Tabu

szentként vagy tiltottként megnevezett emberi tevékenység tilalma
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 1.

A tabu (proto-polinéziai tapu ’tiltott, rituálisan szabályzott’) szentként vagy tiltottként megnevezett bármely emberi tevékenységre vagy szokásra kiterjedő erős társadalmi tiltás vagy tilalom; a tabu megszegését a társadalom általában kifogásolhatónak és elítélendőnek tartja.

Amikor egy szokás vagy tevékenység tabunak számít, akkor azt tilos folytatni, megtenni. Ilyen tilalmak megszegését a törvény is büntetni rendelheti, de a tabu áthágása lélektani teherként is súlyosnak számít.

A társadalmi szokások és normák megváltozása révén a tabuk is változhatnak. Bár a mai nyugati országokban gyakran beszélnek „tabuk nélküli társadalomról”, itt is, mint minden társadalomban, lehetnek tabutémák, például a szexualitás, a székletürítés, a halál.[1]

Etimológia

szerkesztés

A szó a polinéz kultúrából, a tongai nyelvből származik, James Cook 1771-es útja után terjedt el, elsőként Angliában.[2]

Az említett kultúrákban a tabunak vallásos értelme van, más kultúrákban jelentése ettől eltérő is lehet.

Általános leírás

szerkesztés

A különböző kultúrákban különböző tabuk fordulnak elő; egy sincs, amely minden kultúrában azonos formában létezne, bár némelyek elterjedtebbek a többinél (a vérfertőzés például minden mai kultúrában tabu, csak az változik, tulajdonképpen mit is tekintenek annak; hasonló mértékű tabu még a kannibalizmus).

A tabuk az élet minden területére kiterjedhetnek. Okaik gyakran az erkölcsben vagy a vallásban keresendők, de rengeteg tabura a modern tudomány racionális magyarázatot adva azok létét igazolta.

Lehetnek étkezéssel kapcsolatosak (például a muzulmánoknál a disznóhús, a vér stb. fogyasztásának tilalma helal étkezés; hasonló tilalmak vannak a zsidóknál a kóser étkezés szabályai).
Tabuk lehetnek bizonyos szavak is, például Isten nevének kiejtése bizonyos vallásokban (például Jehova), illetve egyes trágár szavak, kifejezések, ill. a szexualitás és az anyagcsere is – bár ezek manapság inkább határesetek a tabu és az illemszabályok között.

A 19. századi tabuk (például meztelenség, szexualitás) elsöprése a naturizmussal kezdődött. A 21. században már sokak szerint a halál témája a tabu.[3]

A tabuk létrejötte, fennmaradása, majd pedig megtörése és eltűnése nem ad hoc, kaotikus folyamat, hanem körülmények hatására áll be. Előfordulhat, hogy a társadalmi tehetetlenség hatására egyes szavak használata még akkor is tiltott marad, ha a tiltás racionális oka már rég megszűnt.

Tabutémák

szerkesztés

Jellemző mai tabutémák: [4]

  • a család adóssága
  • a házasságon kívül született gyermek
  • a házastárs félrelépése
  • a férj erőszakoskodása
  • a férj vagy feleség alkoholizmusa
  • a gyermek homoszexuális hajlama
  • valamelyik családtag kábítószerezése
  • munkanélküliség
  • súlyos betegség
  • a gyerek szexuális bántalmazása

Bernd Gasch professzor, a dortmundi egyetem tanára felmérése alapján:

  • Vécészokások
  • Felnőtt szexuális viselkedés
  • Gyermeki szexuális viselkedés
  • Szégyellnivaló események, kudarcélmények
  • Politikai vélemények
  • Fantáziák, ábrándok
  • Agresszív gondolatok, vágyak
  • Menstruáció
  • A saját testről alkotott kép
  • Parapszichológiai témák
  • Testi higiénia
  1. Torsten Junge: Todestabuisierungen. In: Verboten, Verschwiegen, Ungehörig. Ein Blick auf Tabus und Tabubrüche. Logos Verlag, Berlin 2010.
  2. Taboo | Social Norms, Cultural Practices & Beliefs | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2024. november 1.)
  3. Korábban a szexualitás volt a tabu, ma a halál és a szenvedés az (magyar nyelven). telex, 2024. november 1. (Hozzáférés: 2024. november 1.)
  4. Gyöngy 1999/11
  NODES