Zöld tea

növényi alapú ital
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. április 9.

A zöld tea (kínaiul: 绿茶, pinyin: lǜchá) a szó szigorú értelmében vett tea, mely a Camellia sinensis nevű növényből készül, minimális oxidációval. Alapvetően Ázsiában népszerű ital, de napjainkban, köszönhetően többek között kedvező élettani hatásainak, egyre kedveltebb nyugaton is, ahol korábban a fekete teát részesítették előnyben.

Zöld tealevelek szüretre várva

Előállítása

szerkesztés

A fekete teával ellentétben a zöld tea egyáltalán nem erjesztett. Ennek eléréséhez nem sokkal a szüret után gőzöléssel vagy melegítéssel lebontják a tealevelekben található polifenol-oxidáz enzimet, így az erjedési folyamatok leállnak. Ezután a leveleket formázzák (például összesodorják), majd kiszárítják és a minőségtől függően válogatják. A legmagasabb kategóriájú teák feldolgozását kézzel végzik.

Hatóanyagai

szerkesztés

A zöld tea tartalmaz többek között:

Élettani hatásai

szerkesztés

A zöld teának sokféle kedvező élettani hatást tulajdonítanak. Ezek némelyike már tudományosan is bizonyított, más hatásokat hosszú múltra visszatekintő tapasztalati tények igazolják:

Ezen felül fontos tény, hogy fogyasztásának nincs ismert kedvezőtlen hatása. A zöld tea az állóképesség fokozásában is segít, mivel a zsírsavak oxidációját serkenti.[1]

Fontosabb termelő országok és az ott előállított fajták

szerkesztés
  • Longjing tea: az egyik leghíresebb és legjobb minőségű tea
  • Gunpowder tea: kis golyókká gyúrt levelekből készített népszerű fajta
  • Aracsa (japánul: 荒茶), nyers zöld tea
  • Bancsa tea, Bancha („közönséges tea“, japánul: 番茶), hasonló, mint a szencsa (csak idősebb levelekből), alacsony koffeintartalom, sok kalcium, Japánban mindenütt ugyanazon növényről szüreteli, mint a sencsát, viszont azzal ellentétben a negyedik-ötödik-hatodik levelet szedik le (a sencsánál a friss levélhajtást ill. az első két levelet). Ezért ez egy egyszerűbb tea, ami kevesebb koffeint tartalmaz, mivel a fiatalabb levelek magasabb koffeintartalmúak és jobb minőségűek.
  • Fukamusicsa (erős, gőzölt sencha)
  • Funmacucsa (instant őrölt tea, japánul: 粉末茶)
  • Gabalong, magas gamma-aminosav tartalom, amit speciális, természetes feldolgozással érnek el
  • Genmaicsa tea, Genmaicha (japánul: 玄米茶), pörkölt rizsszemekkel kevert zöld tea
  • Gjokuro („nemes harmatcsepp“), árnyékos tea, fűillatú, magas koffeintartalmú
  • Hódzsicsa, (japánul: 焙じ茶) pirított sencha/bancha
  • Kabuszecsa (félárnyékot adó háló alatt növő tea), egy sencha, ami a vad teacserjéhez hasonló fényviszonyok közt nő
  • Kamairicsa (sült tea, japánul: 窯煎茶)
  • Konacsa (japánul: 粉茶)
  • Kukicsa (japánul: 茎茶), magas a levélszár és levélerezet tartalma, fűillatú, tű formájú levelekkel, enyhe és koffeinszegény
  • Maccsa („őrölt tea“, japánul: 抹茶), por alakú, árnyékos tea a tencsa, mint bázis felhasználásával, magas koffeintartalmú
  • Mecsa (japánul: 芽茶)
  • Szencsa („gőzölt tea“, japánul: 煎茶), a leggyakrabban fogyasztott tea Japánban, három eltérő szüreti időben szedve különböző minőségben készül, (április/május-első szüret, június/július-második szüret, augusztus/szeptember-harmadik szüret). Minél korábbi a szüret, annál magasabb minőségű a tea.
  • Sincsa („új tea“, japánul: 新茶)
  • Tamarjókucsa (japánul: 玉緑茶)
  • Tencsa (japánul: 碾茶)
  • Jonkon, kicsi, sodort levelekből készül


  NODES