Szent Katalin-székesegyház (Goa)
A Szent Katalin-székesegyház az indiai Goa egyik 16–17. századi műemléke, a Goai érsekség központja. Egész Ázsia legnagyobb keresztény templomának tartják.
| Szent Katalin-székesegyház | |
| Sé-székesegyház | |
| nemzeti jelentőségű műemlék | |
 | |
| Vallás | római katolikus |
| Egyházmegye | Goa és Daman-i főegyházmegye |
| Építési adatok | |
| Építése | 1562–1652 |
| Stílus | gótika |
| Alapadatok | |
| Hosszúság | 76 m |
| Magasság | 35 m |
| Szélesség | 55 m |
| Elérhetőség | |
| Település |  Ó-Goa |
| Elhelyezkedése | |
 Szent Katalin-székesegyház
Pozíció India térképén
| |
 é. sz. 15° 30′ 14″, k. h. 73° 54′ 45″15.503889°N 73.912500°EKoordináták: é. sz. 15° 30′ 14″, k. h. 73° 54′ 45″15.503889°N 73.912500°E | |
 | |
| A Szent Katalin-székesegyház weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Katalin-székesegyház témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története
szerkesztésA 16. századtól kezdve Goa portugál gyarmat volt, a gyarmatosítók pedig erőteljes katolikus hittérítést folytattak: ennek keretében épült fel ez a templom is. Építésének kezdete 1562-re, I. Sebestyén király idejére tehető, de teljesen csak 1652-ben fejeződött be, amikor is felállították benne a főoltárokat. Maga az épület már 1619-re lényegében elkészült, és 1640-ben fel is szentelték. Az építkezés költségeit a királyi kincstár állta. A Szent Katalin nevet azért kapta, mert Afonso de Albuquerque portugál indiai hódító 1510-es győzedelmes csatájára kívántak ezzel a névvel megemlékezni: ez a csata ugyanis Alexandriai Szent Katalin napján, november 25-én zajlott.[1]
Eredetileg két tornya volt, de az egyik 1776-ban egy villámcsapás következtében megsemmisült.[1]
Leírás
szerkesztésA templom Goa állam földrajzi középpontjától kissé északnyugatra, Ó-Goa városának területén található, a Mándavi folyó bal (déli) partjától mintegy 200 méter távolságra. Az épület portugál Mánuel stílusú: ötvözi a késő gótikát, a spanyol platereszket, a mudéjar stílust, az itáliai városi építészet stílusát és a flamand építészeti irányzatot. Külseje egyszerű, a toszkán oszloprend jellemzi. A magasított laterit' alapzatra épült székesegyház hossza 76, szélessége 55, magassága pedig 35 méter.[1]
Főnézete majdnem szimmetrikus, csak a bal oldalon emelkedő torony miatt nem. Ebben a toronyban hat harang található, közülük az egyiket (ami egyébként a legnagyobb az összes közül[2]) szép hangja miatt „aranyharangnak” szokták nevezni. Azt mondják, ez a harang ihlette Tomás Ribeiro portugál költő Sino de ouro, azaz „Aranyharang” című versét.[1]
A templombelsőben számos értékes tárgy és művészeti alkotás található, például a benne elhelyezett keresztelőkút, amelyet (még a templom megépítése előtt) maga Xavéri Szent Ferenc is használt, a Szent Katalin életét és mártírságát ábrázoló jelenetekkel díszített, aranyozott retablókkal rendelkező főoltár, valamint a különböző festmények és szobrok, amelyek többek között Szent Ferencet, Loyolai Szent Ignácot, Szent Pétert, Szent Pált és Szent Kristófot ábrázolják. A templomhoz egy régészeti múzeum is tartozik, valamint két híres kápolna: az egyik az úgynevezett Oltáriszentség-kápolna, amely faragott és aranyozott falairól és mennyezetéről nevezetes, a másik a Csodák Keresztjének kápolnája, ahol 1919-ben állítólag egy egyszerű kereszten megjelent Jézus Krisztus képmása.[2]
A templomkertben 2015 óta egy olyan emlékmű áll, amely az Indiában partraszállt első litván személyre, Andrius Rudamina jezsuita misszionáriusra emlékezik, aki 1625-ben érkezett meg Goába.[3]
Képek
szerkesztés-
A főhomlokzat -
A templom délről nézve -
A főkapu (keleti homlokzat) -
Belső kép
Források
szerkesztés- ↑ a b c d Se Cathedral, Goa (angol nyelven). Goa-Tourism. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
- ↑ a b Se Cathedral Church (angol nyelven). TourMyIndia. (Hozzáférés: 2021. november 13.)
- ↑ A monument to the first Lithuanian who landed in India in 1625 will be unveiled in Old Goa this Sunday (angol nyelven). MFA, 2015. augusztus 18. [2021. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 13.)