el
Kiejtés
- IPA: [ ˈɛl]
Határozószó
el
- távolodó irányban.
Igekötő
- távolodó irányban.
Névelő
- távolodó irányban.
Etimológia
- Az ‘elülső rész’ értelmű régi el főnévvel ma formailag azonos, de eredetileg. 'elé' volt - az é irányhatározó raggal bővülve -, majd a végmagánhangzó megrövidült, s végül (a 15.-16. században) lekopott. Eredetének megfelelően jelentése is ‘'előre’' volt, majd kibővült a távolodás, a kezdés, bevégzés stb. jelentéskörével. Lásd még elő. -(Szókincsháló szótár)
Fordítások
Főnév
el sn
Ragozás
| n3s | Egyes szám | |
| Határozatlan | Határozott | |
| Alanyeset | el | elið |
| Tárgyeset | el | elið |
| Részes eset | eli | elinum |
| Birtokos eset | els | elsins |
Szinonimák
Névmás
el
| el | masculin | feminin | |
| nominativ-acuzativ | singular | el, îl | ea, o |
| plural | ei, i, îi | ele, le | |
| genitiv-dativ | singular | lui, i, îi | ei, i, îi |
| plural | lor, le, li | lor, le, li | |
Kiejtés
- IPA: /el/, [el]
Névelő
el hn
Lásd még
Főnév
el kn
Főnév
el