Wikipédia

Tekintélyuralmi rendszer

átmenet a demokrácia és a diktatúra között
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 31.

A tekintélyuralmi rendszer (latin eredetű kifejezéssel autoritarizmus vagy autoritarianizmus) sajátos átmeneti rendszer a parlamentarizmus és a diktatórikus totalitarizmus között. Erős kormányzati hatalom és korlátozott politikai szabadság jellemzi.[1] A sajtószabadság és az alapvető emberi jogok korlátozottan érvényesülnek. A hatalom egyetlen vezető kezében összpontosul, illetve a hatalmat e vezető tekintélyére hivatkozva gyakorolják. Politológusok sokféle típusát különböztetik meg. Az államban akár több párt is működhet, azonban a kormányzó párt hegemón (túlsúlyos) helyzetben van. A tekintélyelvű rendszerek lehetnek autokratikus vagy oligarchikus jellegűek, és alapulhatnak egy párt vagy a katonaság uralmán is.[2][3]

Etimológiája

szerkesztés

Az autoritarizmus vagy autoriter kifejezések a francia autoritaire szóból származnak, mely jelentése: ellentmondást nem tűrő, hatalmaskodó stb. A francia szó a latin auctoritas-ból ered, így a rendszer vezetőjét autokratának is szokták nevezni.

A Római Köztársaság politikai felfogása a fő tisztségviselők, a magistratus-ok esetén elméletileg megkülönböztette a potestas-t, azaz a hatalmat, az auctoritas-tól, azaz tekintélytől. Az előbbi erőszakkal, kényszerrel tudta befolyását érvényesíteni, míg az utóbbi az elismertsége által. A consul, praetor és dictator potestas-szal, a censor és Augustus által deklarált módon a princeps auctoritas-szal érvényesítette akaratát.

Magyarországon

szerkesztés

20. század

szerkesztés

Magyarországon az 1920-as és 1930-as években kialakult Horthy-rendszer tekintélyuralmi rendszer volt, működött az Országgyűlés. Horthy Miklósnak a jogkörét többször kibővítették, a politikában döntő, kiemelt szerepe volt. Királyi vagy diktátori szerepet azonban nem töltött be.[4]

21. század

szerkesztés

Nemzetközi szervezetek, nyugati vezető médiumok és zömében a magyar ellenzékiek is[5] Magyarország 2010-es, 2020-as évekbeli, Orbán Viktor vezette kormányait autoriternek tekintik.[6] Joe Biden 2020-ban ennél még erősebben fogalmazott: Magyarország a totalitárius rendszerek felé halad.[7][8] Itt a hatalom jellemzően a média politikai befolyásolásával [9][10] és az állami bürokrácia segítségével lép fel az ellenzékkel szemben.[11] A 2020-as brüsszeli jogállamisági jelentés számos ponton bírálta a kormányt.[12] A német Michael Wech rendezésében készült 2020-as dokumentumfilm, amely „Hallo Diktátor” – Orbán, az EU és a jogállamiság címmel jelent meg, bemutatja, hogy az országban szabad választásokat tartanak ugyan, de a választások nem korrektek, mert az ellenzék számára a közmédiában nem biztosítanak helyet, a független televízió- és rádióadókat felszámolták.[13] A Der Spiegel, Németország és egyben Európa egyik legbefolyásosabb magazinja 2021. decemberi cikkében arról írt, hogyan alakítja Orbán egypárti autokráciává az országot, „ahol perverz játékot játszik azzal, hogy úgy tesz, mintha polgári demokrácia lenne”.[14]

Példák

szerkesztés

Egyes nemzetközi szervezetek megítélésében példák a mai világ autoriter rendszereire, államaira:

Európa

szerkesztés

EU-állam

szerkesztés

Nem EU-állam

szerkesztés

Európán kívül

szerkesztés

Nem teljes lista:

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Furio Cerutti. Conceptualizing Politics: An Introduction to Political Philosophy. Routledge, 17. o. (2017) „Political scientists have outlined elaborated typologies of authoritarianism, from which it is not easy to draw a generally accepted definition; it seems that its main features are the non-acceptance of conflict and plurality as normal elements of politics, the will to preserve the status quo and prevent change by keeping all political dynamics under close control by a strong central power, and lastly, the erosion of the rule of law, the division of powers, and democratic voting procedures.” 
  2. ↑ Natasha M. Ezrow & Erica Frantz. Dictators and Dictatorships: Understanding Authoritarian Regimes and Their Leaders. Continuum, 17. o. (2011) 
  3. ↑ (2006. november 28.) „Institutions of the Offensive: Domestic Sources of Dispute Initiation in Authoritarian Regimes, 1950-1992”. American Journal of Political Science 50 (1), 113–126. o. DOI:10.1111/j.1540-5907.2006.00173.x. JSTOR 3694260. 
  4. ↑ Tekintélyuralmi és totalitárius rendszerek az 1920-as, 1930-as években (DOC). Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium. [2013. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 16.)
  5. ↑ Fodor Gábor lemondott a Liberális párt vezetéséről
  6. ↑ Encyclopedia Britannica: Populism: In the early 21st century, populist authoritarian regimes arose in Turkey, Poland, and Hungary
    Time to call Hungary and Poland’s bluff (amerikai angol nyelven). POLITICO, 2020. november 19. (Hozzáférés: 2021. január 23.)
    Mérce: Az Orbán-rendszer természete: autoriter kapitalizmus és felhalmozó állam
    Foreign Policy: Hungary and Poland arent democratic, they're authoritarian
    Hungarians search for ways to dethrone their strongman. Financial Times, 2021. október 21.
    Can the EU solve its autocrat problem?. Financial Times, 2019. május 22.
    Why Conservatives Around the World Have Embraced Hungary’s Viktor Orbán - A sociologist explains why the country’s Prime Minister is “the ultimate twenty-first-century dictator.”. The New Yorker, 2021. augusztus 10.
    The Autocrat’s Legacy - Defeating Viktor Orbán will be hard, but undoing Hungary’s democratic decline will be harder.. The Atlantic, 2021. július 6.
    Hungary is becoming a semi-dictatorship as the EU watches idly. Euronews, 2021. május 10.
    Silviu Mihai: Auf dem Weg in eine Diktatur. Die Zeit, 2020. április 25.
    Reinhard Veser: [Online Notstand in Ungarn: Mit Viktor Orbán in die Diktatur], 2020. április 25.
    FOCUS Online: Mit Hilfe der Corona-Krise will sich Orban jetzt zum Diktator machen, 2020. április 25.
    ORF at/Agenturen red: Notstandsgesetz beschlossen: Ungarns Parlament faktisch entmachtet, 2020. április 25.
    Covid-19 - Ungarn hebt Ausnahmezustand auf, 2020. június 18. [2020. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 31.)
    Hungary PM challenger needs ‘miracle’ to beat ‘populist dictator’ Orban. EurAsia Times, 2022. január 28.[halott link]
    As West Fears the Rise of Autocrats, Hungary Shows What’s Possible. The New York Times, 2018. február 10.
  7. ↑ portfolio: Joe Biden: látjuk, mi történik Fehéroroszországban, Lengyelországban és Magyarországon
  8. ↑ The Washington Post: The world’s populists are losing their White House ally, but global Trumpism is far from over, 2020/11/07
  9. ↑ Freedom of expression - HUNGARY: The state of the media (amerikai angol nyelven). Civic Space Watch. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  10. ↑ The Hungarian media market (angol nyelven). www.europarl.europa.eu. (Hozzáférés: 2021)
  11. ↑ Városokban kezdődhet az autoriter rezsimek hanyatlása
  12. ↑ 2020. évi jogállamisági jelentés Országfejezet – A jogállamiság helyzete Magyarországon
  13. ↑ „"Hallo, Diktator" - Orbán, die EU und die Rechtsstaatlichkeit” (hu-HU nyelven). 
  14. ↑ Puhl, Jan. „The One-Man State: Viktor Orbán and the Fall of Democracy in Hungary”, Der Spiegel, 2021. december 9. (Hozzáférés: 2022. március 31.) (angol nyelvű) 
  15. ↑ a b Rohac: Hungary and Poland Aren’t Democratic. They’re Authoritarian. (amerikai angol nyelven). Foreign Policy. (Hozzáférés: 2019. október 23.)
  16. ↑ How the EU can manage Poland’s authoritarian government (amerikai angol nyelven). POLITICO, 2020. július 14. (Hozzáférés: 2020. november 6.)
  17. ↑ a b Encyclopedia Britannica: Populism
  18. ↑ Mounk: The Re-election of Hungary’s Anti-Semitic, Authoritarian Prime Minister Disproves Everything We Thought We Knew About Democracy (angol nyelven). Slate Magazine, 2018. április 9. (Hozzáférés: 2019. október 23.)
  19. ↑ Teno, Lisa: Hungary: Authoritarianism by Another Name? (angol nyelven). Geopolitical Monitor, 2021. június 1. (Hozzáférés: 2021. november 14.)
  20. ↑ Bieber (2018. július 1.). „Patterns of competitive authoritarianism in the Western Balkans”. East European Politics 38 (3), 337–54. o. DOI:10.1080/21599165.2018.1490272. 
  21. ↑ Milorad Dodik Wants to Carve Up Bosnia. Peacefully, if Possible. The New York Times, 2018. február 16. (Hozzáférés: 2019. január 5.)
  22. ↑ Correction: Bosnia-Journalist Beaten story. Associated Press, 2018. szeptember 28. (Hozzáférés: 2019. január 5.)
  23. ↑ Rausing. „Belarus: inside Europe's last dictatorship”, The Guardian, 2012. október 7. (Hozzáférés: 2014. augusztus 7.) 
  24. ↑ „Belarus's Lukashenko: "Better a dictator than gay"”, 2012. március 4.. [2015. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. november 8.) „...German Foreign Minister's branding him 'Europe's last dictator'” 
  25. ↑ „Profile: Alexander Lukashenko”, BBC News, BBC, 2007. január 9. (Hozzáférés: 2014. augusztus 7.) „..an authoritarian ruling style is characteristic of me [Lukashenko]” 
  26. ↑ Essential Background – Belarus. Human Rights Watch, 2005. (Hozzáférés: 2006. március 26.)
  27. ↑ Human rights by country – Belarus. Amnesty International Report 2007. Amnesty International, 2007. [2007. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 22.)
  28. ↑ Montenegro's Prime Minister Resigns, Perhaps Bolstering Country's E.U. Hopes. The New York Times, 2016. október 26. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  29. ↑ Montenegro's Djukanovic Declares Victory In Presidential Election. Radio Free Europe, 2018. április 16. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  30. ↑ Djukanovic si riprende il Montenegro con la benedizione di Bruxelles. eastwest.eu, 2018. április 17. [2019. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  31. ↑ Đukanović - posljednji autokrat Balkana. Deutsche Welle, 2013. június 18. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  32. ↑ Montenegro veteran PM Djukanovic to run for presidency. France 24, 2018. március 19. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  33. ↑ Nations in Transit 2014 – Russia. Freedom House
  34. ↑ The Myth of the Authoritarian Model – How Putin's Crackdown Holds Russia Back. The Freeman Spogli Institute for International Studies, Stanford. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 5.)
  35. ↑ Serbia election: Pro-EU Prime Minister Vucic claims victory. BBC, 2016. április 24. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  36. ↑ A Serbian Election Erodes Democracy. The New York Times, 2017. április 9. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  37. ↑ Thousands march against Serbian president's autocratic rule. The Washington Post, 2018. december 8. [2018. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  38. ↑ Eror: How Aleksandar Vucic Became Europe's Favorite Autocrat. Foreign Policy, 2018. március 9. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  39. ↑ Ibrahim. „Years of Autocratic Rule by the Shah Threw Iran Into Turbulence”, The New York Times, 1979. január 17. (Hozzáférés: 2019. október 23.) (amerikai angol nyelvű) 
  40. ↑ Linz wrote in 2000 that "it is difficult to fit the Iranian regime into the existing typology, as it combines the ideological bent of totalitarianism with the limited pluralism of authoritarianism and holds regular elections in which candidates advocating differing policies and incumbents are often defeated"
  41. ↑ Kennedy (2018). „Voting and Values: Grassroots Elections in Rural and Urban China”. Politics and Governance 6 (2), 90. o. DOI:10.17645/pag.v6i2.1331. 
  42. ↑ „Governance of Morocco”, Fanack.com. [2018. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. november 8.) 
  43. ↑ „Morocco: The Promise of Democracy and the Reality of Authoritarianism”, IAI Istituto Affari Internazionali, 2016. április 27.. [2020. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. november 8.) (olasz nyelvű) 
  44. ↑ Toby Craig Jones, Desert Kingdom: How Oil and Water Forged Modern Saudi Arabia (2011), Harvard University Press, pp. 5, 14–15; Kira D. Baiasu, Sustaining Authoritarian Rule Archiválva 2013. január 2-i dátummal a Wayback Machine-ben. Fall 2009, Volume 10, Issue 1 (September 30, 2009), Northwestern Journal of International Affairs.
  45. ↑ Heydemann, Steven. Middle East Authoritarianisms: Governance, Contestation, and Regime Resilience in Syria and Iran. Stanford University Press, 13. o. (2013). ISBN 978-0804793339 
  46. ↑ portfolio: Erdogan válságba vezette Törökországot
  47. ↑ Hir tv: Szabadfogás: Górcső alatt Erdogan magyarországi látogatása
  48. ↑ Human Rights Watch, Venezuela: Chávez’s Authoritarian Legacy: Dramatic Concentration of Power and Open Disregard for Basic Human Rights, March 5, 2013; Kurt Weyland, Latin America's Authoritarian Drift: The Threat from the Populist Left Archiválva 2018. október 1-ji dátummal a Wayback Machine-ben., Journal of Democracy, Vol. 24, No. 3 (July 2013), pp. 18–32.
  Ez a politikával kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tekintélyuralmi_rendszer&oldid=27020309”
  NODES
INTERN 5