béna

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbeːnɒ]

Melléknév

béna (középfok bénább, felsőfok legbénább)

1. Mozogni vagy valamelyik végtagját használni fizikailag képtelen.
2. (szleng) Szerencsétlen.

Etimológia

Egy szláv *beden (a.m. szegény) szó nőnemű alakjából (*bedna).

Fordítások

Tartalom

arab: أَعْرَج‎ (ar) (ʔaʕraj), أَكْسَح‎ (ar) (ʔaksaḥ) angol: lame (en) belarusz: кульга́вы (be) (kulʹhávy) bolgár: куц (bg) (kuc) cigány: bango (rom), lang (rom), bángo (rom), láng (rom) cseh: chromý (cs) dán: lam (da) finn: rampa (fi) francia: boiteux (fr) görög: χωλός (el) (cholós), κουτσός (el) (koutsós) héber: צוֹלֵעַ‎ (he) (tsoléa) holland: lam (nl) katalán: coix (ca)

lett: klibs (lv) litván: šlubas (lt) macedón: куц (mk) (kuc) német: lahm (de) norvég: lam (no) olasz: zoppo (it) orosz: хромо́й (ru) (xromój) óangol: healt (ang) örmény: կաղ (hy) (kał) perzsa: لنگ‎ (fa) portugál: coxo (pt) román: șchiop (ro), olog (ro) spanyol: cojo (es) svéd: lam (sv) szerbhorvát: хром (sh), hrom (sh) szlovák: chromý (sk) szlovén: hrom (sl) török: topal (tr)

Származékok

• bénul

Főnév

béna

1. Béna személy.

Fordítások

Tartalom

német: Lahme (de) hn or nn