A borítója alapján akár a Magvetőnél is megjelenhetett volna. Tartalma alapján nem biztos. Egy kolléga itt a „marhaság” szóval írta körül, és ezzel alapvetően egyet tudok érteni – ha giffel kéne kifejeznem (mert egy gif többet ér ezer szónál), az mondjuk így festene:



A könyv – feltételezem – a szerzői szándék szerint valamiféle rendszerváltás-szatíra akart lenni két fedett ügynökkel, Télivel és Piricskével, akik Csipkerózsikaként átalusszák a szocializmus bukását. Tíz kemény évet töltenek egy bérházbeli lakásban, árgus szemekkel megfigyelve és dokumentálva a rendszerellenes szomszéd minden lépését, hivatástudatukat pedig az sem kezdi ki, hogy közben a rendszerellenes szomszéd elköltözik, sőt, maga a rendszer is jobblétre szenderül. Akadnak a regényben felfénylő pillanatok: mókás gegek, eredeti párbeszédek, vagy például egy igen jó karakter Huzag személyében, aki remek karikatúrája a változásokat maximálisan kihasználó neotuskó szerencselovagoknak. Ezzel együtt az egész olyan, mintha vasvillával lenne összehányva. Fehér úgy viselkedik, mintha csak a pszichiátere azt mondta volna neki, írja meg a maga Szabad ötletek jegyzéké-t. Ami eszébe jut, azt beletolja a szövegbe: előkészítetlen események, karakteridegen húzások, cilinderből előrángatott, funkciótlan szereplők, no meg ez az egész életszerűtlen alapsztori Piricskéékkel. Semmi nem tart sehová, semminek nincs értelme, Fehér eddigi munkáit ismerve egyáltalán nem értem, hogy engedhette így nyomdába a szöveget. Így ez csak egy vázlat, még ha annak szórakoztató is.

(És itt elméláztam egy picit. Lehet, alapvetően így néztek volna ki a többi Fehér-regények is, ha nem a Magvető vagy a Helikon szerkesztőgárdája rázza gatyába őket, hanem egy kisebb kiadónál – mondjuk a Kortársnál – jelennek meg?) ( )