érem

Não confundir com erem.

Catalão

Forma verbal

é.rem

1. primeira pessoa do plural do imperfeito do indicativo do verbo ésser.

Húngaro

Substantivo

Érem

é.rem

1. medalha.

Declinação

    Declinação de érem (–ek)

Caso Singular Plural Nominativo érem érmek Acusativo érmet érmeket Dativo éremnek érmeknek Genitivo éremé érmeké Instrumental éremmel érmekkel Causal-final éremért érmekért Translativo éremmé érmekké Terminativo éremig érmekig Essivo-formal éremként érmekként Essivo-modal – – Inessivo éremben érmekben Superessivo érmen érmeken Adessivo éremnél érmeknél Ilativo érembe érmekbe Sublativo éremre érmekre Alativo éremhez érmekhez Elativo éremből érmekből Delativo éremről érmekről Ablativo éremtől érmektől

    Possessivos de érem (–etek)

Possuidor Posse Singular Plural 1ª pessoa do singular érmem érmeim 2ª pessoa do singular érmed érmeid 3ª pessoa do singular érme érmei 1ª pessoa do plural érmünk érmeink 2ª pessoa do plural érmetek érmeitek 3ª pessoa do plural érmük érmeik

Sinónimos

• medál

Fraseologia

• az/minden éremnek két oldala van: toda história tem dois lados (lit.: "a/toda medalha tem dois lados")

Termos derivados

aranyérem bronzérem

éremkészítő éremnyertes

éremtan éremtulajdonos

éremverés ezüstérem

Pronúncia

• AFI: /ˈeː.ɾɛm/
• X-SAMPA: /"e:.4Em/

Ver também

Referências

érem no Sztaki Szótár (em húngaro e inglês)