This is very interesting book. Some would say some of the predictions are off but we need to account for complete miss on international terrorism at the time of writing the book. And not only that but catastrophic events caused by terrorists that would take place not only [somewhere] in the world but in the America. That taken into account predictions from the book - some at least - are maybe off by decade or so. What makes you think is level of antagonism towards Russia - only confederate (split in three republics), stable but not strong [quote], cut off from control of any significant resources and unable to project its power anywhere, Russia seems to be appropriate to the author [while everywhere else unification is the goal]. Sounds like a position for Germany at the end of WW1.

Interesting book, very interesting for anyone studying the inter-state and international relationships. ( )

Húszéves geopolitikai szakkönyvek esetében fennáll a veszély, hogy olyanok lesznek, mint holmi fura múzeumi tárgyak, amiknek már a funkcióját sem tudjuk pontosan – mint egy kurbli, teszem azt. Vagy egy vonalas telefon. Brzezinski könyve szerencsére nem ilyen – egyfelől mert könnyen olvasható, és látszik, írója nem volt rest elmerülni az Amerikán kívüli világ külpolitikai irataiban. (Külön értéke, hogy bővebben beszél az ún „eurázsiai Balkánról”, az Oroszország, Törökország, Kína és Irán által körbezárt közép-ázsiai régióról, amit a legtöbb elemző hanyagolni szokott – ő viszont ebben látja egész Eurázsia stabilitásának kulcsát.) Másfelől meg (mint minden valamire való geopolitikai munka) nem esik abba a hibába, hogy puszta jóslatgyűjteményként funkcionál, hanem stratégiai célokat vázol fel, amiket jól körvonalazott stratégiai érdekek köré épít – a stratégiai érdek pedig időtálló dolog… az megint más kérdés, hogy egyes államvezetők összetévesztik-e a saját személyes érdekükkel, vagy sem.

Én magam Brzezinskit nem tartom olyan egyértelműen Amerika-központúnak. Igaz ugyan, hogy az USA monopolisztikus hatalmi státuszából indul ki, amit mindenképpen üdvözítőbbnek tart, mint sok egyéb lehetőséget – ugyanakkor ez a hatalmi státusz tényszerűen VAN, ebből kell kiindulni. Tegyük még hozzá, hogy A nagy sakktábla egyik világosan kimondott célja, hogy Amerikát kvázi felkészítse arra az időszakra, amikor már kénytelen lesz megosztani hatalmát a felemelkedő államokkal – mert pontosan látja, hogy az USA hegemóniája a jövőben már korántsem lesz egyértelmű, és okos dolog volna ezt a bizonytalan jövőbe való átmenetet minél zökkenőmentesebben levezetni, hogy puhára essünk. Arról nem is beszélve, hogy Brzezinski egész elméletének kulcsa, hogy az USA-nak dolga van Eurázsiában: neki kell okos politikával segíteni az egyensúly létrehozásában és megőrzésében a számtalan szemben álló érdek között – ez teljesen elüt a gyakran izolációra törekvő amerikai irányvonalaktól.

Hasznos kis könyv – nem pusztán felidézi a húsz évvel ezelőtti politikai frontvonalakat, hanem a mai napig érvényes, vállalható célokat határoz meg. Talán lesz még olyan épeszű elnök Amerikában, aki leporolja kicsit ezeket. ( )

Very interesting but at the same time fundamentally flawed. It was interesting and valuable in the way it synthesizes realism with liberal internationalism, i.e. a sort of cleverly presented pragmatic idealism that could appeal to both realists and idealists alike. It was flawed insofar as the shares the traditional presupposition of the state-centric Westphalian order as a necessary condition of international relations, rather than a historical contingent one. This leads to an almost inevitable blindness to the role and impact of non-state actors. Brzezinski does the best he can under the constraint of those assumptions, and the breadth of his long term thinking on the subject will probably be the best way to transition beyond them. ( )

This writer is a heavyweight security policy advisor for Carter. As a US-sceptic, it's a challenge to read someone who actually believes US hegemonic power is a force for good, and that the world would be more chaotic and violent without it. It predates neo-con excesses, and it shows, but is still relevant as a read. Tragically, he will probably be best known now as the father of the US news presenter who ripped up her script of the Paris Hilton story. ( )