Kiejtés

  • IPA: [ ˈfyl]

Főnév

fül

  1. Az ember és az emlősök páros halló és egyensúly-érzékelő érzékszerve. Részei a külső fül, a középfül és a belső fül, ami a halláson kívül az egyensúly-érzékelést is szolgálja.

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. erza пиле, komi пель, mari пылыш, udmurt пель.

Fordítások

Ragozás

fül ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset fül fülek
tárgyeset fület füleket
részes eset fülnek füleknek
-val/-vel füllel fülekkel
-ért fülért fülekért
-vá/-vé füllé fülekké
-ig fülig fülekig
-ként fülként fülekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben fülben fülekben
-on/-en/-ön fülön füleken
-nál/-nél fülnél füleknél
-ba/-be fülbe fülekbe
-ra/-re fülre fülekre
-hoz/-hez/-höz fülhöz fülekhez
-ból/-ből fülből fülekből
-ról/-ről fülről fülekről
-tól/-től fültől fülektől
fül birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én fülem füleim
a te füled füleid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
füle fülei
a mi fülünk füleink
a ti fületek füleitek
az ő fülük füleik

Származékok

Szókapcsolatok

  • fül - Értelmező szótár (MEK)
  • fül - Etimológiai szótár (UMIL)
  • fül - Szótár.net (hu-hu)
  • fül - DeepL (hu-de)
  • fül - Яндекс (hu-ru)
  • fül - Google (hu-en)
  • fül - Helyesírási szótár (MTA)
  • fül - Wikidata
  • fül - Wikipédia (magyar)
  NODES