Kiejtés

  • IPA: [ ˈmondɒt]

Főnév

mondat

  1. Mondat, azaz „amit kimondtak”, tehát egy gondolat, amelyet egy személy közölt. A mondat bármilyen gondolatot kifejezhet. A mondattal kifejezett gondolatban mindig van egy ige (néha nem mondjuk ki), ami egy cselekvést, történést, változást, vagy létezési állapotot fejez ki – ez a mondat legfontosabb része. A mondat többi szava az ige körülményeit pontosítja. A mondat állhat egyetlen szóból, de lehet nagyon hosszú is. A mondatot mindig nagybetűkkel kezdjük, és írásjel jelzi a végét.

Származékok

Etimológia

mond +‎ -at

Fordítások

Ragozás

mondat ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset mondat mondatok
tárgyeset mondatot mondatokat
részes eset mondatnak mondatoknak
-val/-vel mondattal mondatokkal
-ért mondatért mondatokért
-vá/-vé mondattá mondatokká
-ig mondatig mondatokig
-ként mondatként mondatokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben mondatban mondatokban
-on/-en/-ön mondaton mondatokon
-nál/-nél mondatnál mondatoknál
-ba/-be mondatba mondatokba
-ra/-re mondatra mondatokra
-hoz/-hez/-höz mondathoz mondatokhoz
-ból/-ből mondatból mondatokból
-ról/-ről mondatról mondatokról
-tól/-től mondattól mondatoktól
mondat birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én mondatom mondataim
a te mondatod mondataid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
mondata mondatai
a mi mondatunk mondataink
a ti mondatotok mondataitok
az ő mondatuk mondataik

Lásd még

  NODES