Tirana
Tirana (albánul: Tiranë / Tirana, görögül: Τίρανα, törökül: Tiran) Albánia fővárosa, egyben az azonos nevű Tirana kerület székhelye. Az ország legnépesebb városa, lakossága mintegy 502 734 fő (2021, becslés), amely az agglomerációban élőkkel együtt akár a 800 000 főt is elérheti. Az ország gazdasági, kulturális és politikai központja, egyetemi város. Iszlám kulturális központ medreszével; a bektási szúfik székhelye, továbbá katolikus és ortodox érseki székhely.
Fekvése
szerkesztésTirana Albánia központi részén, az Adriai-tengertől 35 kilométernyire, az 1613 méteres Dajti-hegy lábánál, a Lana és a Tirana folyók partján fekszik, 110 méteres átlagos tengerszint feletti magasságban. A fővárost délről és nyugatról ritkásan erdősült hegyek veszik körbe.
Éghajlata
szerkesztésTirana éghajlata nedves szubtrópusi[2](Köppen klímarendszere szerinti „Cfa klíma”),[3] 16 °C-os évi átlaghőmérséklettel és 1200 milliméternyi éves csapadékkal. A nyár száraz és meleg, a tél enyhe.
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rekord max. hőmérséklet (°C) | 21,0 | 24,0 | 27,0 | 28,0 | 31,0 | 36,0 | 42,0 | 40,0 | 40,0 | 36,0 | 28,0 | 22,0 | 42,0 |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 12,0 | 13,0 | 15,0 | 20,0 | 24,0 | 28,0 | 32,0 | 32,0 | 28,0 | 23,0 | 17,0 | 13,0 | 21,5 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 2,0 | 3,0 | 5,0 | 9,0 | 13,0 | 16,0 | 18,0 | 18,0 | 15,0 | 12,0 | 8,0 | 4,0 | 10,3 |
| Rekord min. hőmérséklet (°C) | −10,0 | −9,0 | −10,0 | −1,0 | 3,0 | 8,0 | 8,0 | 8,0 | 3,0 | 0,0 | −6,0 | −8,0 | −10,0 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 143 | 132 | 115 | 104 | 103 | 68 | 42 | 46 | 78 | 114 | 172 | 148 | 1265 |
| Havi napsütéses órák száma | 127 | 124 | 158 | 204 | 266 | 297 | 353 | 328 | 264 | 217 | 126 | 86 | 2550 |
| Forrás: Wetter.de:Tirana | |||||||||||||
Története
szerkesztésA város területén az újkőkorszakból is találtak emberi megtelepedésre utaló nyomokat, de az ókorban a település különösebb jelentőséggel nem bírt. 520-ban I. Justinianus bizánci császár építtetett a Dajti-hegyen erősséget Tirkan néven, amely lassan az enyészeté lett. A környéken több vár épült a középkorban (Preza, Ndroq, Lalmi, Petrela), de Marin Barleti kortárs albán történetíró tanúsága szerint Tirana még a 15. század elején is csak jelentéktelen falu volt.
A település 1431–1432-ben került török hódoltság alá. A környék földesura, Sulejman Mulleti pasa 1614-ben vetette meg a városi lét alapjait: bazárt, mecsetet és török fürdőt építtetett a településen, és sikeres perzsiai hadjárata emlékére elnevezte Tehrannak (így Tirana etimológiailag rokon az iráni fővárossal). Minthogy fontos karavánutak metszésében feküdt, a 19. század elejéig gyorsan, de a történelem viharaitól háborítatlanul fejlődött a város. Kézműves-manufaktúrák tucatjai nyíltak, a városka híres volt kelmegyártó, bőrfeldolgozó, fazekas-, kovácsiparáról, ezüst- és aranyműveseiről. A 18–19. században Tehran a Toptani család birtokaihoz tartozott. A 18. században Ahmed Toptani pasa felújíttatta a Justinianus-féle erődítményt, a petrelai Molla bég pedig 1789-ben kezdett az Et’hem Bey-mecset építtetésébe, amelyet végül fia, Haxhi Et’hem bég fejezett be 1821-ben. A 19. század első felében Esat Toptani sanyargatta a városka lakóit, s egészen a 20. századig Tehran gazdasági fejlődése megrekedt.
1920. február 8-ai hatállyal a lushnjai kongresszus a központi fekvésű Tiranát jelölte ki az ország ideiglenes fővárosául, 1925. december 31-étől pedig az ország állandó fővárosa lett. A lakosság ennek köszönhetően jelentősen megnövekedett: 1910-ben 12 000-en éltek Tiranában, míg 1930-ra a lakosság száma 30 000, 1945-ben pedig 60 000 volt. A város első rendezési tervét 1923-ban Estef Frashëri készítette el, ennek következtében több régi, földszintes épületet leromboltak, s széles sugárutakat nyitottak a helyükön. A második világháborús olasz megszállás során Florestano de Fausto és Armando Brasini olasz építészek rajzolták át a város képét, a kormányzati negyed kialakítása, az egykori királyi palota (ma Brigádok Palotája), a Nemzeti Bank épülete és a városháza tervezése az ő nevükhöz fűződik. A II. világháború végóráiban, 1944. szeptember 15-étől az albán partizánok házról házra harcolva szorították ki Tiranából a megszálló németeket. A gyakorlatilag lerombolt város november 17-én szabadult fel.
Enver Hoxha a lushnjai döntést helybenhagyva Tiranát jelölte ki az ország fővárosául, s folytatta a település fejlesztését. A már előzőleg is jelentős élelmiszeripar mellé több üzemegységet telepített a városba, de számos oktatási és kulturális intézményt is ő hozott létre. Az 1950-es évek erőltetett iparosításának eredményeképp a korábban is számottevő népességnövekedés hatványozódott, 1960-ban már 137 000-en éltek az albán fővárosban.
A rendszerváltó tömegek 1991. február 20-án döntötték le a diktátor Enver Hoxha Szkander bég téri aranyozott szobrát, s a dinamikus népességszaporodás a rendszerváltást követően, az 1990-es évek elején megismétlődött, a jobb élet reményében az ország északi részéből érkező bevándorlók többszörösére duzzasztották Tirana lakosságát.
Lásd még: Tirana polgármestereinek listája
Gazdaság
szerkesztés
Tirana az ország ipari központja és az ország gazdaságilag leggyorsabban növekvő régiója. A fő ágazatok közül a harmadlagos szektor a legfontosabb, amely a tiranai munkaerő zömét foglalkoztatja.[4]
Jelentős a gép- és műszergyártás, az élelmiszer-, textil-, bőr-, gyógyszer-, üveg-, építő- és cementipar. A Tiranai-medence termékeny földjén főként olajfát és dohányt termesztenek. Az utóbbi időben a főváros kiemelt turisztikai fejlesztések helyszíne is lett, az épületek szépítése mellett számtalan hotel, étterem, kávézó nyílt.
Tirana napjainkban kénytelen szembenézni a túlnépesedés problémájával: a közművek elöregedtek, a víz- és áramellátás akadozik, és a főváros útjain futó napi 300 000-es autóáradat okán a légszennyezettségi adatok is riasztóak. Az Albániában kereskedelmi forgalomba kerülő üzemanyag kén- és ólomtartalma jóval magasabb az európaiénál, ugyanakkor az elmúlt évszázad városépítői nem gondoltak a zöldövezetekkel, s a Tirana melletti Szent Prokop park növényzete nem képes a szennyezett levegő megszűrésére. E gondok megoldása egyelőre várat magára, sőt, mindezek ellenére az építőipar konjunkturális helyzetben van Tiranában, a város peremén gombamód szaporodnak az új építésű városnegyedek.
Közlekedés
szerkesztés
A demokratikus fordulat óta sokat fejlődött a város közlekedése, belföldi és nemzetközi szinten egyaránt. 2000 óta autópálya köti össze a fővárost Durrësszal.
A helyi tömegközlekedést buszok és iránytaxik oldják meg. Rendszeres buszjáratok közlekednek az ország valamennyi részébe, valamint Görögországba, Macedóniába és Kosovóba.
A vasúti közlekedés helyzete továbbra is mostoha: a fővárost csak Durrësszal, az északi Shkodrával és Elbasanon keresztül a délkeleti Pogradeccel köti össze a Hoxha-korszakból megörökölt vasútvonal.
A Tiranától 25 kilométernyire lévő rinasi repülőtérre (újabb nevén Teréz anya repülőtéren) a hazai Albanian Airlines és Ada Air mellett olasz, brit, osztrák, magyar, szlovén, szerb, görög, bolgár és török légitársaságok is szállítanak utasokat.
Kultúra
szerkesztés
Tirana hagyományosan muzulmán település, de 1920-as fővárossá válását követően más felekezetek tagjai is nagy számban telepedtek le. Tiranában számottevő cigány kisebbség él, többnyire a társadalom peremén: koldulásból, nemesfém- és alumíniumgyűjtésből igyekeznek fenntartani magukat.
A főváros ad otthont Albánia első, 1957-ben alapított felsőoktatási intézményének, a Tiranai Egyetemnek, de van a városban jogi és agrárképzés, képzőművészeti és katonai akadémia. 2002-ben megnyitotta kapuit az első (angol tanítási nyelvű) magánegyetem, a University of New York Tirana is. A város ad otthont az ország majd minden politikai-közigazgatási, tudomány- és kultúraszervező intézményének: itt van a Nemzetgyűlés, a Legfelsőbb Bíróság, az Albán Tudományos Akadémia (1972) és kutatóintézetei, a Nemzeti Könyvtár (1922), a nemzeti opera- és balett-társulatnak otthont adó Kultúra Palotája. Az 1988-ban Enver Hoxha Emlékmúzeumként átadott, piramisszerű épület ma a Nemzetközi Kulturális Központ székhelyéül szolgál. A főváros jelentősebb közgyűjteményei a Nemzeti Történeti Múzeum (1981), a Természettudományi Múzeum (1948), a Régészeti Múzeum (1948) és a 3200 albán és nemzetközi művet őrző Képzőművészeti Galéria. 2003 óta minden év novemberében megrendezik a Tiranai Nemzetközi Filmfesztivált. A város labdarúgócsapata az SK Tirana.
A város hangulata részben keleties, részben olaszos, de a leginkább mégis Enver Hoxha kommunista Albániája határozza meg a városképet. A 2000 óta a polgármesteri tisztséget betöltő Edi Rama sajátos akció keretében dobta fel a várost: a szlamosodó, lepusztult blokkokat élénk színűekre festette át.
Vallás
szerkesztés2011-es statisztika alapján a lakosság közel 56%-a volt muszlim, 29%-a vallástalan vagy nem nyilatkozott e téren, kb. 6,4% ortodox, 5,4% katolikus és 3,4% bektási.[5]
Látnivalók
szerkesztés
Tirana az építészeti stílusok keverékének ad otthont, amelyek tükrözik történelmének meghatározó korszakait. A város jelenlegi megjelenését jelentősen alakította két totalitárius rezsim; a második világháború alatt Benito Mussolini fasiszta rezsimje és az azt követő időszakban Enver Hoxha rezsimje. A 21. században Tirana modern várossá változott, nagy tömbházakkal, modern új épületekkel, új bevásárlóközpontokkal és sok zöld területtel.
Szkander bég tér
szerkesztésA fiatal főváros legtöbb látnivalója a központi elhelyezkedésű Szkander bég tér (Sheshi Skënderbeu) köré csoportosul, gyalogosan is könnyűszerrel bejárható.
Az 1789–1821 között épült Et’hem Bey-mecset (Xhamia e Et’hem Beut) mellett érdemes megtekinteni a közeli, 1821–1830 között emelt Óratornyot (Kulla e Sahatit), az 1820-ban épült Kapllan pasa türbét, valamint a tér központi helyét elfoglaló Szkander bég lovas szobrot (Odhise Paskali munkája, 1968).
A teret emellett kormányzati épületek övezik, valamint a Nemzeti Könyvtár és a Nemzeti Történeti Múzeum 1981-ben készült szocialista-realista mozaikos homlokzatával.
Belső városterület
szerkesztés
A központi elhelyezkedésű Rinia parkot (Parku Rinia) a kommunista rezsim alatt építették. A Taiwani Center a park fő építménye, ahol kávézók, étterem és az alagsorban egy bowlingpálya található.
A központ déli szélén található tiranai piramis (Piramida) 1988-ban Enver Hoxha Múzeum néven nyílt meg, Enver Hoxha örökségét bemutató múzeumként, majd a kommunizmus összeomlását követően 1991-ben konferenciaközponttá vált. Amikor megépítették, a piramis alakú építményt az ország legdrágább egyedi építményének tartották.[6][7] Időnként "Enver Hoxha mauzóleumnak" is nevezték, bár soha nem ez volt a rendeltetése.
A város belső területén található az egykori vár csekély romja.
A központon kívül eső részeken megtekintésre ajánlható még a 18–19. századi kőhidacska, a Tímárok hídja.
A városközponttól nyugatra érdemes megnézni a római kori villa mozaikpadlós maradványát (→ tiranai mozaik).
Múzeumok, galériák
szerkesztésTirana, mint az ország egyik kulturális központja, számos múzeumnak ad otthont.
A Nemzeti Történeti Múzeum (Muzeu Historik Kombëtar) a Szkander bég téren található és a legreprezentatívabb városi múzeum.[8]
A Bunk'art Múzeum két földalatti bunkert foglal magába, amelyet Enver Hoxha rendszere alatt építettek.
A Titkos Megfigyelés Múzeuma (Muzeu i Përgjimeve të Sigurimit të Shtetit) 2017-ben nyitott meg abban az épületben, amely a kommunista korszakban az állambiztonság központjaként szolgált.
1948-ban alapított, Teréz anya téren található Nemzeti Régészeti Múzeum (Muzeu Arkeologjik Kombëtar), kiállítása az őskortól az ókoron és a középkoron át a 20. századig terjed, áttekintést nyújtva az ország történelmi sokszínűségéről.
A Nemzeti Művészeti Galéria (Galeria Kombëtare e Arteve) a város legjelentősebb képzőművészeti múzeuma, ahol a régió egyik legnagyobb festménygyűjteménye található.
Nagy Park
szerkesztésTirana legfontosabb zöldterülete a város déli részén lévő Nagy Park (Parku i Madh i Tiranës). A parkban egy mesterséges tó, több játszótér és sportlétesítmény, valamint számos látnivaló található, például a Szent Prokopiusz-templom, az Elnöki palota, a Tiranai Botanikus Kert és a Tiranai Állatkert.
Keresztény templomok
szerkesztésTirana keresztény templomai közül említésre méltó az ortodox Szent Prokopiusz-templom (1780), valamint a Ferenc József építtette katolikus Szűz Mária-templom (1865). 2001-ben épült fel a római katolikus Szent Pál-főszékesegyház, Albánia legnagyobb temploma.
A városon kívül
szerkesztésA várostól délkeletre, a szomszédos településen található Petrelë vára (Kalaja e Petrelës), amelynek története I. Iusztinianosz bizánci császár idejéig nyúlik vissza.
Testvérvárosok és partnervárosok
szerkesztésTestvérvárosok
szerkesztés
Partnervárosok
szerkesztés
Források
szerkesztés- Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. Budapest: Hibernia. [2005]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9638646713
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ http://www.instat.gov.al/media/3069/11__tirane.pdf
- ↑ World map of Köppen – Geiger Climate Classification. koeppen-geiger.vu-wien.ac.at, 2006. április 1. (Hozzáférés: 2010. szeptember 28.)
- ↑ Országos Meteorológiai Szolgálat - A Föld éghajlatának osztályozása Köppen szerint
- ↑ 50,7 % of Albanian Employees Work in Agriculture • agroweb.org. web.archive.org, 2017. június 25. [2017. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 4.)
- ↑ Instat - Web Atlas. web.archive.org, 2019. január 22. [2019. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 4.)
- ↑ Janine Schueller: The Pyramid | Sights | Tirana. Inyourpocket.com , 2014. november 23. (Hozzáférés: 2016. november 7.)
- ↑ Pyramid in Tirana, Albania. Lonely Planet. (Hozzáférés: 2016. november 7.)
- ↑ Bashkia Tiranë - National Historical Museum. web.archive.org, 2020. július 18. [2020. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 4.)
További információk
szerkesztés
- Tirana hivatalos honlapja Archiválva 2009. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (angol)
- Tirana magyar nyelvű útikalauz
- Guide 2002 – Hasznos tudnivalók Tiranáról (angol és albán)
- Tirana térképe (1,35MB)
- 360 fokos Macromedia Flash-képek
- Webkamera a Szkander bég téren
