Valeriu Traian Frențiu
Boldog Valeriu Traian Frențiu (Resica, 1875. április 25. – Máramarosszigeti börtön, 1952. július 11.) román görögkatolikus pap, lugosi, majd nagyváradi görögkatolikus püspök,[1] vértanú.
| Valeriu Traian Frențiu | |||||||||
 | |||||||||
| Született | 1875. április 25. Resica | ||||||||
| Elhunyt | 1952. július 11. (77 évesen) Máramarosszigeti börtön | ||||||||
| Állampolgársága |
| ||||||||
| Foglalkozása |
| ||||||||
| Tisztsége |
| ||||||||
| Iskolái |
| ||||||||
| Sírhelye | Szegények temetője | ||||||||
| nagyváradi görögkatolikus püspök | |||||||||
| Vallása | román görögkatolikus egyház | ||||||||
| Pappá szentelés | 1898. szeptember 28. Budapest | ||||||||
| Püspökké szentelés | 1913. január 14. | ||||||||
| Szentelők |
| ||||||||
| Hivatal | lugosi püspök | ||||||||
| Hivatali idő | 1912–1922 | ||||||||
| Elődje | Vasile Hossu | ||||||||
| Utódja | Alexandru Nicolescu | ||||||||
| Hivatal | nagyváradi görögkatolikus püspök | ||||||||
| Hivatali idő | 1922–1941 | ||||||||
| Elődje | Demetriu Radu | ||||||||
| Utódja | Iuliu Hossu | ||||||||
| Hivatal | fogaras-gyulafehérvári apostoli adminisztrátor | ||||||||
| Hivatali idő | 1941–1947 | ||||||||
| Elődje | Alexandru Nicolescu | ||||||||
| Utódja | Ioan Suciu | ||||||||
| Hivatal | nagyváradi görögkatolikus püspök | ||||||||
| Hivatali idő | 1947–1952 | ||||||||
| Elődje | Iuliu Hossu | ||||||||
| Utódja | Vasile Hossu | ||||||||
| Szentelt püspökök | |||||||||
| |||||||||
| Társszentelt püspökök | |||||||||
| |||||||||
| Tisztelete | |||||||||
| Boldoggá vagy szentté avatási státusz | boldog (2019. június 2., Szabadság mezeje, Ferenc pápa) | ||||||||
| Ünnepnapja | június 2. | ||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Valeriu Traian Frențiu témájú médiaállományokat. | |||||||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||||||
Pályafutása
szerkesztésApja, Ioachim Frențiu görögkatolikus pap volt, anyja Demeter Rozália. Iskoláit szülővárosában kezdte, majd a balázsfalvi görögkatolikus gimnáziumban folytatta, ahol 1894-ben érettségizett. 1894–1898 között Budapesten tanult teológiát. 1898. szeptember 28-án szentelték pappá Budapesten. Teológiai tanulmányait a bécsi Augustineum intézetben folytatta, és ezzel párhuzamosan a Bécsben szolgáló román katonák gyóntatójaként működött. 1902-ben doktori fokozatot szerzett.
1902 és 1904 között a lugosi egyházmegyében dolgozott levéltárosként, könyvtárosként és konzisztóriumi aljegyzőként. 1904-ben Szászvárosba került esperesnek, ahol 14 plébánia és filia tartozott hozzá. 1912 elején hátszegi püspöki vikárius lett.[1][2]
Püspöki pályafutása
szerkesztés1912. november 4-én lugosi püspökké nevezték ki, pápai megerősítést december 14-én kapott X. Piusztól.[1][2] 1913. január 14-én a balázsfalvi székesegyházban szentelte püspökké[1] Victor Mihaly de Apșa fogaras-gyulafehérvári érsek, Demetriu Radu nagyváradi és Vasile Hossu kolozsvár-szamosújvári görögkatolikus püspök segédletével. Az első világháború idején nagy nehézségek között, de bölcsen kormányozta egyházmegyéjét, ezért XV. Benedek pápa gróffá és pápai trónállóvá nevezte ki 1920. december 18-án.
1922. január 17-én nagyváradi görögkatolikus püspökké nevezték ki, február 25-én erősítették meg.[1][2] XI. Piusz pápa a Vatikánban fogadta Iuliu Hossu, Vasile Suciu, Valeriu Traian Frențiu és Alexandru Nicolescu püspököket. Frențiu fejezte be 1922–1924 között a nagyváradi Teológiai Akadémia építtetését. 1924-ben megalapította a nagyváradi Vestitorul (Hírnök) újságot. Egyházmegyéjében letelepítette a ferences, asszumpcionista és az Iskola Testvérek rendek tagjait. Több teológiai tankönyvet is kiadott. Saját költségén 14 templomot építtetett, és további húsznak az építését támogatta. 1934-ben joghatósága alá kerültek a Hajdúdorogi egyházmegye Romániához csatolt parókiái.[1] 1938-ban családi sírkápolnát emeltetett a nagyváradi Rulikowski temetőben.[3] A második bécsi döntés után szót emelt Észak-Erdély visszacsatolása ellen, ezért el kellett hagynia Magyarországot.
1941-ben Alexandru Nicolescu mitropolita halála után kinevezték a Fogaras-Gyulafehérvári főegyházmegye apostoli adminisztrátorának. 1947-ben visszatért Nagyváradra.[2]
1948-ban a román görögkatolikus egyházat betiltották, templomait a román ortodox egyháznak adták, és a püspököket is megpróbálták rábírni az áttérésre.[4] Július 24-én az öt görögkatolikus püspök körlevelet adott ki A görög katolikus egyház papjai és hívei. Ennek az órának a tanúságtétele címmel. Miután szeptember 17-én egy kormányrendelet ötről kettőre csökkentette a görögkatolikus püspökök számát, és egy másik aznapi rendelettel Frențiut is eltávolították hivatalából,[5] a többi katolikus püspökhöz hasonlóan a kultuszminisztérium értesítette, hogy a továbbiakban nincs joga képviselni az egyházmegyét.[1] Október 7-én a többi püspökkel együtt beadványt intézett a köztársaság elnökségéhez és Petru Groza miniszterelnökhöz.[5]
Október 28-án letartóztatták, és az öt másik görögkatolikus püspökkel együtt Dragoslavelébe, majd a Căldărușani kolostorba hurcolták. 1950-ben Máramarosszigetre vitték.[2] Számos más román és magyar értelmiségivel és egyházi vezetővel együtt politikai fogolyként tartották fogva a máramarosszigeti börtönben, és ott is hunyt el a megpróbáltatások következtében. A román kommunista rendszer áldozatai közé tartozik.[4]
A máramarosszigeti Szegények temetőjében földelték el jeltelen sírba, melynek pontos helye ma is ismeretlen.[1][2] Fogva tartása eljárás és elítélés nélkül történt.[2]
Emlékezete
szerkesztés-
-
Valeriu Traian Frențiu és vértanútársai a boldoggáavatás emlékére kiadott bélyegblokkon
A vértanú görögkatolikus püspökök boldoggá avatását 1994-ben kezdeményezte a román görögkatolikus egyház. Ferenc pápa 2019. március 19-én jóváhagyta Valeriu Traian Frențiu és hat társa boldoggá avatási dekrétumát. A pápa romániai látogatása alkalmával, 2019. június 2-án a balázsfalvi Szabadság mezején avatta őket boldoggá.[4][6]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f g h Magyar katolikus lexikon III. (Éhi–Gar). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1997. ISBN 963-361-626-3
- ↑ a b c d e f g PS Valeriu Traian Frenţiu (román nyelven). Román görögkatolikus egyház, 2018. [2018. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
- ↑ Péter I. Zoltán: Az újvárosi központi temető (magyar nyelven). Biharország, 2014. június 27. (Hozzáférés: 2019. április 28.)
- ↑ a b c Ferenc pápa Balázsfalván avatja boldoggá a hét román görögkatolikus vértanú püspököt (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2019. március 25. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
- ↑ a b Codruţa Maria Ştirban, Marcel Ştirban, ford. Venczel Enikő (2001. 07–08). „1948. Előkészítő mozzanatok. Püspökök megfigyelés alatt”. Provincia 2 (8–9. (15.)). (Hozzáférés: 2019. április 28.)
- ↑ Vértesaljai László: Ferenc pápa hét görögkatolikus főpásztor boldoggáavatásakor: szabadság és irgalom (magyar nyelven). Vatican News, 2019. június 2. (Hozzáférés: 2019. június 3.)
Források
szerkesztés- Tempfli Imre: A katolikus egyház Romániában a kommunizmus ideje alatt. In Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 2014. Budapest: Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség. 2015.
További információk
szerkesztés- Bishop Valeriu Traian Frentiu, Catholic-Hierarchy (angol)
