hátulsó szövőszemölcseik hosszúkásak.

Tubuliform (hengeres) szövőmirigy

Csak az Entelegynae taxon kifejlett nőstény pókjaiban van; a primitív Entelegynae pókokból — például a bikapókokból — még hiányzik. Több pár nagy hengeres mirigy nyílik a középső és a hátsó szövőszemölcsbe. Hosszú, vastag, víztaszító, gyakran színes szálakat állítanak elő a kokon védelmére.

Jegyzetek

Források

Pókháló