Kiejtés

  • IPA: [ ˈpustɒ]

Főnév

puszta

  1. Puszta táj.

Etimológia

Fordítások

Ragozás

puszta ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset puszta puszták
tárgyeset pusztát pusztákat
részes eset pusztának pusztáknak
-val/-vel pusztával pusztákkal
-ért pusztáért pusztákért
-vá/-vé pusztává pusztákká
-ig pusztáig pusztákig
-ként pusztaként pusztákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben pusztában pusztákban
-on/-en/-ön pusztán pusztákon
-nál/-nél pusztánál pusztáknál
-ba/-be pusztába pusztákba
-ra/-re pusztára pusztákra
-hoz/-hez/-höz pusztához pusztákhoz
-ból/-ből pusztából pusztákból
-ról/-ről pusztáról pusztákról
-tól/-től pusztától pusztáktól
puszta birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én pusztám pusztáim
a te pusztád pusztáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
pusztája pusztái
a mi pusztánk pusztáink
a ti pusztátok pusztáitok
az ő pusztájuk pusztáik

Melléknév

puszta

  1. Üres, elhagyott.
  2. Csupasz, kopár.
  3. egyedüli, önmagában való, önvaló (pl. puszta tény).
  4. Egyszerű (pl. puszta megfigyelő).
  5. Tiszta (pl. puszta véletlen).

Származékok

Fordítások

  NODES