Wikipédia

Terminátor (franchise)

több részből álló amerikai filmsorozat
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. február 10.
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

A Terminátor egy amerikai média franchise, amelyet James Cameron és Gale Anne Hurd készített. A franchise egy sor sci-fi akciófilmet, képregényt, regényt és további médiát foglal magában, amelyek a Skynet szintetikus intelligenciája - egy öntudatos katonai géphálózat - és John Connor ellenállási erői közötti teljes háborúról szólnak. A Skynet népirtási céljainak legismertebb termékei a különböző terminátor modellek, például a T-800, amelyet Arnold Schwarzenegger ábrázolt az eredeti Terminator filmbben 1984-ben. 2010-re a franchise 3 milliárd dolláros bevételt hozott.[1]

Terminátor
AlkotóJames Cameron
Eredeti műTerminátor – A halálosztó
Film és televízió
Mozifilm(ek)Terminátor - A halálosztó,
Terminátor 2. – Az ítélet napja,
Terminátor 3. – A gépek lázadása,
Terminátor: Genisys,
Terminátor: Megváltás,
Terminátor: Sötét végzet
Játékok
Videojáték(ok)The Terminator: Future Shock

Helyszín

szerkesztés

A franchise központi témája a túlélésért folytatott harc a majdnem kihalt emberi faj és a világot átfogó szintetikus intelligencia, a Skynet között. A Skynet az első filmben, a Terminátorban (1984) az Egyesült Államok stratégiai számítógépes rendszereként szerepel a Cyberdyne Systems által a globális digitális védelmi hálózaton keresztül, amely öntudatossá válik. Röviddel az aktiválás után a Skynet minden embert a létét fenyegető veszélyként érzékel, és tervet fogalmaz meg az emberiség szisztematikus kiirtására. A rendszer elsőnek nukleáris csapást kezdeményez Oroszország ellen, ezzel biztosítva a pusztító ellencsapást és egy nukleáris holokausztot, amely eltörli az emberiség nagy részét az ebből fakadó atomháborúban. A poszt-apokaliptikus utóhatásokban a Skynet később felépíti saját autonóm gépi alapú katonai képességét, amely magában foglalja az egyes emberi célpontok ellen használt terminátorokat, és ezért tartós totális háborút folytat az emberiség fennmaradt elemei ellen, akik közül néhányan katonai ellenállássá szerveződnek. A jövő egy bizonyos pontján a Skynet kifejleszti az időutazás képességét, és mind a Skynet, mind az Ellenállás megpróbálja használni ezt a technológiát a háború megnyerése érdekében; vagy a múltbeli események megváltoztatásával vagy felgyorsításával, vagy az apokaliptikus idővonal megakadályozásával.

Az Ítélet Napjának különböző időpontjai vannak a harmadik, negyedik, ötödik és hatodik filmben, valamint a televíziós sorozatok visszamenőleges törlésével, ami az időbeli jelenségek multiverzumát hozza létre. A Terminátor 3. – A gépek lázadása (2003) és a Terminator: Megváltás (2009) című filmekben az ítéletnapot 2003 júliusára halasztották.[2][3][4] A Terminátor: Sarah Connor krónikái (2008–2009) cyberdyne rendszerek elleni támadás a második filmben az Ítélet Napját 2011. április 21-ig késleltette. A franchise ötödik filmjében a Terminator Genisys (2015) című filmben az Ítélet Napját egy meghatározatlan napra halasztották 2017 októberében, ami a jövőben és a múltban is megváltozott eseményeknek tulajdonítható. Sarah és Kyle Reese idővel utaznak a 2017-es évbe, és látszólag legyőzik a Skynetet, de a földalatti robbanószállón belül található rendszermag túlélte számukra ismeretlen számukat, így tovább késleltetve, nem pedig megakadályozva az Ítélet Napját. A Terminátor: Sötét végzet (2019) című filmben, a Terminator 2: Judgment Day közvetlen folytatásában az új Ítélet napjának dátuma nincs megadva, bár ezt Grace nevezte el. Mivel Grace tízéves volt 2020-ban, és tinédzserként mutatkozott be az Ítélet utáni világban az egész film előrehaladásával, az Ítélet napja valamikor a 2020-as évek elején következik be ebben az idővonalon.

Franchise-jogok

szerkesztés

Az első film létrehozása előtt James Cameron rendező eladta a jogokat 1 dollárért Gale Anne Hurdnak, aki a filmet készítette.[5] A Hemdale Film Corporation szintén a franchise-jogok 50 százalékos tulajdonosa lett, mígnem részvényét 1990-ben eladták Vajna András és Mario Kassar által alapított Carolco Pictures társaságnak. Terminator 2: Az Judgment Day egy évvel később jelent meg.[6][7] A Carolco 1995-ben csődöt jelentett, és a jövőbeli Terminator- filmek jogait végül aukcióra bocsátották. Addigra Cameron érdeklődött egy Terminator 3 film elkészítése iránt.[8][9] A jogokat azonban végül Vajnában árverezték el 1997-ben, 8 millió dollárért.[10] Vajna és Kassar további 8 millió dollárt költöttek Hurd jogainak felének megvásárlására 1998-ban, a franchise teljes jogú tulajdonosává válva.[11] Hurd kezdetben ellenezte a jogok eladását, míg Cameron elvesztette érdeklődését a franchise és egy harmadik film iránt.[12]

A Terminator 3: Rise of the Machines 2003-as megjelenése után a franchise-jogokat 2007-ben mintegy 25 millió dollárért adták el a The Halcyon Company-nak,[13] amely 2009-ben készítette a Terminator Salvation-t. Később abban az évben a társaság jogi kérdésekkel szembesült, és csődöt jelentett, eladva a franchise-jogokat. A jogokat 70 millió dollárra becsülték.[14][15] 2010-ben a jogokat 29,5 millió dollárért adták el a Pacificor-nak, egy fedezeti alapnak, amely a Halcyon legnagyobb hitelezője volt.[16][17] 2012-ben a jogokat 20 millió dollár alatt adták el Megan Ellisonnak, ami alacsonyabb ár volt, mint amit korábban felajánlottak. Az alacsony ár annak köszönhető, hogy Cameron 2019-ben visszaszerezheti a jogokat, az új észak-amerikai szerzői jogi törvények eredményeként.[18] David Ellison és a Skydance Productions 2015-ben készítette a Terminator Genisys[19]

Cameron David Ellisonnal közösen készítette el a Terminator: Dark Sors 2019-es filmet.[20] A film megjelenésének közeledtével Hurd benyújtotta a 35 évvel korábban nyújtott szerzői jogi támogatás megszüntetését. E lépés következtében Hurd ismét 50 százalékos tulajdonjogává válna Cameronnal, és a Skydance elveszítheti a további Terminator- filmek készítésének jogát 2020 novemberétől, hacsak nem dolgoznak ki új megállapodást. Az Skydance azt válaszolta, hogy megállapodása van Cameronnal, és hogy "belátható időn belül ellenőrzi a Terminator franchise jogait".[21]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Pacificor Names Latham & Watkins to Field Terminator Inquiries. Business Wire. Berkshire Hathaway, 2010. február 17. [2017. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 5.)
  2. ↑ Hagberg, David. Terminator 3: Rise of the Machines. Macmillan (2003. december 7.). ISBN 9780765347411. Hozzáférés ideje: 2019. szeptember 6. 
  3. ↑ A Cite videojáték sablon hibásan lett elhelyezve: a title és a developer paramétereket mindenképpen meg kell adni! (2004)
  4. ↑ Cox, Greg. Terminator Salvation: Cold War. Titan Books (2010. december 7.). ISBN 9781848569348. Hozzáférés ideje: 2019. szeptember 6. 
  5. ↑ Abramowitz. „Rage Against the Machines: 'T3's' Rocky Road”, Los Angeles Times, 2002. március 11. (Hozzáférés: 2020. május 25.) 
  6. ↑ Shapiro (1991. augusztus 1.). „Heart of Steel”. Starlog (169), 27–32. o. (Hozzáférés: 2020. május 25.) 
  7. ↑ Jaafar: Deadline Disruptors: King Of Cannes Mario Kassar On The Glory Days Of Carolco, Why Buying Arnie A Plane Made Sense & Talking Vaginas. Deadline, 2016. május 12. (Hozzáférés: 2020. május 25.)
  8. ↑ Eller: Big Problemo in Bid for 'Terminator 3'. Los Angeles Times, 1997. szeptember 23. (Hozzáférés: 2020. május 25.)
  9. ↑ Chris Petrikin: Fox, Cameron opting out of 'Terminator 3'. Variety, 1997. október 6. (Hozzáférés: 2020. május 25.)
  10. ↑ Chris Petrikin, Benedict Carver: Kassar & Vajna redux. Variety, 1998. március 26. (Hozzáférés: 2020. május 25.)
  11. ↑ Lawson: 'T3' was almost the big movie that couldn't get made. Knight Ridder Newspapers, 2003. július 1. (Hozzáférés: 2020. május 25.)
  12. ↑ Weiner: Hurd will fight sale of 'Terminator 3' rights. Variety, 1997. október 7. (Hozzáférés: 2020. május 25.)
  13. ↑ Fleming: More 'Terminator' on the way. Variety, 2007. május 10. (Hozzáférés: 2020. május 25.)
  14. ↑ Fritz. „'Terminator' rights may change hands again”, Los Angeles Times, 2009. szeptember 28. (Hozzáférés: 2020. május 25.) 
  15. ↑ McNary. „Halcyon puts 'Terminator' on block”, Variety, 2009. november 2. (Hozzáférés: 2020. május 25.) 
  16. ↑ Finke: 'Terminator' Rights Sell for $29.5 Mil. Deadline, 2010. február 8. (Hozzáférés: 2020. május 25.)
  17. ↑ Pacificor hires agency to sell "Terminator" rights. Reuters, 2010. május 27. (Hozzáférés: 2020. május 25.)
  18. ↑ Fischer: James Cameron Regains Terminator Rights in 2019. /Film, 2013. június 14. (Hozzáférés: 2020. május 25.)
  19. ↑ Collura: New Terminator Films (Finally) Coming. IGN, 2012. december 4. (Hozzáférés: 2020. május 25.)
  20. ↑ Sblendorio. „James Cameron tells Daily News why he returned for 'Terminator: Dark Fate' and teamed up again with Arnold Schwarzenegger and Linda Hamilton”, New York Daily News, 2019. október 28. (Hozzáférés: 2020. május 25.) 
  21. ↑ Gardner. „Real-Life Terminator: Major Studios Face Sweeping Loss of Iconic '80s Film Franchise Rights”, The Hollywood Reporter, 2019. október 2.. [2019. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. május 25.) 

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Terminator (franchise) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Terminátor_(franchise)&oldid=25810311”
  NODES
iOS 1
mac 4
os 20