Tilaurakot

Falu fejlesztési választmány Nepálban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2017. szeptember 12.

Tilaurakot falu fejlesztési választmány Nepál déli részén, Lumbini zónában, Kapilvasztu körzetben. A történelmi Buddha 29 évet töltött itt az életéből. Az 1991-es nepáli népszámláláskor a lakossága 5684 fő volt, akik 944 külön háztartáshoz tartoztak.[1] Valószínűleg a sákja nép ősi városának, Kapilavasztunak fontos helyszíne volt. A Lumbini ligettől nyugatra található, amelyet hagyományosan Buddha szülőhelyének tekintenek.

Tilaurakot (तिलौराकोट)
A Tilaurakot régészeti helyszín keleti kapuja
A Tilaurakot régészeti helyszín keleti kapuja
Közigazgatás
Ország Nepál
ZónaLumbini zóna
KörzetKapilvasztu körzet
JogállásFalu fejlesztési választmány
Népesség
Teljes népességismeretlen
– agglomeráció5684 fő
Földrajzi adatok
IdőzónaNST (UTC+5:45)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 27° 34′ 48″, k. h. 83° 04′ 48″27.580000°N 83.080000°EKoordináták: é. sz. 27° 34′ 48″, k. h. 83° 04′ 48″27.580000°N 83.080000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Tilaurakot témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Története

szerkesztés

A 19. századi régészeti kutatás az egykori Kapilavasztu helyszínén két szerzetes, Fa-hszien és Hszüan-cang, beszámolóira támaszkodtak. Mindkét kínai buddhista bhikkhu (szerzetes) korábban elzarándokolt a helyszínre.[2][3][4][5] Néhány történész kutatásai alapján a Tilaurakot régészeti helyszín tekinthető Kapilavasztu történelmi helyszínének,[6] míg mások szerint ez az Uttar Prades államban található Piprahva település kell, hogy legyen.[7][8]

  1. Nepal Census 2001. Nepal's Village Development Committees. Digital Himalaya. (Hozzáférés: 2008. december 14.)
  2. Beal, Samuel (1884). Si-Yu-Ki: Buddhist Records of the Western World, by Hiuen Tsiang. 2 vols. fordította: Samuel Beal. London. 1884. újranyomva: Delhi. Oriental Books Reprint Corporation. 1969. Volume 1
  3. Beal, Samuel (ford.) (1911). The Life of Hiuen-Tsiang. fordította kínairól Shaman (szerzetes) Hwui Li. London. újranyomva: Munshiram Manoharlal, New Delhi. 1973.
  4. Li, Rongxi (translator) (1995). The Great Tang Dynasty Record of the Western Regions. Numata Center for Buddhist Translation and Research. Berkeley, California. ISBN 1-886439-02-8
  5. Watters, Thomas. On Yuan Chwang's Travels in India, 629-645 A.D. Volume1. Royal Asiatic Society, London (1904) 
  6. Tuladhar, Swoyambhu D. (November 2002), "The Ancient City of Kapilvastu - Revisited", Ancient Nepal (no. 151): 1-7, <http://himalaya.socanth.cam.ac.uk/collections/journals/ancientnepal/pdf/ancient_nepal_151_01.pdf>
  7. Srivastava, KM (1980). „Archaeological Excavations at Piprāhwā and Ganwaria and the Identification of Kapilavastu”. The Journal of the International Association of Buddhist Studies 13 (1), 103–10. o. 
  8. UP’s Piprahwa is Buddha’s Kapilvastu?
  NODES
Association 1
INTERN 1