Ujelgi-tó
Az Ujelgi-tó Oroszországban, a Cseljabinszki terület Kunasaki járásában, az Urál keleti oldalán elterülő sztyeppén terül el. A tó közelében 2009-ben régészeti lelőhelyet fedeztek fel, ami a tóról az Ujelgi nevet kapta. Az itt talált leletek szoros párhuzamokat mutatnak a honfoglalás kori magyarországi leletekkel.
| Ujelgi-tó | |
| Ország(ok) | Oroszország |
| Hosszúság | 12 km |
| Szélesség | 5,0 km |
| Felszíni terület | 60,3 km2 |
| Víztérfogat | 138,7 km3 |
| Elhelyezkedése | |
 Ujelgi-tó
Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 55° 47′ 12″, k. h. 61° 33′ 15″55.786667°N 61.554167°EKoordináták: é. sz. 55° 47′ 12″, k. h. 61° 33′ 15″55.786667°N 61.554167°E | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nevének eredete
szerkesztésA tó nevének eredetét a baskír nyelvben keresik.
Leírása
szerkesztésA tó területe 60,3 km².[1] A víz térfogata 138,7 millió köbméter. A víz ásványtartalma 3339,3 mg/l.
Átlagmélysége 2,3 m, legnagyobb mélysége 3,2–3,8 m, változó. 1969-ben a tó legnagyobb mélysége elérte a 7 métert.
A tóban számos halfaj él, így kárászok, ponty, fogassüllő, Peled-maréna, csapósügér, csuka. A partok mentén, különösen az északkeleti part mocsaras részein nádas bozót található. Délen a tavat egy csatorna köti össze a Kunasak-tóval. A déli parttól 2 km-re található a regionális központ, Kunasak.
Régészeti lelőhely
szerkesztés
Nagyrészt az itt végzett régészeti kutatások alapján magyar kutatók csoportja megállapította, hogy a magyarokhoz köthető legkorábbi ismert szállásterület, vagyis az „őshaza” nyelvészeti és régészeti, genetikai érvek alapján egyaránt az Urálontúl és Délnyugat-Szibéria nyugati zónájában körvonalazható, a Tobol–Irtis–Isim folyók vidékén.[2]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Государственный водный реестр
- ↑ Archaeo - korai magyar
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Уелги című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- ↑ Archaeo - korai magyar: Türk Attila – Szeifert Bea – Gerber Dániel – Csáky Veronika – Langó Páter – Dimitrij A. Sztasenkov – Szergej G. Botalov – Mende Balázs Gusztáv – Szécsényi-Nagy Anna: A korai magyar történelem régészeti és archeogenetikai kutatásának legfrissebb eredményei Nyugat-Szibériától a Középső-Volga vidékig. Archaeologiai Értesítő, CXLVII. évf. 1. sz. (2023. március 3.) 33–74. o. Hozzáférés: 2024. május 29.