Taréjos búzafű
A taréjos búzafű (Agropyron cristatum) a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó növényfaj.
Taréjos búzafű | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
Agropyron cristatum (L.) Gaertn. | ||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Taréjos búzafű témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Taréjos búzafű témájú médiaállományokat és Taréjos búzafű témájú kategóriát. |
Életmódja
szerkesztésÉvelő, gyepes növény, amely a löszpuszták illetve az un löszfalnövényzet (Agropyro cristati-Kochietum prostratae Zólyomi 1958) jellemző faja. Jellemző, a kevésbé bolygatott többé-kevésbé természetes növénytakaróval rendelkező kunhalmokon is ahol állományalkotó (Pld. Nagy-Bőve halom Hódmezővásárhely, illetve Kántor-halom Szentes, Sebek-halom Mindszent). Megtalálható a Csanádi-háton is.[1]
Megjelenése
szerkesztésA szár kb. 25–60 cm magas, levelei 1,5–5 mm szélesek, begöngyölt szélűek, vagy laposak. A füzér 15–5 cm hosszú, 1–3 cm széles, a füzérkék sűrűn, de egymástól 1 mm-re fésűsen elállók. a pelyva 1-3 erű, a toklász rövid szálkás, kopasz vagy (var. imbricatum M.B.) szőrös. Kalásza június-júliusban virágzik.
Képek
szerkesztés-
Taréjos búzafű löszfalnövényzetben (Románia)
-
Taréjos búzafű szakadóparton Costinesti mellett (Románia)
-
Herbáriumi illusztrációja
-
löszpuszta
-
Taréjos búzafű a szentesi Kántor-halom felszínén
-
Taréjos búzafű összefüggő állománya a szentesi Kántor-halom felszínén
-
Taréjos búzafű a Nagy-Bőve halom felszínén-Hódmezővásárhely
-
Összefüggő taréjos búzafű a mindszenti Józsepi-halom felszínén
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Előzetes beszámoló a Csanádi-hát halmainak aktuális botanikai felméréséről. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 21.)
Források
szerkesztés- Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója: Harasztok – virágos növények. 3. kiad. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1997. ISBN 96318 8270 5