|
- Scene 1. A room in the castle.
|
- Király, Királyné, Rosencrantz, Guildenstern jőnek.
|
- Enter King Claudius, Queen Gertrude, Rosencrantz, and Guildenstern
|
KIRÁLY
- Van e sok mély fohászban tartalom
- Fordítsátok le; meg kell értenünk.
- Hol a fiad?
|
King Claudius
- There's matter in these sighs, these profound heaves
- You must translate: 'tis fit we understand them.
- Where is your son?
|
KIRÁLYNÉ
- Hagyjátok e helyet kissé nekünk.
- Rosencrantz és Guildenstern el.
- Ah jó uram, mit láttam én az éjjel!
|
Queen Gertrude
- Bestow this place on us a little while.
- Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN
- Ah, my good lord, what have I seen to-night!
|
KIRÁLY
- Mit, Gertrud? Hogy van Hamlet?
|
King Claudius
- What, Gertrude? How does Hamlet?
|
KIRÁLYNlÉ
- Háborog,
- Mint tenger és szél, ha versengenek,
- Melyik hatalmasb. Amint bősz rohamban
- Hall egy kevés neszt a kárpit mögött,
- Kardot ragad: »Patkány! patkány!« kiált,
- S vad képzetében a jó öreg embert
- Látatlanból leszúrja.
|
Queen Gertrude
- Mad as the sea and wind, when both contend
- Which is the mightier: in his lawless fit,
- Behind the arras hearing something stir,
- Whips out his rapier, cries, 'A rat, a rat!'
- And, in this brainish apprehension, kills
- The unseen good old man.
|
KIRÁLY
- Ó, sulyos tett!
- Velünk is úgy tesz, ha mi ott vagyunk.
- E nagy szabadság folyvást fenyeget,
- Tenmagad, engem, és mindenki mást.
- Haj! hogy felelni ez erőszakért?
- Minket okolnak majd: vigyázatunk
- Mért nem szorítá fékre, láb alól,
- Ez őrjöngő fiút; de úgy szerettük,
- Hogy meg nem értők az ildom szavát,
- Sőt rejtegetve, mint csúf kórt a kóros,
- Hogy meg ne tudják, még tápláltuk azt
- Élet-veszéllyel is. Aztán hová ment?
|
King Claudius
- O heavy deed!
- It had been so with us, had we been there
- His liberty is full of threats to all;
- To you yourself, to us, to every one.
- Alas, how shall this bloody deed be answer'd?
- It will be laid to us, whose providence
- Should have kept short, restrain'd and out of haunt,
- This mad young man: but so much was our love,
- We would not understand what was most fit;
- But, like the owner of a foul disease,
- To keep it from divulging, let it feed
- Even on the pith of Life. Where is he gone?
|
KIRÁLYNÉ
- Rejtekbe vonni a holt tetemet;
- Amely fölött még őrültsége is,
- Mint aljas ércek közt a nemesebb fém,
- Tisztán ragyog: siratja, kit megölt.
|
Queen Gertrude
- To draw apart the body he hath kill'd
- O'er whom his very madness, like some ore
- Among a mineral of metals base,
- Shows itself pure; he weeps for what is done.
|
KIRÁLY
- Ó, Gertrud! Jer velem.
- Mihelyt az ormon tetszik egy sugár,
- Hajóra küldjük. E szilaj merényt,
- Fönség, ügyesség által, már nekünk kell
- Palástolgatni és kimenteni.
- Ha! Guildenstern!
- Rosencrantz és Guildenstern jőnek.
- Két jó barát, segéljetek tovább is.
- Őrült fiunk Poloniust megölte
- S anyja szobájából kivonszolá
- Kutassátok fel, s a holt tetemet
- Elcsalva tőle szép szóval, vigyétek
- A kápolnába. Járjatok serényen.
- Rosencrantz és Guildenstern el.
- Jer, hívjuk össze legbölcsebb barátink;
- Tudassuk e szilaj tettet velök,
- S hogy mit teendünk; így a rágalom
- – Mely suttogása mérges nyilait
- Világ sarkáig oly bizton lövi,
- Mint célhoz ágyu a golyót – talán
- Nevünk elvétve, a sebezhetetlen
- Léget találja. – Ó, jer hát, jere!
- Lelkem zavarral és búval tele.
- Elmennek.
|
King Claudius
- O Gertrude, come away!
- The sun no sooner shall the mountains touch,
- But we will ship him hence: and this vile deed
- We must, with all our majesty and skill,
- Both countenance and excuse. Ho, Guildenstern!
- Re-enter ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN
- Friends both, go join you with some further aid
- Hamlet in madness hath Polonius slain,
- And from his mother's closet hath he dragg'd him
- Go seek him out; speak fair, and bring the body
- Into the chapel. I pray you, haste in this.
- Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN
- Come, Gertrude, we'll call up our wisest friends;
- And let them know, both what we mean to do,
- And what's untimely done...
- Whose whisper o'er the world's diameter,
- As level as the cannon to his blank,
- Transports his poison'd shot, may miss our name,
- And hit the woundless air. O, come away!
- My soul is full of discord and dismay.
- Exeunt
|
