really weird and really good ( )

really weird and really good ( )

Reason read: special event, February 2024
I generally like Rushdie's writing but I struggled with this one. It is an ambitious work which you do expect from Rushdie. This is a retelling of the Orpheus/Eurydice myth. Rock'n Roll is used in place of the lyre. It's a story of two men in love with the same women and it is set during the 50s to the 90s as an alternate history. There is a lot of music in the story as well as name dropping. I found it hard to engage with this book and I did not appreciate the sexual descriptions and language. I think people who love music, alternate histories, and retellings may find the book interesting. ( )

Ezeknek az epikus nagyregényeknek az íróit hajlamos vagyok úgy elképzelni, mint virtuóz kutyasétáltatót, akit épp több tucat eb rángat pórázon, miközben megkísérli velük megkerülni a háztömböt. Ezek az ebek az alaptémák (szerelem, történelem, mitologikus áthallások, stb.) illetve a szereplők metaforái, és mondanom sem kell: mindegyik másfelé akarna menni. Az egyik meglátott egy macskát, a másik megjelölne egy út menti fát, a harmadik meg a negyedik pedig épp egymás popóját szagolgatja, ami azért baj, mert az a harmadik valószínűleg tüzel. Szóval ez a baromi sok kutya baromi sok széttartó ötletnek és szándéknak felel meg, amelyek igyekeznek százfelé szakítani az írót, ám az nem hagyja magát: szorosan tartja, épp csak annyira engedi szabadjára őket, amennyire muszáj, és ha törik, ha szakad, megkerüli velük azt a rohadt háztömböt. Ezt nevezzük regényírásnak.

Ami a kötetet illeti, a dolog többnyire jól működik. Rushdie ebei láthatóan nyugtalanok, de a gazda keze erősen tartja őket, így rakoncátlankodásuk izgalmas káoszt teremt, nem összeomlást. A szöveg Ormus és Vína, a két mesterzenész meséje (no és a szomorú harmadiké, Rái-é, aki ezt az egészet elmeséli), akik Bombay keleti forgatagából New York nyugati forgatagába kerülnek, miközben megmásszák a világhírnév szédítő ormait. Kelet-nyugat regény tehát - Rushdie-tól egyáltalán nem szokatlan módon –, amiből sok egyéb mellett az is kiderül, hogy amit kelet vonzónak talán nyugatban, és amit nyugat bölcsességnek lát keletben, az néha közelről nézve nem más, mint repedező fal és rothadó szemétszag.

De valahol a regény felét elhagyva az író marka lazul a pórázon, egyes ebek pedig elszabadulnak. Beszűkül a történet, gazdag meséből monológgá, időnként egyenesen lamentálássá válik. Mintha Rushdie-nak nem nagyon lett volna ötlete arra nézvést, mi legyen a történetből, amikor végre Vína és Ormus egymásra talál, a lendület megtörik, száguldásból toporgásba vált. Ennek tetejébe az a kifejezetten izgalmas alternatív történelemkezelés, ami addig ígéretesen, a háttérben settenkedve hozta zavarba az olvasót, most kibomlik, részben magyarázatot nyer, ám valahogy kacskán: egyértelműen többet vártam ettől a száltól, lehetett volna ezzel foglalkozni a túlzásba vitt Orpheusz-Eurüdiké párhuzam helyett.

Nem rossz ez, messze nem. Erős szöveg, amit majd szétvet a feszültség – de ezt a feszültséget az író nem mindig tudja kellőképpen irányítani. De végtére is (mindent összevetve) a kutyák megkerülték a háztömböt, kimozogták magukat, pisiltek, kakiltak... szóval ha úgy vesszük, minden jó, ha a vége jó. ( )

I think this is my favorite Rushdie book yet.

No less of a deep dive into Bombay, India, Europe, current political events, religion and history than the other books of his I've read, this one adds Rock and the modern world as a central theme, and the mythical-magical, so to speak analysis of power and alternate worlds teeming with real and unreal examples of iconic ways that the world just is.

The Orpheus and Eurdike storyline this is woven around is brilliantly exhumed and turned into living rock, it's the most amazing story, the most beautiful language. I loved this book. ( )