this is really cool, as an idea and concept. the short chapters (many just one run-on sentence with lots and lots of commas) that only go 2 or 3 pages paired with a painting and a short piece of music (usually percussive) is a really, really neat idea. it works well for this piece.

i just didn't happen to like the words that went with this. it's either a story of a man being pursued and chased by people trying to kill him, or a man descending into madness. that last makes the structure work better for me, the way his thoughts go on and on. but it didn't make it interesting to me. the music did, and i'm glad i read this as it was so unusual and innovative a thing to do. but i didn't care for the writing enough to rate this higher. ( )

Réges-régen, egy messzi, messzi galaxisban.

- Szia Klárikám! Itt vagyok a könyvesboltban.
- Igen, Gyuri. És?
- Holnap lesz a Marci bácsi születésnapja, valamit venni kéne neki, könyvre gondoltam.
- Akkor vegyél könyvet, Gyuri.
- De mit szokott a Marci bácsi olvasni, Klárikám?
- Mit tudom én, Gyuri. Bonyolultakat. Hosszú mondatok vannak bennük, én még a címüket se értem. Kortárs irodalom, úgy hívják.
- De akkor mit csináljak? Van itt vagy tízezer könyv, Klári! Én meg nem értek a művészethez, egyszer voltam veled színházban, akkor is csak azért, mert eldugtad a távirányítót.
- Kérdezzél meg egy eladót, Gyuri. Biztos dolgozik ott valaki.

(…)

- Na, Klárikám, megint én vagyok. Találtam itt egy fiatalembert, azt mondta, van ez a Krasznahorkai. Nagyon híres író, nyert külföldi díjakat is. Baromi hosszú mondatai vannak, tényleg. Békéscsabáig leér a végük.
- Jól van, Gyuri, vedd meg a legújabbat. Miről szól?
- Azt mondja a fiatalember, hogy, idézem: a tömegember magány utáni szomjúhozásának kivetülése, egyfajta paranoid mélyfúrás (bár pont Krasznahorkaitól láttunk mélyebbet is - ezt így halkan vetette közbe, Klárikám, de én meghallottam), erős ógörög áthallásokkal. Vannak benne képek is, bár nem világos, mit ábrázolnak. Meg appok.
- Mi az az app, Gyuri?
- Ilyen okostelefonos izé.
- Jól van, Gyuri, vedd meg. Mennyibe fáj?
- NĂ©gy ezresbe.
- Belefér. Úgy emlékszem, ő a te születésnapodra ötért vett valamit. Vegyél hozzá egy üveg bort is, aztán rendben vagyunk.
- Jól van, Klári. Viszhal!

(…)

- Szia Klárikám! Itt vagyok a borszaküzletben.
- Hagyjál, Gyuri. ( )

Krasznahorkai provides his readers with an unsettling experience in this short, but intense book. The unnamed narrator is being hunted. He has no past or future—just the present. We are given no information about his pursuers, their reasons for the pursuit or even for how long it has persisted. The protagonist is forced to keep moving while adopting survival mechanisms to cope with his predicament. Moreover, we are given little geographic information until the final chapters when the action moves to Split, Dubrovnik and eventually to Korčula and the Croatian island of Mljet. The latter is thought to be the location of Ogygia, where the nymph Calypso kept Odysseus prisoner for seven years.

With short chapters, each consisting of a single sentence, along with some eerie images and pulsating music, Krasznahorkai evokes a mood of paranoia, terror and isolation bordering on insanity. All this forces one to press on with the book to seek answers that may ground the story. However, answers are not forthcoming. Instead, most assumptions are upended with a single word that appears at the very end of the novella forcing one to reassess most prior assumptions.

The narrative evokes Homer’s Odyssey with its title and the final scene in Calypso’s grotto. More broadly, it also evokes 20th Century European history marked by flight from war, genocide and persecution. Moreover, it conjures more recent events characterized by refugees seeking asylum from poverty and wars in Africa and the Middle East.

As one might expect with a chase thriller, this novel has little action. Instead, it consists largely of an internal monologue. Krasznahorkai provides few clues to foreshadow the finale, which is indeed well worth the tease. ( )