Törzsdúcok

kéreg alatti magvak
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. február 14.

A bazális ganglionokat vagy törzsdúcokat (nuclei basales) az agyféltekék mélyén található szürkeállomány alkotja, részei a nucleus caudatus, putamen, globus pallidus (más néven pallidum), nucleus subthalamicus és a substantia nigra. A nucleus caudatus és a putamen funkcionális egységet alkot, ezt nevezzük striátumnak, más néven neostriátumnak. Az agykéreg szinte minden területéről a törzsdúcokba érkező információ nagyrészt a striátumon keresztül érkezik. A bazális ganglionok által feldolgozott információt a talamusz közvetíti a kéregbe.

A bazális ganglionok szerepe a sajt utálatában

szerkesztés

Jean-Pierre Royet, David Meunier, Nicolas Torquet, Anne-Marie Mouly és Tao Jiang a sajt utálatának neurológiai alapjai felderítésére fejlett agyi szkennelési technológiát használtak annak mérésére, hogy egyesek miért utálják a sajtot. A kísérleti alanyoknak egy MRI-gépben kellett feküdniük, miközben különböző sajtokat szagoltattak velük. A gép felvételeket csinált agyi aktivitásukról, és kimutatta, hogy agyunk bazális ganglionjai döntik el, mennyire szeretjük a sajtot. Kutatásukért 2017-ben Ignobel-díjat kaptak.

A bazális ganglionok szerepe a mozgásszabályozásban

szerkesztés

A Parkinson-kór tünetei között szerepel az önindította mozgás nehézsége (akinézis). Ennek oka a striátum és a substantia nigra közti dopaminerg neuronok degenerálódása. A nucleus subthalamicus sérülésének következménye a Huntington-kórban szenvedőknél jelentkező hiperkinézis, azaz a mozgási gátlás zavara. A bazális ganglionok szerepet játszanak az automatikus mozgási mintázatok vezérlésében is.

A bazális ganglionok szerepe az emlékezeti működésben

szerkesztés

Neuroanatómiai kutatások azt mutatják, hogy a bazális ganglionok magasabb kognitív funkciókban közreműködő kortikális régiókkal állnak összeköttetésben. Kutatók szerint ezek a struktúrák szervező szerepet játszhatnak olyan kognitív folyamatokban, mint a döntéshozatal, célirányos mozgás, viselkedési váltás, és munkaemlékezet.[1] Ezen struktúrák mind a tanulási, mind a szekvenciális ellenőrzési folyamatokban szerepet játszanak, különösen a striátumnak jut fontos szerep bizonyos inger-válasz reakciók elsajátításában (implicit tanulás) során. Számos kutató gondolja, hogy a bazális ganglionok szerepet játszanak a készletváltásban (set switching) vagy kiválasztási folyamatokban (mint releváns kortikális jelzések kiválasztása és fenntartása), főként, ha a sorozatok elsajátítása tömbösítésen vagy hierarchikus reprezentáción keresztül történik.[2] Ezen folyamatokat az irodalomban számos kutató a végrehajtó funkciók feladatai közé sorolja.

A bazális ganglionok és az időérzékelés

szerkesztés

Léteznek arra utaló adatok, melyek szerint a bazális ganglionok és a kéreg együttműködése felelős a másodperc-perc szintű időtartam-észlelésért. Matell és Meck (2000) amellett érvel, hogy bizonyos kortikostriatális, dopamin-irányította tüzelési egybeesés-detekciós folyamatok segítségével azonosítjuk a különböző időintervallumokat. A kutatók bizonyos mindennapi időérzékeléssel, neurodegeneratív kórképekkel és szerabúzussal kapcsolatos megfigyeléseikre is magyarázattal szolgálnak ezen elmélet segítségével.[3]

A bazális ganglionok és a motiváció

szerkesztés

A dopaminerg pályák és a bazális ganglionok jutalmazó rendszerben betöltött szerepéről is szólnak elméletek. Úgy tűnik, hogy a dopamin-közvetítette jutalmazó hatás nagyban függ a striátum és a frontális kéreg bizonyos területeinek működésétől.[4]

A bazális ganglionok működési zavaraival kapcsolatba hozott rendellenességek

szerkesztés
  1. Brown L. L., Schneider J. S., Lidsky, T. I. (1997). Sensory and cognitive functions of the basal ganglia. Current Opinion in Neurobiology. 7: 157 – 163.
  2. Curran, T. (1995). On the neural mechanisms of sequence learning. Psyche. 2(12) Destrebecqz, A., Cleeremans, A. (2001) Can sequence learning be implicit? New evidence with the process dissociation procedure. Psychonomic Bulletin & Review. 8 (2), 343 – 350.
  3. Matell M. S., Meck, W. H. (2000). Neuropsychological mechanisms of interval timing behavior. BioEssays 22:94–103.
  4. Schultz, W. (1997) Dopamine neurons and their role in reward mechanisms. Current Opinion in Neurobiology. 7:191–197.
  NODES