Psalm 49

From ChoralWiki
Jump to navigation Jump to search
Table of Psalms             <<   Psalm 49   >>

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

11
12
13
14
15
16
17
18
19
20

21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

31
32
33
34
35
36
37
38
39
40

41
42
43
44
45
46
47
48
49
50

51
52
53
54
55
56
57
58
59
60

61
62
63
64
65
66
67
68
69
70

71
72
73
74
75
76
77
78
79
80

81
82
83
84
85
86
87
88
89
90

91
92
93
94
95
96
97
98
99
100

101
102
103
104
105
106
107
108
109
110

111
112
113
114
115
116
117
118
119
120

121
122
123
124
125
126
127
128
129
130

131
132
133
134
135
136
137
138
139
140

141
142
143
144
145
146
147
148
149
150

General information

Settings by composers

 

Text and translations

Clementine Vulgate (Psalm 48)

Latin.png Latin text

1  In finem, filiis Core. Psalmus.
2  Audite haec omnes gentes, auribus percipite omnes qui habitatis orbem:
3  quique terrigenae et filii hominum, simul in unum dives et pauper.
4  Os meum loquetur sapientiam, et meditatio cordis mei prudentiam.
5  Inclinabo in parabolam aurem meam; aperiam in psalterio propositionem meam.
6  Cur timebo in die mala? iniquitas calcanei mei
circumdabit me.
7  Qui confidunt in virtute sua, et in multitudine divitiarum suarum, gloriantur.
8  Frater non redimit, redimet homo: non dabit Deo placationem suam,
9  et pretium redemptionis animae suae. Et laborabit in aeternum;
10  et vivet adhuc in finem.
11  Non videbit interitum,
  cum viderit sapientes morientes: simul insipiens et stultus peribunt.
Et relinquent alienis divitias suas,
12  et sepulchra eorum domus illorum in aeternum; tabernacula eorum
in progenie et progenie: vocaverunt nomina sua in terris suis.
13  Et homo, cum in honore esset, non intellexit. Comparatus est jumentis insipientibus,
et similis factus est illis.
14  Haec via illorum scandalum ipsis; et postea in ore suo complacebunt.
15  Sicut oves in inferno positi sunt: mors depascet eos. Et dominabuntur eorum justi
in matutino; et auxilium eorum veterascet in inferno a gloria eorum.
16  Verumtamen Deus redimet animam meam de manu inferi, cum acceperit me.
17  Ne timueris cum dives factus fuerit homo, et cum multiplicata fuerit gloria domus ejus:
18  quoniam, cum interierit, non sumet omnia, neque descendet cum eo gloria ejus.
19  Quia anima ejus in vita ipsius benedicetur;
confitebitur tibi cum benefeceris ei.
20  Introibit usque in progenies patrum suorum; et usque in aeternum non videbit lumen.
21  Homo, cum in honore esset, non intellexit. Comparatus est jumentis insipientibus, et similis factus est illis.

Church of England 1662 Book of Common Prayer

English.png English text

  To the end, to the sons of Core. A psalm.
1  O hear ye this, all ye people: ponder it with your ears, all ye that dwell in the world;
2  High and low, rich and poor: one with another.
3  My mouth shall speak of wisdom: and my heart shall muse of understanding.
4  I will incline mine ear to the parable: and shew my dark speech upon the harp.
5  Wherefore should I fear in the days of wickedness: and when the wickedness of my heels compasseth me round about?
6  There be some that put their trust in their goods: and boast themselves in the multitude of their riches.
7  But no man may deliver his brother: nor make agreement unto God for him;
8  For it cost more to redeem their souls: so that he must let that alone for ever;
9  Yea, though he live long:
  and see not the grave.
10  For he seeth that wise men also die, and perish together: as well as the ignorant and foolish,
and leave their riches for other.
11  And yet they think that their houses shall continue for ever: and that their dwelling-places
shall endure from one generation to another; and call the lands after their own names.
12  Nevertheless, man will not abide in honour: seeing he may be compared unto the beasts that perish;
this is the way of them.
13  This is their foolishness: and their posterity praise their saying.
14  They lie in the hell like sheep, death gnaweth upon them, and the righteous shall have domination over them in the morning : their beauty shall consume in the sepulchre out of their dwelling.
15  But God hath delivered my soul from the place of hell: for he shall receive me.
16  Be not thou afraid, though one be made rich: or if the glory of his house be increased;
17  For he shall carry nothing away with him when he dieth: neither shall his pomp follow him.
18  For while he lived, he counted himself an happy man:
and so long as thou doest well unto thyself, men will speak good of thee.
19  He shall follow the generation of his fathers: and shall never see light.
20  Man being in honour hath no understanding: but is compared unto the beasts that perish.

Káldi fordítás (48. zsoltár)

Hungarian.png Hungarian translation

Végig, zsoltár Kóre fiainak.
Halljátok ezt, minden népek! vegyétek ezt füleitekbe mindnyájan, kik a föld kerekségén laktok,
mindnyájan, föld lakói és emberek fiai, egyetemben gazdag és szegény.
Az én szám bölcseséget szól, és szivem elmélkedése okosságot.
Példabeszédre hajtom fülemet; hárfán nyilatkoztatom ki talányomat.
Miért féljek a gonosz napon, midőn körűlvesz engem incselkedőim gonoszsága,
kik erejökben bíznak, és gazdagságuk sokaságában dicsekszenek?
Az atyafi nem vált meg, megvált-e az ember? nem adhat ő engesztelést az Istennek,
sem váltságdijt lelkéért, ha örökké fáradna
és vég nélkül élne is.
Nem gondol enyészetére, midőn látja, hogy a bölcsek is meghalnak, és elvesznek úgy, mint az esztelen és értetlen, kik másoknak hagyják gazdagságukat,
mig sírjaik örök házaik lesznek, bár lakhelyeik nemzedékről nemzedékre állanak, és nevet szereztek magoknak földeiken.
De némely ember, midőn tiszteletben van, ezt figyelembe nem veszi, olyan, mint az oktalan állatok, és hasonló azokhoz.
Ezen útjok megejti őket, s ők mégis tetszést nyernek szájokkal.
Mint a juhok az alvilágba tereltetnek, hol a halál megemészti őket; és csakhamar uralkodnak rajtok az igazak, és segítségök elenyészik a sírban, miután dicsőségök eltűnt.
De az én lelkemet megszabadítja Isten a pokol kezéből, midőn elveszen engem.
Ne félj, mikor gazdaggá lesz az ember, és mikor gyarapodik az ő háza dicsősége:
mert midőn meghal, semmit sem visz el, sem nem száll le vele az ő dicsősége;
lelke ugyan áldatik életében, hálát ad neked, mikor jót teszesz vele:
de le fog menni atyái nemzetségéhez, és nem fog látni világosságot mindörökké.
De némely ember, midőn tiszteletben van, ezt figyelembe nem veszi, olyan, mint az oktalan állatok, és hasonló azokhoz.

Retrieved from "https://www.cpdl.org/wiki/index.php?title=Psalm_49&oldid=1593990"