Loránd Ferenc (1930. augusztus 12 - 2015. július 5.) pedagógus, pedagógiai kutató

A fiatal egyetemistát az ifjúsági mozgalom ragadta magához a háború után. Az Ifjúsági Könyvkiadónál, majd az Úttörővezetőnél volt szerkesztő. A szakma a hatvanas évek közepén figyelt fel rá, amikor az erzsébetvárosi Kertész utcában fontos innovációt kezdeményezett, a Dolgozók Általános Iskolájából próbált Makarenko tanításai nyomán fejlesztı közösséget, önkormányzatot szervezni. Az iskola története könyvben, filmen is ismertté vált. Ezt követően szerzője a „szocialista nevelőiskola" elméleti kidolgozásán fáradozott különbözı tudományszervezői posztokon. Közben a Róbert Károly körúti Nevelőotthonban a társadalmi viszonyok változása következtében már nem sikerült vezetésével az adaptáció. Az OPI-ba, majd az Országos Közoktatási Intézetbe kerül. A nyugat-német szociáldemokrácia programját, a Gesamtschule-t megismerve, a magyar „komprehenzív iskola" megteremtésére vállalkozott, konkrét iskolafejlesztések támogatásával, tanterv-kidolgozással, tankönyvcsomag készítésével. Az Az iskolai esélyegyenlőségért egyesület megalapítása fűződik nevéhez. A rendszerváltás idején alapító tagja és társelnöke a Gyermekérdekek Magyarországi Fórumának. 1992-1998-közt részt vett a Miskolci Egyetem bölcsészkarának és neveléstudományi tanszékének megalapításában. A 90-es években az OKNT elnökének választja, e tisztségről 2011-ben az új ún. Köznevelési törvény elfogadása elleni tiltakozásként mondott le.

Fő művei: Kertész utcaiak : Iskolám története (Budapest, Magvető, 1976), A törvény a tiszta beszéd (Budapest : Kozmosz, 1980), Értékek és generációk (Budapest, OKKER, 2002), A komprehenzív iskoláról. Írások, előadások. (Budapest: Educatio, 2010.)

Forrás: Trencsényi László: A magyar sziszifusz. In. Portrék és útirajzok. Fapadoskönyv Kiadó 2012.

  NODES