Tollaslabda

A tollaslabda ütővel játszott játék, melyet egymással szemben álló két játékos (egyéni), vagy két-két játékos (páros) játszik. Az ellenfelek egy téglalap alakú pálya két felén foglalják el helyüket, amelyeket háló választ egymástól. (Angol neve badminton.)

A játékban használt labda egy tollakkal ellátott, kis labda, amelynek különleges aerodinamikai tulajdonságai vannak. Tollai miatt más labdákhoz viszonyítva sokkal hamarabb veszít sebességéből. Mivel repülését erősen befolyásolja a szél, a versenyeket mindig teremben rendezik. Létezik hobbiváltozata is, amelyet szabadtéren is játszhatnak, kertekben, strandokon.

A tollaslabda az 1992. évi nyári olimpiai játékok óta hivatalosan is olimpiai sportág, jelenleg öt versenyszámmal: férfi és női egyes, férfi és női páros, vegyes páros.

Ősi gyermekjátékból ered: néprajzi párhuzama még a kőkorszaki körülmények között élő busmanok között is fellelhető, ahol kis gumóba tűznek tollakat és bottal ütögetik annak érdekében, hogy minél tovább a levegőben maradjon.

Pontozás

A pontozási rendszer 2006 májusában megváltozott, a kiszámíthatóbb játékidő és a könnyebb követhetőség érdekében. A legfőbb változás az, hogy a labdamenetek végén bárki szerezhet pontot, nemcsak az adogató fél. Ezzel egyidőben az egy játszma megnyeréséhez szükséges pontszámot 21-re növelték.

Alapok

Minden játszmát 21 pontig játszanak, minden labdamenet végén az azt megnyerő egy pontot ér el. A mérkőzést két nyert játszmáig játsszák.

Adogatáskor az adogató és a fogadó fél az átellenes adogatótérben foglal helyet. Az adogatónak úgy kell megütnie a labdát, hogy az beavatkozás nélkül a fogadóterületre esne. Ez a szisztéma a teniszhez hasonló, az alábbi eltérésekkel:

• a labdát derékvonal alatt kell megütni
• a labdát nem szabad feldobni
• az adogató játékos az adogatótéren belül helyezkedik el
• adogatás során a térfél bal oldalán álló játékos nyit, majd ha pontot szerez, átmegy a jobb oldalra (páros pontszám esetén jobb oldalról, páratlan pontszám esetén bal oldalról történik a nyitás)

Egyéni mérkőzésen az adogató fél páros pontszámkor a jobb oldali, páratlan pontszám esetén a bal oldali adogatótérből indítja el a labdát.

Párosok esetén, amennyiben az adogató fél megnyeri a labdamenetet, az adogatást ugyanaz a játékos folytatja, miután partnerével oldalt váltanak. Ha a fogadó fél nyeri a labdamenetet, az adogatást is elnyeri; páros pontszám esetén a jobb, páratlan esetén a bal oldali játékos adogat.

Amikor a pontszám eléri a 20-20-at, a játék addig folytatódik, míg legalább 2 pontnyi különbség ki nem alakul, de maximum 30 pontig (a 30-29 a játszma végét jelenti).

Hibák

A labdamenet végén alapvetően az nyer pontot, aki úgy üti meg a labdát, hogy az az ellenfél térfelén földet ér. A pontszerzés másik esete az, ha az ellenfél hibát követ el. A hibák a következők lehetnek:

• a megütött labda a játéktéren kívül ér földet
• az adogató nem a derékvonala alól üt, illetve az ütőjének feje nem lefelé mutat
• az adogató nem a labda fejét üti meg először
• a labda megütése előtt valamelyik fél felemeli a lábát (csak adogatásnál)
• az ütő fél nem csak egyszer üt a labdába
• a labda plafont ér
• a játékos ütője a hálóhoz ér
• a labda a játékos testét érinti

Felszerelés, kellékek

Az ütő

Az ütő

A tollaslabdához használt ütő könnyű, a legjobb minőségűek tömege 70-100 gramm (húrok nélkül), alapanyaga szénszálas kompozit, melynek súly-erősség aránya igen kedvező. Korábban (illetve alacsonyabb minőségű ütőknél ma is) könnyű fémeket, például alumíniumot használtak. A legkorábbi ütők fából készültek, de ezeket ma már egyáltalán nem gyártják.

A labda

A labda

A labda fontos része a sportágnak. Ennek a végén tollszerű gumiból vagy műanyagból készített rész van. Az eleje pedig gumiból készült és félgömb alakú. Az erre vonatkozó szabályok:

• A labda készülhet eredeti tollakból, illetve műanyagból, azonban mindkét esetben ugyanolyan repülési tulajdonságokkal kell bírnia, mint a bőrrel borított parafa fejű, eredeti tollakból készült labdának.
• Eredeti toll-labda
  • A labda 16 db, a fejbe fixen rögzített eredeti tollból készül.
  • A tollak hossza egyöntetűen 62–70 mm, a fejbe való rögzítéstől a toll végéig mérve.
  • A kosár legnagyobb átmérője 58–68 mm.
  • A tollakat fonallal vagy más tartós anyaggal egymáshoz rögzíteni kell.
  • A fej 25–28 mm átmérőjű, kör keresztmetszetű, alul lekerekített legyen.
  • A labda tömege 4,74–5,50 gramm legyen.

• Nem eredeti toll-labda
  • Az eredetit utánozó labda műanyagból is készülhet.
  • A fejnek meg kell felelnie az eredeti tollból készült labda fejének tulajdonságaival.
  • A méretek és a tömege meg kell feleljenek az eredeti tollból készült labda tulajdonságainak. Ezektől legfeljebb 10% eltérés engedélyezett.
• Különleges klimatikus viszonyok esetén, ha a szabványos labda alkalmatlan, az illető Nemzeti Szövetség engedélyével a fentiektől eltérő méretű labda is alkalmazható, feltéve, hogy az általános jellemzők és repülési tulajdonságok nem változnak.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Tollaslabda témájú médiaállományokat.

• A magyar szövetség honlapja
• A magyarországi hivatalos versenyszabályzat
• Tollaslabda linkgyűjtemény
• Teniszezés, tollaslabdázás; szerk. összeáll. Gorodi László et al.; 2. átdolg. kiad.; Sport, Bp., 1972 (Verseny- és játékszabályok)
• Tollaslabdázás; szerk. Fodor Endre et al.; 3. jav., bőv. kiad.; Sport, Bp., 1983 (Verseny- és játékszabályok)
• Makrai Béla: A tollaslabdázásról kezdőknek; Főpolgármesteri Hivatal, Bp., 1997 (Fővárosi sportzsebkönyvek)
• Szűcs Zoltán: Tollaslabda oktatás az Ovi-Sport program keretében : mozgás- és személyiségfejlesztés a tollaslabdát előkészítő Ovi-Tollas gyakorlatokkal. Oktatói kézikönyv óvodapedagógusok részére; Ovi-Foci Közhasznú Alapítvány, Bp., 2015