Szerkesztő:Pipi69e/Termő

A magház állása:

A fejlődés az ősibb felső állásútól a középáállásún át (a vacok nincs összenőve a termőlevelekkel) az alsóállásúig (itt meg összenőtt).

Részei:

• bibe
• bibeszál
• magház

A termőlevelek összessége a termőtáj (ginőceum vagy günőceum?). Ősi zárvatermőknél szabad (a több termőlevél nem nőtt össze - chorikarp). A fejlettebbeknél (többség) összenőttek (cönokarp). Ez utóbbi lehet synkarp (a termőlevelek szomszédos oldalai nőttek össze, így belső válaszfalak alakulnak ki), vagy parakarp (ekkor a termőlevelek széle nő össze (és belül?)). A válszfalak feloldódhatnak és a "pajzsos termőlevelek középzónája a magház közepén mint centrális placenta található meg (lisikarp termőtáj). A termőlevelek redukciójával látszólag egy termőlevelű magház is kialakulhat (pseudomonokarp). A valódi monomer termőtáj egy termőlevélből alakul ki, a chorikarp pedig egy termőlevéllé egyszerűsödik.

Placentáció (a magkezdemények elhelyezkedése a termőlevélen - placenta=magléc):

• szélén (marginális placentáció)
• felületén (laminális plac. ez az ősibb)
• központi-szögleti (centrális-anguláris -> szinkarp termőben)
• fali (paripetális -> parakarp)
• központi (centrális -> lizikarp)

Az ősibb a sok (meghatározatlan) magkezdemény, levezetett a kevesebb (meghatározott), vagy az egy (pázsitfű).

Lásd még: megtermékenyítés, termés (ezek külön szócikkek lesznek)

Forrás

• Uránia növényvilág - Gondolat Kiadó, Budapest 1981