Kiejtés

  • IPA: [ ˈkaːrørøm]

Főnév

káröröm

  1. Más baján való örvendés.

Etimológia

kár +‎ öröm

Fordítások

Ragozás

káröröm ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset káröröm kárörömök
tárgyeset kárörömöt kárörömöket
részes eset kárörömnek kárörömöknek
-val/-vel kárörömmel kárörömökkel
-ért kárörömért kárörömökért
-vá/-vé kárörömmé kárörömökké
-ig kárörömig kárörömökig
-ként kárörömként kárörömökként
-ul/-ül - -
-ban/-ben kárörömben kárörömökben
-on/-en/-ön kárörömön kárörömökön
-nál/-nél kárörömnél kárörömöknél
-ba/-be kárörömbe kárörömökbe
-ra/-re kárörömre kárörömökre
-hoz/-hez/-höz kárörömhöz kárörömökhöz
-ból/-ből kárörömből kárörömökből
-ról/-ről kárörömről kárörömökről
-tól/-től kárörömtől kárörömöktől
káröröm birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én kárörömöm kárörömeim
a te kárörömöd kárörömeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
káröröme kárörömei
a mi kárörömünk kárörömeink
a ti kárörömötök kárörömeitek
az ő kárörömük kárörömeik
  NODES
freud 4