mécses

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈmeːt͡ʃɛʃ]

Főnév

mécses

1. Világító- és vízforralóeszköz. Jelenleg ismert, kis fémcsészébe öntött változata (teamécses) az ősi Kínából származik, ezt a típust eleinte a világtól elzárt kolostorokban szerzetesek készítették és a környező települések piacain értékesítették. Különféle mécsestartókban világításra vagy egyszerre több darabot teafőző edények, kannák alá helyezve teafőzésre, vízforralásra használták.

Etimológia

Lásd a mécs címszót.

Fordítások

• angol: lampion (en)
• német: Nachlicht (de) sn, Öllicht (de) sn

Szinonimák

1. mécs | pipics