Szegfűfélék
A szegfűfélék (Caryophyllaceae) családja a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének Caryophyllineae alrendjébe tartozó növénycsalád. Kiterjedt taxon, 88 nemzetség mintegy 2000 faja tartozik ide. Érdekesség, hogy a család szegfűszegre utaló névadó nemzetsége, a Caryophyllus már nem érvényes rendszertani név.
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Fehér mécsvirág (Silene latifolia, syn. Melandrium album)
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Nemzetségek | ||||||||||||||
|
Lásd a szövegben | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szegfűfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szegfűfélék témájú kategóriát. |
A család ismertebb nemzetségei közé tartozik a szegfű (Dianthus), a kakukkszegfű (Lychnis) és a habszegfű (Silene). Sok fajukat dísznövényként ültetik, mások széles körben elterjedt gyomnövények. A legtöbb faj a Mediterráneum területén, valamint Európa és Ázsia környező területein honos. A déli féltekén élő nemzetségek és fajok száma csekély, bár a családba tartozó felemásvirágú szegfű (Colobanthus quitensis) a világ legdélebbi elterjedésű kétszikű növénye, az Antarktisz területén élő két zárvatermőfaj egyike (a másik az antarktiszi sédbúza.)[1]
Elterjedésük, élőhelyük
szerkesztésA szegfűfélék családja rendkívül elterjedt, mivel minden kontinensen élnek a csoportba tartozó taxonok. Legtöbb fajuk a mérsékelt égövben él; néhány a trópusi magashegységekben telepedett meg. Elterjedési területük központja a Mediterráneum európai része és Ázsia szomszédos vidékei.
Néhány fajuk kozmopolita gyomnövény.
Jellemzésük
szerkesztésA család fajai viszonylag könnyen felismerhetők. Főleg lágyszárúak tartoznak ide, néhány faj töve idővel elfásul. Ép szélű, keskeny leveleik átellenesen állnak, és felfújt szárcsomókkal csatlakoznak a szárhoz. Egyszerű, ép szélű leveleik töve gyakran összenő. Néhány fajnak pálhalevelei is vannak.
Virágaik általában hímnősek, sugaras szimmetriájúak, 4-5 csészeszerű lepellevéllel. Szirmaik – amik egyes elképzelések szerint a külső kör módosult porzói – nyélből és gyakran lebenyezett, lapos lemezből állnak, rajta függelékkel. 4-10 porzójuk van, az összenőtt termőlevelekből általában toktermés fejlődik. Virágzatuk kettős vagy többes, bogas, a rövid virágkocsányok miatt tömött, fejecskeszerű. Egyes fajok virágai magányosan állnak.
A felső állású magház két termőlevélből nő össze, és sok centrális magkezdeményt tartalmaz. Termésük sokmagvú, fogakkal nyíló tok.
Életmódjuk, élőhelyük
szerkesztésEgynyáriak és évelők is vannak közöttük.
Rendszertan
szerkesztésA Caryophyllaceae-t és az Amaranthaceae-t (disznóparéjfélék) jelenleg szoros kapcsolatban álló testvércsoportokként kezelik. Azelőtt a szegfűféléket a Caryophyllineae alrend többi tagja testvércsoportjának tartották, mivel antociánokat tartalmaznak betalain pigmentek helyett. Később azonban a kladisztikai analízis megmutatta, hogy a Caryophyllaceae betalaint tartalmazó ősökből fejlődött ki, így a betalain-tartalom az alrend szünapomorfiája maradt[2] (az antocián-szintézis képessége pedig az elterjedtebb, pleziomorf állapotba való visszatérés).
A családot hagyományosan három alcsaládra osztották:
- lúdhúrfélék (Alsinoideae, Alsinacae): szabad csésze, nincs pálha
- habszegfűfélék (Silenoideae, Caryophylloidae): összenőtt csésze, nincs pálha
- ezüstvirágfélék (Paronychioideae, Herniarioidae): szabad vagy összenőtt csésze; húsos pálhalevelek,
az újabb elemzések azonban ezt a felosztást nem támogatják.
A család primitívebb tagjait tartalmazó Paronychioideae erősen parafiletikus, nemzetségei nem tartoznak szorosan össze, csak számos pleziomorf jegyük egyezik; legtöbbjüket incertae sedis-nek kell tekinteni, bár a Corrigiola és Telephium nemzetségek talán összevonhatók egy Corrigioleae családba.
Az Alsinoideae is parafiletikus. Úgy tűnik, két jól elkülöníthető klád alkotja, és talán néhány, tévesen ide sorolt nemzetség.
A hagyományos felosztásból csak a Silenoideae tekinthető nagyjából monofiletikusnak, ha az Alsinoideae egyes nemzetségeit hozzá soroljuk. Az új értelmezés szerinti alcsalád számára a Caryophylloideae név megfelelőbb lenne.[3]
Nehezíti a tisztánlátást a család tagjainak erőteljes hibridizálódása, különösen a Silenoideae/Caryophylloideae alcsaládban – a család egyes leszármazási vonalai igen komplikáltnak bizonyultak, a kladisztikai analízis eszközeivel egyelőre nem sikerült leszármazási viszonyaikat megnyugtatóan feltárni.[4]
Nemzetségek
szerkesztés
- Acanthophyllum
- Achyronychia
- Agrostemma – konkoly
- Allochrusa
- Alsinidendron
- Ankyropetalum
- Arenaria – homokhúr
- Bolanthus
- Bolbosaponaria
- Brachystemma
- Bufonia
- Cardionema
- Cerastium – madárhúr
- Cerdia
- Colobanthus
- Cometes
- Corrigiola
- Cucubalus
- Cyathophylla
- Dianthus – szegfű
- Diaphanoptera
- Dicheranthus
- Drymaria
- Drypis
- Eremogone
- Geocarpon
- Gymnocarpos
- Gypsophila – fátyolvirág
- Habrosia
- Haya
- Herniaria – porcika
- Holosteum – olocsán
- Honckenya
- Illecebrum
- Kabulia
- Krauseola
- Kuhitangia
- Lepyrodiclis
- Lochia
- Loeflingia
- Lychnis – kakukkszegfű
- Melandrium – mécsvirág
- Mesostemma
- Microphyes
- Minuartia – kőhúr
- Moehringia – csitri
- Moenchia
- Myosoton
- Ochotonophila
- Ortegia
- Paronychia – ezüstvirág
- Pentastemonodiscus
- Petrocoptis
- Petrorhagia (korábbi nevén Tunica) – aszúszegfű
- Philippiella
- Phrynella
- Pinosia
- Pirinia
- Pleioneura
- Plettkia
- Pollichia
- Polycarpaea
- Polycarpon
- Polytepalum
- Pseudostellaria
- Pteranthus
- Pycnophyllopsis
- Pycnophyllum
- Reicheella
- Sagina – zöldhúr
- Sanctambrosia
- Saponaria – szappanfű
- Schiedea
- Scleranthopsis
- Scleranthus – szikárka
- Sclerocephalus
- Scopulophila
- Selleola
- Silene – habszegfű
- Spergula – csibehúr
- Spergularia – budavirág
- Sphaerocoma
- Stellaria – csillaghúr
- Stipulicida
- Thurya
- Thylacospermum
- Uebelinia
- Vaccaria
- Velezia
- Wilhelmsia
- Xerotia
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Caryophyllaceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2
- Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 565. o. ISBN 963-9257-15-X
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ „Antarctic Lichens and Vascular Plants: Their Significance”. American Institute of Biological Sciences. (Hozzáférés: 2008. szeptember 18.)
- ↑ Judd et al. (2008)
- ↑ Stevens (2001-)
- ↑ Erixon & Oxelman (2008)
