Tirpitz (csatahajó)
A Tirpitz csatahajó a kéttagú Bismarck-osztály második egysége volt, mely hajókat a Kriegsmarine számára még a második világháború előtt kezdték el építeni. Nevét Alfred von Tirpitzről, a Császári Haditengerészetet (Kaiserliche Marine) kiépítő tengernagyról kapta. Építését 1936-ban kezdték meg, 1939-ben bocsátották vízre és 1941-ben adták át a haditengerészetnek. Testvérhajójához, a Bismarckhoz hasonlóan fő tüzérsége 8 darab 38 cm-es ágyúból, másodlagos tüzérsége pedig 12 darab 15 cm-es ágyúból állt. Az eltérő kaliberű lövegekből álló légvédelmi tüzérségét a háború előrehaladtával többször is megerősítették. A különböző módosítások révén 2000 tonnával vált nehezebbé a Bismarcknál, így a legnagyobb Európában épített csatahajónak számít.[1]
Tirpitz | |
A Tirpitz a Bogen-öbölben (Ofot-fjord) | |
Hajótípus | csatahajó (Schlachtschiff) |
Névadó | Alfred von Tirpitz |
Tulajdonos | Kriegsmarine |
Hajóosztály | Bismarck-osztály |
Pályafutása | |
Építő | Kriegsmarinewerft Wilhelmshaven, Wilhelmshaven |
Ára | 181 600 000 márka |
Építés kezdete | 1936. november 2. |
Vízre bocsátás | 1939. április 1. |
Szolgálatba állítás | 1941. február 25. |
Szolgálat vége | 1944. november 12. |
Sorsa | légitámadás következtében felborult (1944. 11. 12.), a háború után lebontották |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 41 700 t (standard) 45 950 t (konstrukciós) 53 500 t (max.) |
Hossz | 251,0 m (teljes) 241,6 m (vízvonalon) |
Szélesség | 36,0 m |
Merülés | 9,9 m (max.) 10,6 m (1944) |
Hajtómű | 12 gőzkazán, 3 BBC-gőzturbina 3 db háromszárnyú hajócsavar (∅ 4,70 m) |
Üzemanyag | olaj (max. 7831 t) |
Teljesítmény | 163 026 LE (119 905 kW) |
Sebesség | 30,8 csomó (57 km/h) |
Hatótávolság | 16 430 km 19 csomós sebesség mellett |
Fegyverzet | 8 × 38 cm L/52 ágyú (960 lövedék) 12 × 15 cm L/55 ágyú (1800) 16 × 10,5 cm L/65 Flak (6720) 16 × 3,7 cm L/83 Flak (32 000) 12-58 × 2 cm L/45 Flak (90 000) 8 × 53,3 cm-es torpedóvető cső (24 torpedó) |
Repülőgépek | 4 db Arado Ar 196 hidroplán |
Páncélzat | vízvonal: 170-315 mm citadella: 120-145 mm felső fedélzet: 50 mm fő páncélfedélzet: 80-120 mm keresztirányú válaszfalak: 45-220 mm torpedóválaszfalak: 45 mm fő lövegtornyok: 180-360 mm barbetták: 220-340 mm kis lövegtornyok: 40-100 mm elülső parancsnoki torony: 350 mm hátsó parancsnoki torony: 150 mm |
Legénység | 2065 fő (közte 103 tiszt) 1944-re: 2608 fő (108 tiszt) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tirpitz témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A próbajáratok 1941 elején való befejezése után rövid ideig a Balti-tengeren állomásozott, hogy a Kronstadtban lévő szovjet flotta kitörését megakadályozza. 1942 elején Norvégiába helyezték át, hogy elejét vegye egy esetleges brit partraszállásnak. Norvégiai állomásozásakor a Szovjetunióba tartó konvojok elfogására is tervezték bevetni, és ilyen szándékkal 1942-ben két alkalommal hajózott ki. A Tirpitz puszta létezésével hatalmas veszélyt jelentett a hajókaravánokra, ezáltal a Brit Királyi Haditengerészet (Royal Navy) arra kényszerült, hogy folyamatosan erős kíséretet biztosítson számukra a Jeges-tengeren.[2] Winston Churchill ezért 1942-ben a Royal Navy legfontosabb feladatának szabta meg az általa „Szörnyetegként” (The Beast) emlegetett csatahajó elpusztítását.
1943 szeptemberében a Scharnhorst csatahajóval együtt bombázta a Spitzbergákon lévő ellenséges pozíciókat. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy a nehéztüzérségét támadó hadműveletben használta. Röviddel ezután kisméretű brit tengeralattjárók intéztek ellene támadást a kikötőhelyére behatolva, majd számos légitámadást hajtottak végre ellene, melyek némelyike kisebb-nagyobb kárt tett benne, de sérüléseit rendszeresen kijavították. 1944. november 12-én egy Avro Lancasterekből álló bombázókötelék 5,6 tonnás bombákkal hajtott végre támadást a legutóbbi akció okozta sérülések után már csak partvédelmi célokra használható csatahajó ellen. Két közvetlen és egy közvetett találat után a Tirpitz a sekély vízben erősen megdőlt, majd az egyik lőszerraktárának a felrobbanása után átfordult. A támadás során elhunytak számát 950 és 1204 közé teszik. A háborút követően, 1948 és 1957 között a hajó maradványait lebontották. A lebontásból hátramaradt, víz alatt található részei 2014 óta műemlékvédelem alatt állnak.
Tervezés és építés
szerkesztésA Tirpitzet Ersatz Schleswig-Holstein néven rendelték meg névleg a Schleswig-Holstein régi csatahajó (sorhajó) pótlására. A megbízást a Kriegsmarinewerft Wilhelmshaven hajógyár kapta meg, és a megbízási szerződésben Schlachtschiff G néven szerepelt.[3] A gerincfektetésre 1936. október 20-án került sor, pár hónappal a Bismarck munkálatainak megkezdése után. A terveken időközben azonban módosítottak, és főként a hajótestben lévő üzemanyagtartályok elrendezésén változtattak. Az új felosztás eredményeképpen a Tirpitz több üzemanyagot vihetett magával. A Bismarcknál ezeket a módosításokat már nem lehetett végrehajtani az építés előrehaladott állapota miatt.
Az elkészült hajótestet 1939. április 1-én bocsátották vízre nagy ünnepség keretében. Keresztelését Ilse von Hassell, Alfred von Tirpitz tengernagy lánya végezte.[4] Adolf von Trotha, a Császári Haditengerészet egykori admirálisa mondott beszédet a vízre bocsátáskor, melynél személyesen Adolf Hitler is jelen volt.[5] Az építési munkálatokkal 1941 februárjára végeztek.[4] Brit bombázók eközben többször támadták a hajógyárat, és bár a Tirpitzet egyszer sem érte találat, a bombázások lassították a munkálatokat.[6] A Tirpitzet 1941. február 25-én adták át a haditengerészetnek a próbajáratok elvégzésére,[7] melyekre a Balti-tengeren került sor.[4]
A Tirpitz standard vízkiszorítása 42 900 t, teljes terhelés mellett 52 600 t volt. Teljes hossza 251 m, legnagyobb szélessége 36 m, maximális merülési mélysége 10,60 m volt. Gerhard Koop és Klaus-Peter Schmolke szerint a módosítások következtében 1944-re teljes terhelés mellett 53 500 tonnára nőtt a vízkiszorítása.[8] Meghajtásáról három Brown, Boveri & Cie gőzturbina és 12 Wagner-féle magas nyomású kazán gondoskodott, melyek olajtüzelésűek voltak és 163 023 LE (119 905 kW) maximális teljesítmény leadására voltak képesek, ami 30,8 csomós csúcssebesség elérését tette lehetővé a próbajáratok során.[3] Eredetileg 103 tiszt és 1962 sorállományú tengerész teljesített rajta szolgálatot, de ez szám a háború előrehaladtával fokozatosan bővült 108 tisztre és 2500 besorozottra (főként a hajó légvédelmének megerősítése miatt).[7] A Tirpitzre három darab FuMO 23 típusú radart (németül Funkmessortungsgerät) telepítettek megépítésekor,[9] melyeket a nehéztüzérség távmérő-berendezésein helyeztek el. Ezeket később FuMO 27, majd FuMO 26 típusúakkal cserélték le, melyek nagyobb méretű antennák voltak. 1944-ben az árbóctorony tetején lévő távolságmérőre egy FuMO 30 (Hohentwiel) készüléket telepítettek, a 10,5 cm-es légvédelmi tüzérség főárbóc mögötti 3 méteres bázistávolságú távmérőjének gömbsüvegére pedig egy FuMO 213 Würzburg tűzvezető radarberendezést szereltek fel.[10]
A hajó fő fegyverzetét nyolc darab (4×2) 38 cm-es űrméretű, 52 kaliberhosszúságú hajóágyú (38 cm SK C/34)[m 1] alkotta, elöl és hátul két-két lépcsőzetesen elhelyezett lövegtoronyban. A tornyokat a német szokásoknak megfelelően az ábécé kezdőbetűivel jelölték, melyekhez neveket is párosítottak: elöl az Anton és Bruno, hátul a Cäsar és Dora tornyok helyezkedtek el. A rombolók elleni védekezés céljára telepített másodlagos tüzérségét 12 darab (6×2) 15 cm-es űrméretű, 55 kaliberhosszúságú ágyú (15 cm SK C/28) alkotta, melyek kétoldalt 3-3 lövegtoronyban foglaltak helyet. A légvédelmét 16 darab 10,5 cm-es ágyú, illetve 16 darab 3,7 cm-es és 12 darab 2 cm-es gépágyú látta el, de utóbbiak számát 58-ra emelték. 1942-ben nyolc darab 53,3 cm-es torpedóvető csövet kapott, melyeket a hajó közepén kétoldalt helyeztek el (2×4).[7] A hajó fő páncélöve 315 mm vastag volt (5 mm-rel vékonyabb, mint a Bismarcké), fedélzetének páncélzata osztott volt: a felső fedélzet páncélzata 50 mm, a két szinttel lejjebb lévő fő páncélfedélzet vastagsága 80–120 mm vastag volt. A 38 cm-es ágyúk lövegtornyainak elülső merőleges páncéllemeze 360 mm volt, oldalt 220 mm-es vastagságúak voltak.[3] (Ábrák a páncélzat elhelyezkedéséről és vastagságairól megtekinthetők itt.)
Szolgálata
szerkesztésA próbajáratok elvégzése után a Tirpitz Kielben állomásozott és a Balti-tengeren végzett intenzív gyakorlatokat. Karl Topp, a hajó parancsnoka május 5-én Hitler gotenhafeni látogatásakor – mikor az kíséretével megszemlélte a két elkészült csatahajót – kérvényezte a Führernél, hogy hajója részt vehessen a közelgő Rheinübung hadműveletben, de választ nem kapott. Az 1941 júniusában Rügen sziget közelében végrehajtott lőgyakorlatok során meghibásodások léptek fel, melyek miatt a következő két hónapot a kikötőben töltötte, és csak szeptember 20-ára sikerült lezárnia a lőpróbákat.[11]
A Barbarossa hadművelet
szerkesztésKieli tartózkodása idején indult meg a Barbarossa hadművelet. A német hadvezetés tartott attól, hogy a Leningrádnál állomásozó szovjet flotta megpróbál kitörni a Finn-öbölből, és ennek megakadályozására létrehoztak egy ideiglenes hadiflottát, melynek a Tirpitz lett a zászlóshajója. A flotta kötelékébe az Admiral Scheer nehézcirkáló, a Köln, a Nürnberg, a Leipzig és az Emden könnyűcirkálók, valamint számos romboló és két aknaszedő-flottilla tartozott.[6] Az Otto Ciliax altengernagy parancsnoksága alatt álló Balti Flotta (Baltenflotte) az Åland-szigetek közelében járőrözött 1941. szeptember 23. és 26. között. Ezt követően a flottát feloszlatták, és a Tirpitz folytatta a gyakorlatozásokat.[12] Újabb lőgyakorlatok során a lövegeit a rádió-távirányítású célhajóvá átalakított Hessen régi csatahajóra irányítva lőtték be.[13][14] A Brit Királyi Légierő (RAF) folytatta a Kielben állomásozó csatahajót célzó bombatámadásait, de ezek nem tudtak nagyobb kárt tenni benne.[15]
Áthelyezés Norvégiába
szerkesztésErich Raeder vezértengernagy (Großadmiral), a Kriegsmarine parancsnoka november 13-án felvetette, hogy a Tirpitzet helyezzék át Norvégiába, ahol támadásokat tudna intézni a Szovjetunióba tartó konvojok ellen, puszta jelenlétével a Royal Navy nagy erőit kötné le, és elrettentené a briteket a Norvégiában való partraszállás gondolatától. A brit admiralitás a Bismarckkal szemben szerzett kellemetlen tapasztalatok után úgy ítélte meg, hogy a Tirpitzcel csak olyan köteléknek szabad szembeszállnia, melyhez legalább két King George V osztályú csatahajó és egy repülőgép-hordozó tartozik.[16] A Bismarck elvesztése után az atlanti bevetéseket megtiltó Hitler beleegyezett a javaslatba. A norvég vizeken való bevetéshez szükséges módosítások idejére a hajó dokkba került. A légvédelmét megerősítették, a katapult melletti 10,5 cm-es ágyúkat kijjebb helyezték, hogy nagyobb területet tudjanak lefedni a tüzükkel. A két négycsövű torpedóvetőt az ekkori átalakítások során szerelték fel.[17] A hajó parancsnoka, Karl Topp sorhajókapitány 1942. január 10-én bevethetőnek jelentette a csatahajót.[15] Másnap a Tirpitz Wilhelmshaven felé hajózott el, az ide való áthelyezéssel a valódi úticélját igyekeztek leplezni.[17]
A Tirpitz január 14-én 23:00-kor indult el Wilhelmshavenből Trondheim felé.[17] A brit katonai hírszerzés valójában az Enigma kódjainak megfejtése révén már tudott az indulásáról, de a Britanniában uralkodó rossz idő nem tett lehetővé légitámadást ellene.[18] John Tovey tengernagyot, a brit Honi Flotta (Home Fleet) parancsnokát egészen január 17-ig nem értesítették a Tirpitz áthelyezéséről, mikorra az már rég Norvégiába ért.[19] Január 16-án a brit légifelderítés észlelte a hajót Trondheimben, ahonnan a várostól északra lévő Fætten-fjordba hajózott tovább.[20] A Sarki éj fedőnevű áthelyezési hadművelet (Unternehmen Polarnacht) során a Richard Beitzen, a Paul Jakubi, a Bruno Heinemann és a Z29 rombolók kísérték.[21] A norvég ellenállás megfigyelte és jelentette Londonnak az észlelések helyszíneit.[22]
A hajó egy szikla mellett horgonyzott le, mely védte a délnyugatról érkező bombázógépekkel szemben. A legénység fákat vágott ki, és a fedélzeten helyezte el őket álcázás céljából.[20] A fjord körül megerősítették a légvédelmet, és torpedók ellen védőhálókat feszítettek ki a fjord bejáratánál.[23] A legénység számára a norvégiai küldetés meglehetősen egyhangúan telt. A gyakori üzemanyaghiány miatt a gyakorlatozások rövidek voltak, és emiatt a csatahajó és a kísérői főként a védőhálók védelmében töltötték az időt. A legénység ideje főként a hajó karbantartásával és a légvédelmi ütegek folyamatos készenlétben tartásával telt. Rendszeresen sporteseményeket szerveztek, és egyéb elfoglaltságokat biztosítottak a legénység tagjai számára, hogy fizikailag jó állapotban tartsák őket.[24]
Támadó hadműveletek
szerkesztésA Tirpitz bevethetőségét számos tényező korlátozta Norvégiában. A legnagyobb gondot az üzemanyaghiány jelentette, valamint a rombolóknak a Cerberus hadművelet – a Scharnhorst és Gneisenau csatahajók, valamint a Prinz Eugen nehézcirkáló La Manche-on való áttörése Bretagne-ból Németországba – támogatására való átirányítása. Emiatt a PQ 8 jelű konvoj ellen január végére tervezett támadást le kellett fújni.[25] Szintén január végén egy brit négymotoros bombázókötelék támadást kísérelt meg a csatahajó ellen, de az akciót meg kellett szakítaniuk, mivel a rossz látási viszonyok miatt nem tudták megtalálni a célpontot.[26] Hogy a britek figyelmét elvonják a Cerberusról, a Tirpitz február elején kifutott a fjordból. A megtévesztés érdekében a hajó Északi-tengeren való bevetésére is tettek látszat-előkészületeket.[27] Később a hónap során az Admiral Scheer és Prinz Eugen nehézcirkálók, valamint számos romboló csatlakozott a Tirpitzhez. A Prinz Eugent a Fætten-fjord bejáratánál megtorpedózta egy brit tengeralattjáró, és emiatt átmenetileg nem volt bevethető.[28]
A Sportpalota hadművelet
szerkesztés1942 márciusában a Tirpitz az Admiral Scheer cirkáló, a Friedrich Ihn, a Paul Jakobi, a Hermann Schoemann és a Z25 rombolók, valamint két torpedónaszád kíséretében[21] támadást tervezett végrehajtani a hazafelé tartó QP 8, és a Szovjetunióba tartó PQ 12 jelű konvoj ellen a Sportpalota hadművelet (Unternehmen Sportpalast) keretében.[25][29]
Az Admiral Scheer 26 csomós végsebességével túl lassú volt ahhoz, hogy a Tirpitzcel együttműködve tevékenykedhessen, és ezért végül nem tartott a március 6-án kifutó kötelékkel.[25] A két torpedónaszád a bevetést megszakítva tért vissza a kikötőbe.[21] Március 5-én a Luftwaffe egyik felderítőgépe észlelte a PQ 12 konvojt a Jan Mayen-sziget közelében, viszont a négy romboló mellett kíséretet adó Duke of York csatahajót és Renown csatacirkálót már nem vette észre. A németek nem tudtak arról sem, hogy Tovey tengernagy a King George V csatahajóval, a Victorious repülőgép-hordozóval, a Berwick nehézcirkálóval és hat rombolóval távoli kíséretet adott a konvojnak. Az Enigma-kódok megfejtése révén a britek ismét előre értesültek a Tirpitz tervezett támadásáról, így újratervezhették a konvojok útvonalát. Tovey március 9-én próbálta üldözőbe venni a csatahajót,[25] de Otto Ciliax tengernagy, a német kötelék vezetője már az előző este a bevetés megszakítása mellett döntött és visszaindult a támaszpontra.[30]
Március 9-én 10:15 és 10:24 között a Tirpitzet és a Friedrich Ihn rombolót 12 Fairey Albacore torpedóbombázó támadta meg három csoportban, torpedóikat kis távolságról (400-1200 m) kioldva. Az elhárításukra a csatahajó 33 darab 15 cm-es, 345 darab 10,5 cm-es, 897 darab 3,7 cm-es és 3372 darab 2 cm-es lövedéket lőtt ki. A német feljegyzésekben kb. 25 gépből álló kötelékből a Tirpitz három – tévesen Swordfishként azonosított – repülőgép lelövését és több másik megrongálását, míg a Friedrich Ihn egy repülőgép lelövését jelentette.[31] A valós brit veszteség 2 Albacore volt a 12 bevetett gépből.[32] Német részről a támadásban mindössze hárman sebesültek meg.[33] A csata után a Tirpitz a Vest-fjord felé vette az útját és onnan hajózott tovább Trondheimbe, ahova március 13-án délben érkezett meg.[34] Március 30-án 33 Halifax bombázó intézett ellene támadást. Találatot nem értek el, a kötelék öt gépe veszett oda.[35] Április végén a RAF két sikertelen támadást intézett ellene. Április 27-28-án 31 Halifax és Lancaster támadta, melyek közül ötöt lőttek le. Másnap éjjel 23 Halifax és 11 Lancaster támadta. A német légvédelem két gépet semmisített meg.[36]
A Rösselsprung hadművelet
szerkesztésA Tirpitz és a kísérő rombolói március folyamán 8230 t üzemanyagot használtak fel, ami miatt jelentősen megcsappantak a rendelkezésükre álló készletek. A felhasznált mennyiséget három hónap elteltével tudták pótolni. Az Izlandot június 27-én elhagyó PQ–17-es konvoj volt a következő, mely ellen támadást terveztek végrehajtani.[34] Az akció a Huszárlépés hadművelet (Unternehmen Rösselsprung) fedőnevet kapta.[37] A konvoj kíséretének fő erejét a Duke of York és az amerikai Washington csatahajók, a Victorious repülőgéphordozó képezték.[34] A Medve-szigettől délre a brit és szovjet tengeralattjárók két vonalban helyezkedtek el.[38] A Tirpitz és a Hipper hat romboló kíséretében hagyta el Trondheimet, míg egy másik csoport, a Lützow, az Admiral Scheer cirkálókkal és hat rombolóval Narvik és a közeli Bogen öblének (Bogenfjord) támaszpontjairól indultak bevetésre.[39] A Lützow és három romboló térképen nem jelölt szikláknak ütköztek és kénytelenek voltak visszafordulni. Röviddel azután, hogy a Tirpitz elhagyta Norvégiát, a szovjet K–21 tengeralattjáró jelentése szerint négy torpedót lőtt ki rá és két robbanást észlelt, de valójában egy torpedó sem talált célba.[40][41][42] A Tirpitzen a tengeralattjáró jelenlétét nem észlelték. A svéd hírszerzés eközben jelentette a brit admiralitásnak a németek kihajózását, mire elrendelték a konvoj feloszlatását. Miután a németek számára világossá vált, hogy felfedezték a felszíni hajóikat, megszakították a küldetést, és a konvoj támadását a tengeralattjárókra és a repülőgépekre hagyták. A szétszóródott hajókat a kísérőhajók már nem tudták megvédeni, így a németek a 34 kereskedelmi hajóból 21-et elsüllyesztettek több mint 140 000 BRT hajótérrel. A Tirpitz a bevetésről a Lofoten-szigetek érintésével az Alta-fjordba tért vissza.[40]
A Rösselsprung hadműveletet követően a Tirpitzet áthelyezték a Narvik közelében lévő Bogen-öbölbe. Ekkorra a hajón már szükségessé vált jelentősebb karbantartási munkálatok elvégzése. Hitler megtiltotta a Németországba való kockázatos visszatérést a csatahajónak, ezért a munkálatokat Trondheimben kellett elvégezni. Október 23-án a Tirpitz elhagyta a Bogen-öblöt és visszatért a Trondheim előtti Fætten-fjordba. A horgonyzóhely védelmét megerősítették, újabb légvédelmi ütegeket helyeztek el és két torpedófogó hálót telepítettek a csatahajó köré. A javításokat kisebb részletekben végezték el rajta, hogy eközben is minél hosszabb ideig maradhasson bevethető. A tat köré süllyesztőszekrényt építettek, hogy kicserélhessék a hajó kormánylapátjait.[40] A javítások ideje alatt a britek két ember irányította Chariot-torpedóval terveztek támadást intézni ellene (Title hadművelet), de az őket vontató halászhajóról leoldódtak az erősen hullámzó tengeren.[43] December 28-ra végeztek a javításokkal, és a Tirpitz megkezdhette a próbajáratait. 1943. január 4-én a Trondeheim-fjordban végzett lőgyakorlatokat.[44]
Február 21-én Karl Toppot ellentengernaggyá léptették elő, és Hans Meyer sorhajókapitány vette át tőle a hajó parancsnokságát. Öt nappal később a Scharnhorst csatahajót a Norvégiában állomásozó flottához irányították át. Az itt állomásozó hadihajók parancsnokságát Oskar Kummetz altengernagy vette át.[45]
A Szicília hadművelet
szerkesztésMire 1943 márciusára a Scharnhorst megérkezett Norvégiába, a Szovjetunióba tartó szállítmányokat a PQ-17 pusztulása miatt már átmenetileg felfüggesztették. Az Erich Raedert a Barents-tengeri csata után a flotta élén váltó Karl Dönitz tengernagy a hajóknak a Spitzbergákon lévő brit meteorológiai állomás és üzemanyagdepó ellen rendelt el támadást (Unternehmen Sizilien avagy Unternehmen Zitronella), hogy a nagy hajóinak lehetőséget adjon közös hadművelet végrehajtására.[44] A számos létesítményét és harcállását mindössze 152 főnyi norvég katonákból álló csoport védte.[46] A két csatahajó tíz romboló kíséretében szeptember 6-án hagyta el a kikötőt. Másnap a szigethez közeledve a Tirpitz hadicselként fehér lobogót húzott fel.[47] A bombázás ideje alatt a Tirpitz 52 lövést adott le a nehéztüzérségével és 82-t a 15 cm-es ágyúival.[48] Ez volt az egyetlen alkalom, hogy a fő tüzérségét felszíni célpontok ellen használta.[44] Egy rohamosztag megsemmisítette a part menti berendezéseket és 74 hadifoglyot ejtett.[46][49] 11:00-ra a csatahajók elpusztították a kijelölt célpontokat és visszaindultak a norvég kikötők felé.[44] A hadművelet csekély jelentőségű volt, és jóval kisebb erőkkel is ki lehetett volna vitelezni, ám a német propagandában a haditengerészet töretlen harcra való készségének példájaként mutatták be.
Brit támadások a Tirpitz ellen
szerkesztésA Tirpitzet már építése közben is számos légitámadás érte, mire 1942-ben Churchill a Tirpitz elsüllyesztését a Royal Navy első számú feladatának szabta meg, és folyamatosan sürgette mind a haditengerészetet, mind a légierőt, hogy bármi áron pusztítsák el. Úgy ítélte meg, hogy a kiiktatása alapvetően változtatná meg a tengeri hadviselés menetét, és ehhez akár 100 bombázó és 500 főnyi repülőszemélyzet feláldozását is elfogadható veszteségnek vélte.[50]
A Source hadművelet
szerkesztésA britek a hatástalan bombázóbevetések és a sikertelen, Chariotokkal (ember által irányítható torpedókkal) tervezett támadások után az újonnan tervezett X osztályú tengeralattjárókkal próbálkoztak.[44] A Source fedőnevű hadműveletnek a Tirpitz mellett a Scharnhorst és a Lützow is a célpontja volt.[51] Az X Craft-eket nagy tengeralattjárók vontatták a német támaszpont közelébe, ahonnan azok már saját erőből a víz alatti hálók alá merülve bejuthattak a kikötőbe, és egy-egy kéttonnás aknát helyezhettek el a hajók alatt a tengerfenékre. Tíz mini-tengeralattjárót készítettek fel az 1943. szeptember 20-25-re tervezett támadás végrehajtására, de közülük csak nyolc ért el a norvég partokig az akció szeptember 22-ei kezdetére.[44] A járművek közül három, az X5, X6 és X7 sikeresen áthatolt a Tirpitzet védő rendszeren, és közülük kettő, az X6 és az X7 sikeresen kioldotta a robbanótölteteket. Az X5-öt 200 méterre a védőhálóktól felfedezték, és a koncentrált ágyútűzben, valamint a rádobott mélységi töltetek következtében elsüllyedt.[52]
Az egyik, töltetét sikeresen elhelyező tengeralattjáró legénységét a németek foglyul ejtették, és ők – mivel biztosak voltak abban, hogy a hajó pusztulásra van ítélve – elmondták, mi volt a küldetésük célja, és hogy a tölteteket sikeresen elhelyezték. A hajót megpróbálták elmozdítani az aknák veszélyeztette területről, de ez csak részben sikerült. Az egyik akna a Cäsar torony magasságában robbant, a második 45-55 méterre a hajóorr bal oldalától.[53] Az egyik üzemanyagtartály felhasadt, a páncélzat egy része felszakadt, a hajó alján nagy horpadás alakult ki, és a kettős fenék válaszfala is meghajlott. A bal oldalon lévő üzemanyagtartályokba és torpedórekeszekbe 1430 t víz tört be, aminek következtében a hajó 1-2 fokkal megdőlt. Ezt ellenárasztással kompenzálták. A beömlő víz a 2-es számú generátorterem összes generátorát megrongálta, és az 1-es számúban egy kivételével az összes használhatatlanná vált az eltört gőzvezetékek vagy elszakadt elektromos vezetékek miatt. A Dora lövegtorony lecsúszott a csapágygolyókról, és emiatt nem lehetett forgatni. Ez nagy problémát okozott, mivel Norvégiában nem volt olyan nagy teherbírású daru, mellyel meg lehetett volna emelni a több mint 1000 tonnás lövegtornyot, és vissza lehetett volna tenni a helyére.[54] A hajó két, katapulton elhelyezett Arado 196 típusú fedélzeti hidroplánját a robbanás okozta rázkódás tönkretette.[55] Németországból, főként Kielből, 400 munkást és a Neumark javítóhajót küldték a Tirpitz javításának elvégzésére. William Garzke és Robert Dulin történészek megítélése szerint ez volt a második világháború egyik legkiemelkedőbb tengerészeti műszaki teljesítménye.[56] A munkálatok 1944. április 2-ig tartottak, másnap sebességpróbákat tartottak az Alta-fjordban.[57]
A Tungsten hadművelet
szerkesztésA britek tudomást szereztek a Neumark áthelyezéséről, és a szerelők márciusi útnak indításáról, amiből arra következtettek, hogy nem sikerült kellően súlyos károkat okozni a Tirpitzben, és az közel van a bevethető állapothoz.[57] A normandiai partraszállás közeledtével Churchill ismét sürgetni kezdte a Tirpitz elsüllyesztését, mivel nem akart semmi esélyt hagyni arra, hogy az megtámadhassa az inváziós flottát. Ezért egy nagy légitámadást terveztek végrehajtani ellene, melyben a Victorious és Furious repülőgép-hordozókról és az Emperor, Fencer, Pursuer és Searcher kísérő repülőgép-hordozókról felszálló gépek támadták volna a csatahajót.[58] A hadműveletet 1944. április 4-én szándékoztak végrehajtani, de egy nappal korábbra tették, miután a dekódolt német rádióüzenetekből kiderült, hogy a Tirpitz április 3-án 05:29-kor hajózik ki Kåfjordból a próbajáratai elvégzésére.[57]
A két hullámban végrehajtott támadásban 42 Barracuda zuhanóbombázó és 40 kísérő vadászgép vett részt. 227 és 726 kg-os bombákkal 15 közvetlen találatot értek el, két bomba a hajó mellé becsapódva okozott károkat.[58][59] Sikerült meglepniük a németeket, és csak az első hullámból veszett oda az egyik repülőgép. 12-14 percbe telt, míg a Tirpitz összes légvédelmi ágyújához odaért az összes kezelője. Az első hullám 05:29-kor csapott le, mikor a vontatóhajók készültek kivontatni a horgonyzóhelyről. A második hullám egy órával később érkezett, röviddel 06:30 után. Bár a hajó légvédelme ekkor már felkészülten várta a támadókat, ezúttal is csak egy repülőgépet sikerült lelőniük.[60]
A bombák közül egy sem tudta átütni a fő páncélfedélzetet, de afelett robbanva jelentős károkat okoztak, és számos áldozatot követeltek. Egyes források 122 halottat és 316 sebesültet említenek,[60] mások 132 halálos áldozatról és 270 sebesültről számolnak be.[61] A sebesültek között volt a hajó parancsnoka, Hans Karl Meyer sorhajókapitány is.[61] A bombák két 15 cm-es lövegtornyot tönkretettek, és a négy Arado 196-ost elpusztították.[62] Több bomba is nagy tüzet okozott a fedélzeten, a rázkódás üzemképtelenné tette a jobb oldali turbinát. Az oltáshoz használt sós víz bejutott a kazánokba, elszennyezve így a kazánvizet. Az oltáshoz felhasznált vízzel együtt mintegy 2000 t került a hajótestbe, melynek nagy része a két közel becsapódó bomba repeszei által ütött lyukakon át hatolt be.[63]
Dönitz elrendelte a hajó kijavítását tekintet nélkül a költségekre, bár tudta, hogy mivel a Luftwaffe nem tud számára kellő védelmet biztosítani, a Tirpitzet már nem lehet bevetni a nyílt tengeren. Az újabb javítási munkálatok május elején kezdődtek. A fontos berendezéseket rombolókkal hozatták el Kielből az Alta-fjordba három nap alatt. Június másodikán a hajó már önerőből képes volt haladni, és a hónap végén már lőgyakorlatokat végezhetett. A munkálatok során a 15 cm-es ágyúkat úgy módosították, hogy légi célpontok ellen is bevethetők legyenek. A 38 cm-es ágyúkat speciális gyújtóval ellátott lövedékekkel is ellátták, melyekkel zárótüzet lőhettek a közeledő repülőgép-kötelékek ellen.[64] A károk rendbehozatala után már csak két hidroplánt vehetett a fedélzetre, de a gépei általában a hajó közelében parkoltak, és vízről szálltak fel.
A Planet, Brawn, Tiger Claw, Mascot és Goodwood hadműveletek
szerkesztésA következő három hónap során egész sor repülőgép-hordozókról végrehajtandó támadást terveztek ellene, de ezeket az időjárás kedvezőtlenre fordulása miatt törölni kellett. A Tungstenhez hasonló Planet hadműveletet április 24-re időzítették volna. A Brawn hadműveletet, melyet a Victorious és a Furious 27 bombázója és 36 vadászgépe kellett volna végrehajtson május 15-re, míg a Tiger Claw-t (Tigriskarom) május 28-ra időzítették, de végül nem került sor ezek kivitelezésére sem. A Victorioushoz és a Furioushoz csatlakozott az Indefatigable repülőgép-hordozó is a július 17-én 62 bombázóval és 30 vadászgéppel végrehajtott Mascot (Talizmán) hadművelet során. Találatot nem sikerült elérniük, de két repülőgépük odaveszett. Az idő augusztus végén tette lehetővé a Goodwood fedőnevű légitámadások végrehajtását. A Goodwood I-et és Goodwood II-t augusztus 22-én indították meg a Furious, az Indefatigable és a Formidable repülőgép-hordozók, valamint a Nabob és a Trumpeter kísérő repülőgép-hordozók repülőgépei. A két támadásban összesen 38 bombázó és 43 biztosító vadászgép vett részt, de nem tudtak kárt tenni a Tirpitzben,[58] a támadók viszont három gépet veszítettek.[64] A Goodwood III-at a nagy repülőgép-hordozókról felszálló gépek hajtották végre augusztus 24-én. 29 vadászgép kíséretében 48 bombázó dobta le a bombáit két találatot elérve, melyek azonban csak csekély károkat okoztak.[58] Az egyik 726 kg-os bomba áthatolt a felső és az alsó (fő) páncélfedélzeten is, és a 4-es számú kapcsolóteremben állt meg, azonban a gyújtó sérülése miatt nem robbant fel. A másik, 227 kg-os bomba felrobbant, de csak csekély felületi károkat okozott. A támadók hat gépét lőtték le ezúttal.[65][66] A Goodwood IV-re 29-én került sor a Formidable és az Indefatigable fedélzetéről induló 34 bombázó és 25 vadászgép részvételével. A sűrű köd miatt nem tudtak elérni találatot.[58] Egy Firefly-t és egy Corsairt lőttek le a Tirpitz légvédelmi tüzérei. A támadás elhárítására a csatahajó 54 darab 38 cm-es lövedéket, 161 darab 15 cm-es lövedéket lőtt ki, és a rendes légvédelmi ágyúk lőszerkészletének 20%-át használta el.[67]
A Paravane és Obviate hadműveletek
szerkesztésA Royal Navy repülőinek kellő eredményt nem hozó bevetései után a Royal Air Force 5-ös számú csoportja kapta meg a Tirpitz elpusztításának feladatát. A RAF által használt Lancaster bombázók a csatahajó fedélzetének páncélzatát Tallboy bombákkal tervezték átütni.[68] Ezeket a nagy tömegű bombákat speciálisan a német tengeralattjárók betonbunkereinek megsemmisítésére tervezték. Habár azokkal végül nem tudott megküzdeni, egy találattal bármely hadihajó páncélzatát átszakíthatták vele. Súlyából 2358 kg-ot tett ki a nagy robbanóerejű töltet (Torpex), és úgy tervezték, hogy az akár 5 méter vastag betont is át tudja ütni.
Az első, Paraván fedőnevű hadműveletre 1944. szeptember 15-én került sor, és a Szovjetunió területén, Arhangelszk közelében található Jagodnyik légibázisról indították, mert a Lancasterek hatótávolságuk miatt a Brit-szigetekről nem értek volna el célpontig. A 23 gépből 17 vitt magával egy-egy Tallboyt, 6 pedig 12-12 darab Johnny Walker aknát. A ledobott bombák közül egy Tallboy talált célba, a hajó orrát eltalálva.[58] A hajótestet átütve a bomba a fjord fenekén, kb. 11 méteres mélységben robbant fel, ami 10 torpedó egyidejű találatának megfelelő rombolóerőt fejtett ki a hajó orrára. A hajóorrba 800–1000 t víz tört be, aminek következtében a hajó vészesen előredőlt. A sérülések következtében a Tirpitz nyílt vízen nem hajózhatott, és biztonságos vizeken is csak 8-10 csomóval haladhatott. A rázkódás súlyosan megrongálta a tűzvezető rendszereket. A sérülés súlyossága a haditengerészet parancsnokságát arra késztette, hogy a hajót már csak úszó ütegállásként használják, és ennek megfelelő mértékben javítsák ki. A javítási munkálatok kilenc hónapot vettek volna igénybe, de a lyukakat pár hét alatt is be lehetett foltozni, így a Tirpitz a délebbre lévő Tromsøbe hajózhatott,[m 2] ahol azonban már a Brit-szigeteken lévő támaszpontokról induló Lancasterek hatótávolságán belülre került. Október 15-én saját erőből megtette a 200 tengeri mérföldes utat Tromsøbe, mely az utolsó útjának bizonyult.[69]
Október 29-én a RAF tett egy második kísérletet, miután a csatahajót lehorgonyozták Håkøya és Grindøya szigetek között, Tromsø előtt. 32 Lancaster támadta meg Tallboy bombákkal az Obviate hadművelet keretében.[58] A Paravane-hoz hasonlóan most is a 9. és a 617. bombázószázadok hajtották végre a támadást, de ezúttal csak egy bomba csapódott be a célpont közelében,[69] ami részben a célterület feletti rossz időnek volt köszönhető.[70] A víz alatt bekövetkező robbanás megrongálta a bal oldali kormánylapátot, és 35 m hosszúságban okozott vízbetörést ezen az oldalon. A Tirpitz 38 cm-es repeszlövedékei hatástalannak bizonyultak a nagy magasságban repülő bombázók ellen, egy földi telepítésű légvédelmi ütegnek sikerült csak egy támadó gépet megrongálni.[69]
A támadást követően a horgonyzóhelyet jelentősen megerősítették: hatalmas homokpadot kotortak össze a hajó alá és köré, hogy ne borulhasson fel, és torpedóvédő hálókat is telepítettek. A Tirpitz – korábbi sérülései miatt – továbbra is meg volt dőlve egy fokkal a bal oldalára, de ezt nem egyenlítették ki ellenárasztással, hogy szükség esetén minél több lehetőségük legyen a korrekcióra. Az úszó ütegállás szerepkör betöltéséhez méretezték az üzemanyagkészletét is, csak annyit hagyva, amennyivel a turbógenerátorait el tudta látni, és a személyzetét 1600 főre csökkentették.[71]
A Catechism hadművelet
szerkesztésA Tirpitz elleni légitámadás-sorozatok utolsó felvonása az Operation Catechism volt 1944. november 12-én.[58] A fedélzeti radarok által észlelt bombázókötelékre a Tirpitz nehézlövegeivel már nagy távolságból zárótüzet lőtt, ami ideiglenesen szétszórta a köteléket, de a támadást elhárítani nem tudta.[72] A 9. és 617. bombázószázadok Lossiemouthból induló 32 Lancastere jó látási viszonyok mellett 29 Tallboy bombát dobott le a hajóra, melyek közül kettő találta el, egy pedig mellette csapódott a vízbe.[58] Ezeken kívül még több bomba a torpedók elleni védekezést szolgáló hálókon belül ért vizet, és jókora krátereket hozott létre az öböl fenekén, elmosva a hajó felborulását megakadályozni szolgáló mesterséges homokpad nagy részét. A közvetlen találatok közül az egyik az Anton és a Bruno lövegtornyok között érte a hajót, de ez a bomba nem robbant fel. A másik a hajó közepét érte a katapult és a kémény között, súlyos károkat okozva. A felrobbanó bomba hatalmas lyukat ütött a hajó oldalán és alján, a páncélöv becsapódás melletti része teljesen megsemmisült. Egy harmadik bomba a Cäsar toronytól balra csapódott be.[72] A közepét ért találat jelentős mértékű vízbetörést okozott, és a hajó emiatt hamar megdőlt 15-20 fokkal. Tíz perc alatt a dőlés 30-40 fokra nőtt, és a hajó kapitánya ekkor a hajó elhagyására adott parancsot. 09:50-re a dőlés már 60 fokos volt, és ezen a szinten átmenetileg stabilizálódott. Nyolc perccel később egy hatalmas robbanás 25 méter magasra repítette a Cäsar torony tetejét más forgó alkatrészekkel együtt, és ezek a part felé úszó emberek egy csoportjára zuhantak. Ekkor a Tirpitz hirtelen tovább dőlt, és felépítményét a homokos tengerfenékbe fúrva, csaknem teljesen átfordulva állapodott meg.[73]
A hajótestben rekedtek közül a hajófenék kivágásával napokkal később 84 embert sikerült kimenekíteni,[58] velük együtt 890-en élték túl a katasztrófát. A halálos áldozatok pontos száma ismeretlen, 950 és 1204 közé teszik.[m 3] Körülbelül 200 túlélőt helyeztek át a Lützow-ra 1945 januárjában.[74]
A Luftwaffénak a Tirpitz védelmében nyújtott teljesítményét erős kritika érte a hajó elvesztése után, Heinrich Ehrler őrnagyot, az 5. vadászrepülőezred III. csoportjának (III./JG 5) parancsnokát vádolták a bombázók elleni bevetések elmaradásáért. Oslóban ezért haditörvényszék elé állították, ahol halálbüntetés fenyegette. Bizonyítékokat hoztak fel arra, hogy nem nyújtott segítséget, mikor a Kriegsmarine erre kérte. Ehrlert végül három év börtönre ítélték, de egy hónap eltelte után kiengedték, és ha lefokozva is, de csatlakozhatott az egyik Messerschmitt 262 gépekkel repülő alakulathoz.[75] Későbbi vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy a Kriegsmarine és a Luftwaffe közti gyenge kommunikáció vezetett a csatahajó elvesztéséhez, ugyanis a vadászcsoportot nem értesítették arról, hogy a Tirpitzet két héttel korábban Håkøya szigetéhez helyezték át.[76] Ehrlert ezután felmentették a vádak alól.[77] A Tirpitz roncsa a fjordban maradt a háború hátralévő részében, fontosabbnak ítélt alkatrészeket azonban egészen a háború végéig emeltek ki róla a németek.
A háború után a roncsot Nagy-Britanniának juttatták. A britek mindent kiszereltek belőle, ami katonai szempontból fontos vagy értékes volt. Miután végeztek, átengedték a roncsot a norvégoknak. 1947-ben Einar Høvding norvég vállalkozó vette meg a hajó maradványait az újonnan alapított Høvding Skipsopphuggeri hajóbontó cégével. 40 munkással, köztük 15 hamburgi specialistával kezdtek hozzá a még hasznosítható anyagok kimentésének. A munkálatok 1948-tól kezdődően egészen 1957-ig tartottak.[7] A csatahajó egyes darabjait még ma is árulja egy norvég vállalat.[78]
Emlékezete
szerkesztés- A Tirpitz Múzeum Norvégiában, az Alta-fjord partján lévő Kåfjord faluban található, nyaranta nyitva tartó múzeum, főként a Tirpitzről származó tárgyakat mutat be.
- Håkøya szigetén a csatahajó egyik oldallemezdarabjából készítettek emlékművet, mely az egyik bombatölcsér közelében áll.
- Wilhelmshavenben egy emlékkő állít mementót a csatahajónak és legénységének.
- A sinsheimi Auto- und Technikmuseumban látható a csatahajó fedélzetének egyik lemeze, egy könnyű légvédelmi lövege és az egyik 10,5 cm-es légvédelmi lövege.
- A Tirpitz hadilobogója jelenleg a Mürwicki Tengerészeti Iskola kiképzőközpontjában van kiállítva.
- 1953-ban az NWDR (Köln) rádió sugárzott egy hangjátékot Sie klopfen noch immer (Még mindig kopognak) címmel, mely a hajó felborulása után a hajótestben rekedt „több mint 1000 ember” gyors kiszabadítására tett hiábavaló próbálkozásokat mutatta be.
- 1955-ben került vászonra az Above Us the Waves (Felettünk a hullámok) című film Ralph Thomas rendezésében, mely nagyrészt valósághűen igyekezett bemutatni a mini-tengeralattjárókkal végrehajtott támadást a csatahajó ellen. A szereplők között a kor számos ismert színésze felbukkant. Németországban X-Boote greifen an címmel került vetítésre.
- A Tirpitz elsüllyedésének helyén maradt darabjait 2014-ben a Riksantikvar (a legfelsőbb norvég műemlékvédelmi hatóság) műemlékké nyilvánította.
Érdekességek
szerkesztés- A hajó övpáncéljának részeit később a solingeni Böker késgyár vette meg, és zsebkéseket gyártott belőle.
- A Magerøy szigetén található Honningsvåg első elektromos erőműve a Tirpitz nevet viselte. A csatahajó egyik segéddízelmotorját állították szolgálatba a létesítményben.
- A torpedóválaszfalak egy részét Oslo városa vette meg, és mind a mai napig használják őket a csatorna- és útépítések során fedőlemezekként.[79]
Mellékletek
szerkesztésA Tirpitz elleni támadások listája
szerkesztésIdőpont | Helyszín | Haderőnem | Támadó erő | A Tirpitzben okozott kár | A támadók veszteségei | Megjegyzés | Hivatkozások |
---|---|---|---|---|---|---|---|
1940. október 8–9. | Wilhelmshaven | RAF Bomber Command | 17 Hampden közepes bombázó | Nincs | Nincs | Kísérlet a Tirpitz szárazdokkban való bombázására. | [80] |
1941. január 8–9. | Wilhelmshaven | RAF Bomber Command | Összesen 32 Wellington, Whitley és Hampden közepes bombázó. | Nincs | Nincs | [81] | |
1941. január 29–30. | Wilhelmshaven | RAF Bomber Command | 25 Wellington közepes bombázó 9 Hampden közepes bombázó |
Nincs | Nincs | [82] | |
1941. február 28. – március 1. | Wilhelmshaven | RAF Bomber Command | Összesen 116 Blenheim, Hampden, Wellington és Whitley | Nincs | 1 Blenheim | 75 gép jelentette Wilhelmshaven bombázását, de a városban nem keletkeztek károk. | [83] |
1941. május 28–29. | Kiel | RAF Bomber Command | 14 Whitley | Nincs | 1 Whitley | A bevetett gépek közül csak három ért el a bevetési körzetig a rossz idő miatt. | [84] |
1941. június 20–21. | Kiel | RAF Bomber Command | 47 Wellington 24 Hampden 20 Whitley közepes bombázó 13 Stirling 11 Halifax nehézbombázó |
Nincs | 2 Wellington | A támadók nem találták a Tirpitzet, ezért a várost bombázták. | [85][86] |
1942. január 28–29. | Åsen-fjord | Royal Air Force | 9 Halifax 7 Stirling |
Nincs | 1 Stirling | [87][88] | |
1942. március 9. | A tengeren a Lofoten-szigeteknél. | HMS Victorious | 12 Albacore torpedóbombázó | Nincs | 2 Albacore | Támadás a Sportpalota hadműveletről visszatérőben. | [88] |
1942. március 30–31. | Fætten-fjord | Royal Air Force | 33 Halifax | Nincs | 5 Halifax | A gépek többsége nem találta a célpontot. | [88] |
1942. április 27–28. | Fætten-fjord | Royal Air Force | 31 Halifax 12 Lancaster |
Nincs | 5 repülőgép | [88] | |
1942. április 28–29. | Fætten-fjord | Royal Air Force | 23 Halifax 11 Lancaster |
Nincs | 2 repülőgép | [88][89] | |
1942. október 31. | Trondheim-fjord | Royal Navy | 2 Chariot, ember vezette torpedó | Nincs | 2 Chariot 1 halászhajó |
Operation Title Mechanikai problémák miatt a hadművelet nem járt sikerrel. |
[90] |
1943. szeptember 22. | Kåfjord | Royal Navy | 4 X osztályú mini-tengeralattjáró | Súlyos károk | 3 mini-tengeralattjáró 3 halott, 6 hadifogoly |
Operation Source | [91] |
1944. február 10–11. | Kåfjord | Szovjet légierő | 15 repülőgép | Nincs | Nincs | Csak 4 gép érte el a célterületet. | [92] |
1944. április 3. | Kåfjord | Honi Flotta (Home Fleet) |
40 Barracuda zuhanóbombázó 80 vadászgép |
Könnyebb sérülések 15 találat és géppuskázás következtében. 122 halott, 316 sebesült |
3 Barracuda 1 Hellcat 9 halott |
Operation Tungsten | [88] |
1944. április 24. | Kåfjord | Home Fleet | Ismeretlen | Nincs | Nincs | Operation Planet Rossz idő miatt törölték még a gépek indítása előtt. |
[88] |
1944. május 15. | Kåfjord | Home Fleet | 27 Barracuda 36 vadászgép |
Nincs | Nincs | Operation Brawn Törölve a gépek indítása után. |
[88] |
1944. május 28. | Kåfjord | Home Fleet | Ismeretlen | Nincs | Nincs | Operation Tiger Claw Törölve még a gépek indítása előtt a rossz idő miatt. |
[88] |
1944. július 17. | Kåfjord | Home Fleet | 44 Barracuda 40 vadászgép |
Nincs | 1 Barracuda 1 Corsair |
Operation Mascot | [93] |
1944. augusztus 22. (de.) | Kåfjord | Home Fleet | 44 Barracuda 53 vadászgép |
Nincs | 3 repülőgép | Operation Goodwood | [93] |
1944. augusztus 22. (du.) | Kåfjord | Home Fleet | 14 vadászgép | Nincs | Nincs | Operation Goodwood | [93] |
1944. augusztus 24. | Kåfjord | Home Fleet | 33 Barracuda 44 vadászgép |
Kisebb sérülések két bombától. | 6 repülőgép | Operation Goodwood | [93] |
1944. augusztus 29. | Kåfjord | Home Fleet | 26 Barracuda 41 vadászgép |
Nincs | 2 repülőgép | Operation Goodwood | [93] |
1944. szeptember 15. | Kåfjord | 9. század (No. 9 Squadron) 617. század (No. 617 Squadron) |
28 Lancaster nehézbombázó | Súlyos sérülés egy találattól. | Nincs | Operation Paravane | [93] |
1944. október 29. | Tromsø | 9. század 617. század |
38 Lancaster | Nincs | 1 Lancaster | Operation Obviate | [93] |
1944. november 12. | Tromsø | 9. század 617. század |
32 Lancaster | Felborult 3 telitalálat és 2 közeli találat következtében. Halottak száma 950 és 1204 között. |
Nincs | Operation Catechism | [93] |
A hajó parancsnokai
szerkesztésNév | Rang | Parancsnokságának ideje |
---|---|---|
Karl Topp | sorhajókapitány | 1941. február – 1943. február |
Hans Karl Meyer | sorhajókapitány | 1943. február 25. – 1944. április 30. |
Wolf Junge | sorhajókapitány | 1944. május – 1944. november |
Robert Weber | sorhajókapitány | 1944. november |
Megjegyzések
szerkesztés- ↑ Az SK rövidítés feloldása Schiffskanone (hajóágyú), a C/34 a konstrukció tervezésének évét (Construktionsjahr), 1934-et jelöli.
- ↑ A hajó áthelyezésének oka lehetett az is, hogy a szovjetek október 7-én megindították a Petsamo-Kirkenes hadműveletet, és október 15-re már elfoglalták Petsamót.
- ↑ John Sweetman a személyzet létszámát 1900 főben adja meg, közülük 1000-en vesztették életüket (Sweetman 248. o.). Niklas Zetterling és Michael Tamelander közel 1000 halottat említ (Zetterling & Tamelander 327. o.). Siegfried Breyer és Erich Gröner a halottak számát 1204 főben adja meg (Gröner 35. o., Breyer 26. o.). Gordon Williamson 971 halottat említ (Williamson 40. o.), William Dulin és Robert Dulin a halottak számát 950 körülire teszi (Garzke & Dulin 273. o.).
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Garzke & Dulin, 203. o.
- ↑ Kemp, 153. o.
- ↑ a b c Gröner, 33. o.
- ↑ a b c Williamson, 35. o.
- ↑ Hildebrand Röhr & Steinmetz, 239. o.
- ↑ a b Garzke & Dulin, 247. o.
- ↑ a b c d Gröner, 35. o.
- ↑ Koop & Schmolke, 18. o.
- ↑ Williamson, 42. o.
- ↑ Williamson, 43. o.
- ↑ Tirpitz / The History / The Construction and Sea Trials Archiválva 2018. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (Bismarck-Class.dk)
- ↑ Garzke & Dulin, 247–248. o.
- ↑ Sweetman, 11. o.
- ↑ Gröner, 20. o.
- ↑ a b Sweetman, 12. o.
- ↑ The TirpitzArchiválva 2017. október 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, History and Learning site
- ↑ a b c Garzke & Dulin, 248. o.
- ↑ Sweetman, 16. o.
- ↑ Sweetman, 17. o.
- ↑ a b Garzke & Dulin, 248–250. o.
- ↑ a b c Hildebrand Röhr & Steinmetz, 240. o.
- ↑ Ottosen, pp. 39–41.
- ↑ Sweetman, 19. o.
- ↑ Zetterling & Tamelander, 207. o.
- ↑ a b c d Garzke & Dulin, 250. o.
- ↑ Sweetman, 23–24. o.
- ↑ Sweetman, 24–25. o.
- ↑ Sweetman, 25–26. o.
- ↑ Sweetman, 27. o.
- ↑ Service Histories of Royal Navy Warships in World War 2 – HMS King George V. (Hozzáférés: 2020. december 31.) (1942. március 9-re vonatkozó bejegyzés; Naval-History.net)
- ↑ M.Dv. Nr. 601 Operationen und Taktik Heft 13, Operationen von Flottenstreitkräften im Nordpolarmeer im Jahre 1942 -Der Vorstoß Tirpitz mit der 5.Z.Fl. nach der Bäreninsel 6.-9. März 1942-
- ↑ Rohwer, 149. o.
- ↑ Garzke & Dulin, 250–251. o.
- ↑ a b c Garzke & Dulin, 253. o.
- ↑ Rohwer, 156. o.
- ↑ Rohwer, 162. o.
- ↑ Sweetman, 54. o.
- ↑ Kriegsbriefe von der Tirpitz, Spiegel Online, 2007. augusztus 12.
- ↑ Garzke & Dulin, 253–255. o.
- ↑ a b c Garzke & Dulin, 255. o.
- ↑ Polmar & Noot, 115–116. o.
- ↑ Blair, 644. o.
- ↑ Bishop, 165–172. o.
- ↑ a b c d e f Garzke & Dulin, 258. o.
- ↑ Sweetman, 73–74. o.
- ↑ a b Torkildsen, 221. o.
- ↑ Sweetman, 76. o.
- ↑ Sweetman, 77. o.
- ↑ Sweetman, 76–77. o.
- ↑ Churchill’s Obsession with Tirpitz. (Hozzáférés: 2020. december 31.)
- ↑ Zetterling & Tamelander, 195–196. o.
- ↑ Garzke & Dulin, 258–259. o.
- ↑ Garzke & Dulin, 259. o.
- ↑ Garzke & Dulin, 259–261. o.
- ↑ Flugzeugverluste und –unfälle von deutschen Flugbooten und Wasserflugzeugen – 1943. [2017. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 3.)
- ↑ Garzke & Dulin, 262. o.
- ↑ a b c Garzke & Dulin, 264. o.
- ↑ a b c d e f g h i j Breyer, 26. o.
- ↑ Brown, Carrier Operations, 25, 27. o.
- ↑ a b Garzke & Dulin, 265. o.
- ↑ a b Hildebrand Röhr & Steinmetz, 243. o.
- ↑ Flugzeugverluste und –unfälle von deutschen Flugbooten und Wasserflugzeugen – 1944. [2017. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 3.)
- ↑ Garzke & Dulin, 265–267. o.
- ↑ a b Garzke & Dulin, 267. o.
- ↑ Garzke & Dulin, 267–268. o.
- ↑ Brown, Carrier Operations, 28. o.
- ↑ Brown, Tirpitz, 39. o.
- ↑ Sweetman, 132–139. o.
- ↑ a b c Garzke & Dulin, 268. o.
- ↑ Sweetman, 193. o.
- ↑ Garzke & Dulin, 270. o.
- ↑ a b Garzke & Dulin, 272. o.
- ↑ Garzke & Dulin, 273. o.
- ↑ Prager, 287. o.
- ↑ Morgan & Weal, 60. o.
- ↑ Hafsten, 221. o.
- ↑ Schuck, 177. o.
- ↑ Williamson, 40. o.
- ↑ Her ligger «Tirpitz» 70 år etter (Hier liegt die Tirpitz 70 Jahre später)
- ↑ Middlebrook and Everitt (1985), 90. o.
- ↑ Middlebrook and Everitt (1985), 116. o.
- ↑ Middlebrook and Everitt (1985), 119. o.
- ↑ Middlebrook and Everitt (1985), 128. o.
- ↑ Middlebrook and Everitt (1985), 158. o.
- ↑ Middlebrook and Everitt (1985), 165. o.
- ↑ Bishop (2012), 53. o.
- ↑ Middlebrook and Everitt (1985), 233. o.
- ↑ a b c d e f g h i Roskill (1961), 170. o.
- ↑ „Students find lost British WW2 bomber in Norwegian fjord”, The Telegraph, 2014. december 10. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
- ↑ Bennett (2012), 13. o.
- ↑ Bennett (2012), 13–14. o.
- ↑ Bishop (2012), 295. o.
- ↑ a b c d e f g h Roskill (1961), 171. o.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a German Battleship Tirpitz című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tirpitz (Schiff, 1941) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Bishop, Patrick. _target Tirpitz. HarperPress (2012). ISBN 978-0-00-731924-4
- Blair, Clay. Hitler's U-Boat War. New York, NY: Random House (1996). ISBN 978-0-304-35260-9. OCLC 772497339
- Breyer, Siegfried. Battleship "Tirpitz". West Chester, Pennsylvania: Schiffer Pub (1989). ISBN 978-0-88740-184-8
- Brown, David. Tirpitz: the floating fortress. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1977). ISBN 978-0-85368-341-4
- Brown, J. D.. Carrier Operations in World War II. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (2009). ISBN 978-1-59114-108-2
- Campbell, John. Naval Weapons of World War II. London, England: Conway Maritime Press (1985). ISBN 978-0-87021-459-2
- Battleships: Axis and Neutral Battleships in World War II. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1985). ISBN 978-0-87021-101-0
- Gröner, Erich. German Warships: 1815–1945. Annapolis: Naval Institute Press (1990). ISBN 978-0-87021-790-6. OCLC 22101769
- Hafsten, Bjørn. Flyalarm: Luftkrigen over Norge 1939–1945. Oslo: Sem & Stenersen (1991)
- Die Deutschen Kriegsschiffe (Volume 7). Ratingen, Germany: Mundus Verlag (1993). ISBN 978-3-8364-9743-5
- Kemp, Paul. The Encyclopedia of 20th Century Conflict Sea Warfare. London: Arms and Armour (1998). ISBN 1-85409-221-9
- Battleships of the Bismarck Class: Bismarck and Tirpitz, Culmination and Finale of German Battleship Construction. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1998). ISBN 978-1-55750-049-6
- German Jet Aces of World War 2. Oxford, England: Osprey Publishing (1998). ISBN 978-1-85532-634-7[halott link]
- Ottosen, Kristian. Theta Theta: Et Blad Fra Motstandskampens Historie 1940–1945. Oslo: Universitetsforlaget (1983). ISBN 82-00-06823-4
- Submarines of the Russian and Soviet Navies, 1718–1990. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1991). ISBN 978-0-87021-570-4
- Prager, Hans Georg. Panzerschiff Deutschland, Schwerer Kreuzer Lützow: ein Schiffs-Schicksal vor den Hintergründen seiner Zeit (german nyelven). Hamburg: Koehler (2002). ISBN 978-3-7822-0798-0
- Rohwer, Jürgen. Chronology of the War at Sea, 1939–1945: The Naval History of World War Two. Annapolis: US Naval Institute Press (2005). ISBN 978-1-59114-119-8
- Schuck, Walter. Luftwaffe Eagle - From the Me 109 to the Me 262. Ottringham: Hikoki Publications (2009)
- Sieche, Erwin. Germany 1922–1946, Conway's All the World's Battleships: 1906 to the Present. London, England: Conway Maritime Press, 28–49. o. (1987). ISBN 978-0-85177-448-0
- Sweetman, John. Tirpitz: Hunting the Beast. Gloucestershire, England: Sutton Publishing Limited (2004). ISBN 978-0-7509-3755-9
- Torkildsen, Torbjørn. Svalbard : vårt nordligste Norge, 3rd (norwegian nyelven), Oslo, Norway: Aschehoug (1998). ISBN 978-82-03-22224-5
- Van der Vat, Dan. The Atlantic Campaign. Edinburgh, Scotland: Birlinn (1988). ISBN 978-1-84158-124-8
- Williamson, Gordon. German Battleships 1939–45. Oxford, England: Osprey Publishing (2003). ISBN 978-1-84176-498-6
- Tirpitz: The Life and Death of Germany's Last Super Battleship. Havertown, Pennsylvania: Casemate (2009). ISBN 978-1-935149-18-7
További információk
szerkesztés- Robert Gehringer & Antonio Bonomi: Schlachtschiff TIRPITZ. Ötkötetes sorozat
- John Asmussen & Kjetil Åkra: Tirpitz – Hitlers Siste Slagskip, Midt-Troms Museum, 2006, ISBN 82-996934-1-1 (norvég)
- Bishop, Patrick. _target Tirpitz: X-Craft, Agents and Dambusters – The Epic Quest to Destroy Hitler's Mightiest Warship. Harper Press (2012)
A német nyelvű szócikk hivatkozás nélkül megadott irodalma
szerkesztés- Jochen Brennecke: Schlachtschiff Tirpitz. Koehlers Verlagsgesellschaft, 2001, ISBN 3-7822-0827-7.
- David Brown: Die Tirpitz. Eine schwimmende Festung und ihr Schicksal. Bernard & Graefe Verlag, 1998, ISBN 3-7637-5987-5.
- Gervis Frere-Cook: Die Tirpitz muß unter Wasser. Motorbuch Verlag, Stuttgart, 1977, ISBN 3-87943-496-4.
- Erich Gröner – Dieter Jung – Martin Maass: Die deutschen Kriegsschiffe 1815–1945. 1 München: Bernard & Graefe Verlag. 1982. 58–59. o. ISBN 3-7637-4800-8
- John Sweetman: Jagd auf die Tirpitz. Koehlers Verlagsgesellschaft, 2001, ISBN 3-7822-0814-5.
- Adalbert Brünner, Siegfried Breyer: Schlachtschiff „Tirpitz“ im Einsatz. Ein Seeoffizier berichtet. Podzun-Pallas Verlag, 1993, ISBN 3-7909-0474-0.
- Mike J. Whitley: Schlachtschiffe des II. Weltkriegs. Motorbuch Verlag, Stuttgart, 2003, ISBN 3-613-02289-3.
- Gerhard Koop, Klaus-Peter Schmolke: Die Schlachtschiffe der Bismarck-Klasse. Bernard & Graefe Verlag, Koblenz, 1990, ISBN 3-7637-5890-9.
- Léonce Peillard: Coulez le Tirpitz. Robert Laffont, 2002, ISBN 2-221-03438-4.
- David Woodward: The Tirpitz and the Battle for the North Atlantic. Berkley, 1953, OCLC 2182990.
Kapcsolódó magyar nyelvű olvasmányok
szerkesztés- Valentyin Pikul: Rekviem egy hajókaravánért, Kossuth Kiadó, Budapest, 1986, ISBN 9630927985 (Szovjet regény a PQ-17-es konvoj tragédiájáról)
- Churchill rögeszméje: A Tirpitz, mult-kor.hu, 2012. március 9.
Internetes oldalak
szerkesztés- The Tirpitz video newsreel film. [2011. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 3.) (Brit filmhíradó a Tirpitzről)
- Bomber Command Bombs, Mines and Incendiaries. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- Tirpitz. [2017. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Schlachtschiff.com – nem működő link)
- Tirpitz. (Hozzáférés: 2020. december 3.) (rövid technikai ismertető a German-Navy.de oldalon angolul)
- Tirpitz. [2008. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Bismarck-Class.dk – nem működő oldal)
- Kriegsbriefe von der Tirpitz. [2010. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 3.) (einestages.spiegel.de)
- Untergang der Tirpitz. [2013. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 3.) (A csatahajó pusztulásának ismertetése a Spiegel.online.de oldalon)
- Mit dem Schlachtschiff „Tirpitz” in Norwegen. (Hozzáférés: 2020. december 3.) (Kurt Voigt sorhajókapitány csatahajón írott levelei és naplója)